Így cselezi ki India a tengeren a rivális Pakisztánt

India és Irán mérföldkőnek számító tárgyalásai a chabahari kikötő üzemeltetésének átvételéről 21 év után – úgy tűnik – eredményre vezettek. Az Atal Bihari Vajpayee miniszterelnök vezette kormány 2003-as javaslata óta a kikötő ígéretes kilátásokat jelentett az indiai gazdaság és a közel-keleti piacra való belépés szempontjából. Az Egyesült Államok és Irán közötti feszültségek közepette azonban India kulcsfontosságú geopolitikai és biztonsági jelentőségre tett szert, ami kritikát váltott ki amerikai kereskedelmi partneréből az üzlet miatt.

Vedant Patel, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy „bármely szervezetnek, bárkinek, aki üzleti megállapodást fontolgat Iránnal, tisztában kell lennie azzal a potenciális kockázattal, amelynek kiteszi magát, és a szankciók potenciális kockázatával”. Indiát látszólag nem aggasztja a probléma, hiszen Subrahmanyam Jaishankar külügyminiszter azt mondta, hogy Újdelhi „kommunikálni fogja az USA felé az alku előnyeit”, és nem szabad szűklátókörűen értelmezni az eseményeket.

A megállapodás lényege

Az India Port Global Limited (IPGL) és az iráni Kikötők és Tengerészeti Szervezet (PMO) aláírta azt a hosszú távú megállapodást, amely lehetővé teszi Újdelhi számára, hogy 10 éven keresztül korszerűsítse és üzemeltesse a chabahari kikötő egyik terminálját.

A délkeleti Szisztán-Balucsisztán tartományban található, az Ománi-öbölben fekvő Chabahar két különálló kikötőből áll, ezek pedig Sahid Kalantari és Sahid Behesti. India csak egy terminált fog üzemeltetni, mégpedig Sahid Behestiben, és az új megállapodás szerint 120 millió dollárt fektet be annak felújításába. A kikötő kapcsolódó projektjeihez nyújtott, további 250 millió dolláros hitelkeret a szerződés értékét 370 millió dollárra emeli.

A két ország, valamint a Pakisztánt megkerülni szándékozó Afganisztán a kikötő fejlesztéséről szóló háromoldalú megállapodást még Narendra Modi indiai miniszterelnök 2016-os iráni látogatásakor írta alá.

Akkoriban Újdelhi ígéretet tett arra, hogy 500 millió dollárt fektet be egy 600 méter hosszú konténerkezelő létesítmény átépítésébe a mélytengeri kikötő tranzitközpontként való fejlesztésére irányuló erőfeszítései részeként. Chabahar mintegy 140 kilométerre nyugatra található a pakisztáni gwadari kikötőtől, amelyet Kína Övezet és Út kezdeményezésének részeként fejlesztettek ki.

Donald Trump akkori amerikai elnök 2018-ban kilépett az atomalkuból, és újra bevezette a Teheránnal szembeni szankciókat, ami a továbbiakban korlátozta a chabahari kikötő működését.

Mi Chabahar geopolitikai jelentősége?

A 600 milliárd dollár értékű, virágzó feldolgozóiparral rendelkező India arra törekszik, hogy szorosabb kereskedelmet folytasson nyugati, szárazföldi szomszédaival, de a Pakisztánnal fennálló ellenséges kapcsolatok miatt a szárazföldi útvonal az export számára nehézkes vagy lehetetlen.

A chabahari kikötővel India elkerülheti a Pakisztánnal való üzletelést, és az árukat először Iránba, majd onnan vasúti vagy közúti hálózaton keresztül Afganisztánba és az erőforrásokban gazdag, tengerparttal nem rendelkező országokba, például Üzbegisztánba és Kazahsztánba szállíthatja. India számára Chabahar a szomszédságpolitika egyik központi eleme, kapuként szolgálva a nyugat- és közép-ázsiai befektetési lehetőségekhez.

A megállapodás révén Iránnak az amerikai szankciók enyhítésétől való függősége nagyobb olajexportot és kereskedelmi kapcsolatokat tenne lehetővé Indiával és szövetségeseivel. India teheráni nagykövetsége szerint a 2022–23-as pénzügyi évben az India és Irán közötti kétoldalú kereskedelem értéke 2,33 milliárd dollár volt. A kikötő megnyitása tovább növeli ezt a bevételt, mivel a kereskedelmi útvonalak rövidebbé és szabadabban hozzáférhetővé válnak. Ez ellensúlyozhatja az USA által bevezetett kereskedelmi szankciókat, és megkönnyítheti a jobb kereskedelmet India, Kína, Oroszország és Irán között, ami egy erősebb kereskedelmi hálózat potenciális kockázatát teremti meg, és veszélyezteti az Egyesült Államok dominanciáját. 

