Hadgyakorlatok Ázsiában: mégsem Kína készül háborúra?

A 2003 és 2022 között tartott ázsiai katonai gyakorlatokról készült felmérésben a londoni székhelyű Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (International Institute for Strategic Studies – IISS) megállapította, hogy a gyakorlatok száma egyre növekszik, részben az amerikai és kínai erőfeszítéseknek következtében. Ezek célja a képességeik tesztelése és stratégiai diplomáciai kapcsolataik erősítése.

Az ázsiai-csendes-óceáni országok számára továbbra is az Egyesült Államok a legjelentősebb hadgyakorlati partner.

A legtöbb amerikai gyakorlat összetettebb és jobban tesztelt, mivel a közös hadviselésre, valamint a haditengerészeti és légi harci műveletekre összpontosítottak. Az Egyesült Államok arra törekedett, hogy megtartsa a katonai gyakorlatok elsődleges vezetőjének szerepét, hogy megfeleljen szövetségesei igényeinek, jelezze elkötelezettségét, elrettentse az ellenfeleket, gyakorolja az interoperabilitást és kiépítse a regionális infrastruktúrát az Egyesült Államok bármely jövőbeli háborús erőfeszítéséhez.

Kína is magasabb fokozatba kapcsolt

Kína az elmúlt évtizedben fokozatosan felzárkózott, miközben a szárazföldi műveletekben, a terrorizmus elleni küzdelemben, a humanitárius segítségnyújtásban és a katasztrófaelhárításban is a partnerekkel való együttműködésre összpontosított. Kína fokozta erőfeszítéseit, még akkor is, ha messze elmarad az Egyesült Államoktól; ugyanebben az időszakban – tehát 2003 és 2022 között – 128 regionális gyakorlatot hajtott végre (ez nagyjából 10 százaléka az amerikai gyakorlatoknak).

Kínának azonban kevesebb intézményesített védelmi partnersége van, és regionális kombinált gyakorlatai a szigorúan megtervezett szárazföldi műveletekre, a terrorizmus elleni küzdelemre, a humanitárius segítségnyújtásra és a katasztrófaelhárításra összpontosítanak. Peking gyakorlati céljai az operatív önértékeléstől a bizalomépítésen át a stratégiai jelzésekig terjednek. Bár továbbra is a Kelet- és Dél-kínai-tengerre összpontosítanak, azonban egyre kifinomultabb gyakorlatokat fejleszt ki olyan indiai-óceáni partnerekkel, mint például Pakisztán.

Általánosságban elmondható, hogy a katonai jelenlét a régióban már évek óta növekszik a Tajvan körüli feszültség és a Kelet- és Dél-kínai-tenger létfontosságú kereskedelmi útvonalai feletti területi viták miatt. Diplomaták és elemzők szorosan figyelik ezt a tendenciát, és azt hangsúlyozzák, hogy a gyakorlatoknak számos célja van:

• a vitatott vizeken való szabad hajózás előmozdítása,
• az elrettentés,
• a partnerek megnyugtatása,
• a diplomácia erősítése.

Ugyanakkor a gyakorlatok lehetőséget teremtenek a riválisok képességeinek és kommunikációjának felderítésére is, mivel amerikai és kínai hajók és repülőgépek gyakran követik egymást. Kína, Észak-Korea és Oroszország mind azon az állásponton vannak, hogy az amerikai gyakorlatok növekvő üteme, a szövetségesekkel vagy azok nélkül, fokozza a feszültséget a régióban és fegyverkezési versenyt vált ki. Az Egyesült Államok szerint a gyakorlatok a bizalom építése és az együttműködési képességek javítása miatt szükségesek. Vu Csien ezredes, a kínai védelmi minisztérium szóvivője kijelentette, hogy Peking célja a védelmi képességek erősítése az „agresszió” ellen és a regionális bizalom növelése.

Néhány délkelet-ázsiai ország jelezte, nem tartja megnyugtatónak a szövetséges hadgyakorlatokat, mivel szerintük ezek inkább arra ösztönzik a másik oldalt – ebben az esetben Kínát –, hogy saját maga is egyre több gyakorlatot szervezzen. Néhány regionális szövetséges szerint azonban kifejezetten megnyugtatók az amerikai hadgyakorlatok.

Más tényezők is arra késztették Washingtont, hogy emelje a gyakorlatok számát. Először is, ezekkel az Egyesült Államok és szövetségesei a hajózás szabadságához való jogot érvényesítenek, méghozzá saját, kizárólagos gazdasági övezeteikben és a nyílt tengeren. Másodszor, a nagyobb, bonyolultabb gyakorlatok arra kényszerítik az Egyesült Államok szolgáltatási ágait, hogy olyan módon gyakorolják az egymás közötti integrációt, ahogyan azt egyébként nem tennék. Harmadszor, a gyakorlatokkal lehetővé vált az Egyesült Államok indo-csendes-óceáni parancsnokságának az a terve, hogy valós környezetben kísérletezzen új, háborús koncepciókkal és technológiákkal. 

Egyes ázsiai-csendes-óceáni amerikai partnerek háború esetén nem szívesen fogadnának halálos felszerelést a területükön. Ennek ellenére hajlandóak lehetnek üzemanyag- és egyéb, nem halálos készletek ellátási csomópontjaiként szolgálni, ami viszont jelentősen hozzájárulna az Egyesült Államok regionális háborús erőfeszítéseinek fenntartásához.

A nyugati retorikával ellentétben tehát jól kirajzolódik, hogy az Egyesült Államok sokkal nagyobb fegyverkezést és sokkal több hadgyakorlatot hajt végre a térségben, mint Kína, sőt az amerikaiak tesztelnek egyértelműen háborús forgatókönyveket, míg Kína inkább az önvédelemre koncentrál.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója.

(Borítókép:  Katonai hadgyakorlat Hezhou-ban 2024. január 2-án. Fotó: Costfoto / NurPhoto / Getty Images)