Akár évekig is hánykolódnak az óceánon a fizetés nélkül magukra hagyott tengerészek

„Ritkán aludtam jól azalatt a csaknem egy évtized alatt egy teherhajón, amelyet a tulajdonosa a Vörös-tenger partján fekvő kikötőben, Dzsiddában felejtett” – kesergett a szíriai származású Abdul Nasszer Szaleh.

Éjjel általában csak vergődött az ágyában, és csak az járt a fejében, mikor kapja meg elmaradt bérét. Hajóját, az öregedő Al-Mahát soha nem tudta elhagyni, mert Szaúd-Arábia rideg bevándorlási szabályozása miatt nem léphetett a szárazföldre – áll az AP terjedelmes összeállításában.

Szaleh egyike annak a több mint kétezer tengerésznek, akivel a munkáltató – finoman szólva – már régóta nem tartja a kapcsolatot, azaz nem fizet.

A jelenség a járvány idején megugrott, amikor az infláció és a korlátozott logisztika berobbantotta a hajótulajdonosok kiadásait. Ráadásul földrajzilag nem volt behatárolható: Angolában például halászok rekedtek a fedélzeten, Hollandiában jégtörőket hagytak magukra, Isztambulban pedig élelem és üzemanyag nélkül maradt a legénység.

Jóllehet nemzetközi egyezmény alapján a felségjelzést kiadó ország hatóságai kötelesek segítséget nyújtani a magukra hagyott matrózoknak, a gyakorlatban ez néha elmarad. Szaleh hajója például tanzániai zászló alatt járta a tengert, az ottani illetékesek azonban még az e-mailekre sem válaszolnak – ecsetelte a Szaleh ügyét képviselő szakszervezeti vezető.

Abban reménykedett, hogy megkapja bérét

A hajótulajdonosok általában fogadkoznak, hogy fizetnek, amint rendeződik pénzügyi helyzetük. Sokszor azonban képtelenek teljesíteni ígéretüket.

Szaleh hosszú évek elteltével jutott vissza Egyiptomba, ahol azzal szembesült, hogy feleségének és fiának egyaránt orvosi ellátásra volt szüksége. Szaleh csaknem egy évtizedes távollétét nincstelenségben próbálták túlélni.

A férfi korábban mérnökként szolgált az Al-Mahán, amely a ramadán idején állatokat szállított szudáni és szaúdi kikötők között. Szaleh napkeltekor és napnyugtakor hosszú köröket futott a fedélzeten, miközben mellette hatalmas konténerhajók indultak és érkeztek a dzsiddai kikötőbe. Egyetlen társa Kajszi volt, egy kóbor macska, amely valahogy felkapaszkodott a hajóra.

Olcsóbb elveszteni, mint megmenteni

A tavaly elhagyott hajók száma meghaladta az előző évi rekordot – áll az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, illetve az IMO, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet közös jelentésében.

Több magára hagyott hajó már alig alkalmas tengeri közlekedésre, ezért kevésbé jövedelmező útvonalakon szolgáltak – gyakran a törvényesség határán.

Hajóikról még a legszigorúbb szabályozást alkalmazó amerikai cégek is lemondtak: tavalyelőtt például egy floridai családi vállalkozás két kimustrált teherszállító hajóját „felejtette” Palm Beachben. Az ellene indított per után a bíró árverést rendelt el. Az egyik hajót mindössze 5000 dollárért sikerült elkótyavetyélni.

Arra is volt példa, hogy a matrózoknak azt ígérték: megkapják jussukat, amint elhagyják a fedélzetet, sőt repülőjegyet is a kezükbe nyomtak a hazaúthoz.

A gátlástalan hozzáállás az egész hajózási ágazat rossz hírét kelti – mondta a londoni székhelyű nemzetközi hajózási kamara, az ICS igazgatója. Ez megnehezíti a legénység toborzását. Az ICS szerint a kétmillió tengerészt foglalkoztató iparág két év múlva súlyos, 96 ezer fős munkaerőhiánnyal fog szembesülni.

(Borítókép: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images)