A kikötő kulcsfontosságú részét képezi a tervezett Nemzetközi Észak–Déli Kereskedelmi Folyosó projektnek, ami egy 7200 km hosszú, többféle szállítási módot magában foglaló hajó-, vasúti és közúti hálózat, amely az India, Irán, Azerbajdzsán, Oroszország, Közép-Ázsia és Európa közötti áruszállításra szolgál.

A Chabahar-projekt tulajdonképpen annak a jele, hogy India határozottabb álláspontot képvisel regionális és globális kérdésekben, miközben a létesítmény célja a pakisztáni gwadari kikötő megkerülése, amely Chabahartól mindössze négy órányira keletre található, és ahol a kínaiak 2015 óta mintegy 1,62 milliárd dollárt fordítottak a kikötő korszerűsítésére.

Az USA valóban szankciókat vezethet be Indiával szemben?

A hidegháború vége óta India és az USA jelentősen megerősítette kapcsolatait, és ma már a legszorosabb stratégiai partnerek között tartják egymást számon. Bár India hivatalosan nem ismeri el a nemzetekkel szemben bevezetett szankciókat, ha azokat az ENSZ nem hagyta jóvá, az Irán elleni, USA által vezetett szankciókat nagyrészt elfogadta.

Néhány évvel ezelőttig India Iránt a legfontosabb olajbeszállítói közé sorolta. 2018 óta azonban, amikor Donald Trump akkori amerikai elnök kilépett az iráni atomalkuból, és újra szigorú szankciókat vezetett be Teheránnal szemben, India leállt az iráni olaj vásárlásával.

Mégis, még 2018-ban Újdelhi sikeresen lobbizott Washingtonban, hogy a Chabaharral kapcsolatos szankciók alól konkrét mentességeket szerezzen, mert azt ígérték, hogy a tranzitútvonal segíthet Afganisztánnak, ami akkoriban az USA egyik legfontosabb biztonsági érdeke volt. A chabahari kikötőt Afganisztánnal összekötő, építés alatt álló vasúti összeköttetés szintén mentesült a szankciók alól.

De India barátsága Iránnal most, amikor Teherán a Hamász palesztin fegyveres csoport gázai támogatásával még több amerikai szankciót váltott ki, szorult helyzetbe hozta Újdelhit. Ráadásul a 2021-es kivonulása után Amerika számára Afganisztán is veszített jelentőségéből. Ennek ellenére a szakértők nem számítanak átfogó szankciókra India ellen. 

Az USA tisztában van azzal, hogy Chabahar képes ellensúlyként fellépni Peking növekvő jelenlétével szemben a régióban. A kínai befolyás növekedése, valamint a Pakisztán és Kína közötti kapcsolat erősödése komoly gazdasági és geopolitikai következményekkel jár. Az USA-nak szüksége van Indiára Kína ellensúlyozásához, ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül az Iránnal szemben bevezetett szankciókat sem. A gázai események és az amerikai elnökválasztás miatt sem valószínű azonban, hogy jelen helyzetben az USA szankciókat vezetne be Indiával szemben.

Mit jelentenének az Indiával szembeni amerikai szankciók?

India a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága. Elemzők szerint azonban az országgal szembeni amerikai szankciók valószínűleg visszafogottak lesznek, és nem befolyásolják a globális kereskedelmet. Amerika nem szankcionálhatja az egész gazdaságot, csupán a kikötőben érintett vállalatokat. Mivel az indiai gazdaság továbbra is növekszik, az ilyen szankciók nem érintik jelentősen az éves GDP-növekedést és bevételt. Továbbá, mivel a hálózat kívül esik Amerika földrajzi ellenőrzésén, India könnyen ki tud dolgozni alternatív útvonalakat a kereskedelem folytatására.

Ha India az amerikai szankciók valós fenyegetése ellenére is ragaszkodik a tervhez, ez Washington számára is azt jelezné, hogy a globális dél államai továbbra is a saját érdekeiket fogják követni a nemzetközi színtéren, és nem kívánnak alkalmazkodni az amerikai elvárásokhoz. Washington pedig nem kockáztathatja meg az elidegenítésüket.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.