Macron megtorpedózhatja Ursula von der Leyen újrázását

Mario Draghi korábbi olasz miniszterelnök lehet Emmanuel Macron embere az európai parlamenti választások után. A Politico párizsi tudósítójának értesülései szerint a francia elnök magas uniós pozícióba juttatná az olasz politikust, aki korábban az Európai Központi Bank (EKB) elnökeként is tevékenykedett.

Ez főleg annak fényében érdekes, hogy az új uniós adminisztráció felállása kapcsán az egyik legnagyobb kérdőjel továbbra is az, hogy Franciaország támogatni fogja-e Ursula von der Leyen ismételt megválasztását az Európai Bizottság elnöki pozíciójára. Mindez Párizs és Berlin között is feszültségeket kelthet.

Franciaország ideológiai szempontból is közel áll Draghihoz, aki nem akarja, hogy a fiskális szabályok meghiúsítsák az európai gazdaság átalakítására fordított nagyvonalú kiadásokat. Valójában az egykori jegybankár kulcsfontosságú szövetségese Párizsnak abban, hogy több milliárd eurónyi állami befektetéssel Európa felzárkózzon Kínához és az Egyesült Államokhoz.

Draghival kapcsolatban azonban Macron több nehézségbe is ütközhet. Amennyiben az Európai Bizottság elnöki székéről beszélünk, akkor a francia elnöknek az Olaf Scholz német kancellár és az Európai Néppárt közötti, Ursula von der Leyent érintő alkut kellene megtorpedóznia, valamint Olaszország jobboldali miniszterelnökét,

Az Európai Tanács a másik lehetőség, azonban itt sem lehet egyszerű kimenetelre számítani. A leköszönő Charles Michel utódját ugyanis az európai szocialisták a sajátjaik közül szeretnék kiválasztani – a hírek szerint António Costa korábbi portugál miniszterelnök lehet a befutó –, ami azt is jelenti, hogy a franciáknak egy másik uniós vezető pozícióhoz kellene segíteni a szocialistákat, hogy Draghi az Európai Tanács elnöke lehessen.

Draghi segíthetné a francia uniós stratégiát

Franciaországnak az a célja, hogy a Bizottságon keresztül elérje az EU versenyképességének javítását, potenciálisan egy ügyvezető alelnöki szerep révén. Párizs ezt a vezető beosztást arra használná fel, hogy a hazai ipart, a defenzív kereskedelempolitikát és a nagy közkiadásokat napirenden tartsa.

Draghi erre a pozícióra is megfelelne mint olyan gazdasági szakértő, akivel Franciaország tárgyalni tudna. Az olasz közgazdászra széles körben tekintenek úgy, mint az euró megmentőjére, mert mind a 2010-es évek eleji pénzügyi válság idején, mind pedig 2012-ben, amikor az Európai Központi Bank élére került, megfogadta, hogy „bármit megtesz” a uniós valuta védelme érdekében.

Más tagállamok részéről – élükön Németországgal – heves ellenkezéssel szembesült, ami hátráltatta ezt az ambiciózus projektet.

Franciaország az egyik legnagyobb szószólója az európai stratégiai autonómiának, ami az állam nagyobb szerepvállalása nélkül nehezen lenne kivitelezhető. Az Európai Unió korábban szigorúan szabályozta a piac befolyásolására alkalmas állami intézkedéseket annak érdekében, hogy az egységes belső piacon minél szabadabb versenyt biztosítson a vállalatoknak.

Ide tartoznak azok az állami támogatások is, amelyeket a tagországok szigorú feltételek mellett, meghatározott célokra, és nem ritkán kizárólag az Európai Bizottság jóváhagyásával nyújthatnak piaci szereplőknek, független attól, hogy a támogatást a tagállam saját költségvetéséből vagy uniós forrásokból fizeti ki.

Ugyanakkor amíg az unió a belső piac megrendszabályozására fókuszált, helyzetbe kerültek azok az EU-n kívüli vállalatok, amelyeknél nincsenek ilyen szigorú elvárások. Hiszen egy amerikai vagy kínai cég sokkal könnyebben kap a saját hazájában támogatást, mint bármelyik európai versenytársa.

Ezek a külföldi vállalatok az anyaországukban könnyen hozzáférhetnek kedvező finanszírozási forrásokhoz, hogy sikeres piaci terjeszkedésekbe kezdjenek, legyen szó akár dömpingárakról, beruházásokról vagy felvásárlásról. Így

Az elmúlt évek kritikus eseményei – koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború – szükségessé tették, hogy a közösség könnyítsen feltételein. A nagyjából 500 milliárd dolláros támogatási programot előirányzó amerikai beruházásösztönzési törvények (Inflation Reduction Act 2022 és a CHIPS Act) pedig a vártnál is komolyabb lépésre ösztönözték az Európai Uniót.

Ismét egymásra találhat Orbán és Macron

Franciaország mellett egyébként Magyarország az egyik legnagyobb támogatója az említett stratégiának. Orbán Viktor és Emmanuel Macron a politikai nézetkülönbségek ellenére eddig több területen is együttműködött.

Ilyen például a közös európai hadsereg kérdésköre is, de a legutóbbi, 2019-es európai parlamenti választások után

és végül Ursula von der Leyen személyében állapodtak meg.

Most azonban pont azok kaszálhatják el von der Leyen újraválasztását, akik korábban a pajzsukra emelték. A magyar kormány kommunikációját az Európai Bizottság elnökével szemben, valamint a francia elnök stratégiai céljait tekintve nem lenne meglepetés, ha Emmanuel Macron és Orbán Viktor ismét egy platformon találná magát.

(Borítókép: Emmanuel Macron 2024. május 17-én Párizsban. Fotó: Andrea Savorani / NurPhoto / Getty Images)