A cél: két évről két hónapra rövidíteni az egészségre iszonyúan kockázatos Mars-utazást

Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal olyan rakéta fejlesztését finanszírozza részben, amely két hónap alatt járná meg a Föld és a Mars közötti utat – mindkét irányba. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a sebessége eléri a 160 ezer kilométert óránként.

A vörös bolygó és a Föld közötti távolság nem állandó: csaknem 55 és 401 millió kilométer között váltakozik. A megfelelő fellövési időpont a legrövidebb utazáshoz könnyedén kiszámítható, ám a pillanatnyi állás szerint is csaknem egy évet kell az asztronautáknak a szűk kapszulában tölteniük úti céljuk eléréséig – egy irányba. És ugyanannyit vissza.

Ez alatt az idő alatt folyamatosan a zéró gravitáció hatásainak és a hosszú elszigeteltségnek lennének kitéve. A legnagyobb veszélyt azonban a nap- és a kozmikus sugárzás magas dózisa rejti.

Ez a mennyiség a rák, az idegrendszeri károsodás, a csontritkulás és a szívbetegség fokozott kockázatának teszi ki őket.

Azt már korábban felmérték, hogy az űrhajósok csak akkor élhetik túl az utazást, ha nem tart négy évnél tovább, az indulást pedig a naptevékenység csúcsára kell időzíteni.

Az asztronautát egy év alatt 0,66 sievert sugárzás érné, miközben a Földön mért átlagos dózis 0,0025 sievert.

Az idő számít

A sugárterhelés és más, egészségkárosító hatások csak az utazás lerövidítésével mérsékelhetők – idézte a Business Insider a Howe Industries elnökét. Ez a cég fejleszti – a NASA-val együttműködve – a Pulsed Plasma Rocket, a PPR, azaz a pulzáló plazmarakéta rendszerét.

A NASA egyébként már komolyan tervezi a Mars-utazást. Az év elején álommunkát kínált az űr szerelmeseinek: egyéves szimulált Mars-expedícióhoz keresett négy önkéntest. Az alig 158 négyzetméteres Mars Dune Alpha szűk lakóterében, korlátozott erőforrásokkal kell reagálniuk a berendezések meghibásodására, és túlvészelniük a környezeti stresszhatásokat.

Ezzel párhuzamosan fejleszti a NASA magáncégek bevonásával azt a technológiát, amely forradalmasítja az űrkutatást.

Hatalmas sebesség, hosszabb „fékút”

Az üzembiztos pulzáló plazmarakéta kifejlesztése nem mérhető években. A Howe Industries becslése szerint két évtized múlva fognak készen állni azzal a meghajtórendszerrel, amely a túlhevített plazma impulzusaival a ma ismertnél jóval nagyobb tolóerőre lesz képes, ráadásul nagyon hatékonyan.

A PPR már a fejlesztés második szakaszánál tart, és az első biztató eredmények után ennek a finanszírozásába már az amerikai űrügynökség is beszállt.

Egy négy-hat utast szállító, pulzáló plazmarakétával hajtott űrszonda nagyjából 160 ezer kilométer/óra sebességgel „száguldhat” – állítja Howe.

Ilyen sebesség mellett sokkal hosszabb a „fékút” is. A gyártó szerint többletenergiára és -hajtóanyagra lesz szükség ahhoz, hogy az űrhajó biztonságosan landoljon a vörös bolygón.

Az új technológia jelentősen kibővíti az emberi űrkutatás határait.

Ezzel a Naprendszerben szinte bárhová eljuthat az ember

– bizakodik Troy Howe.

(Borítókép: A Mars bolygó Schiaparelli-félgömbjének mozaikja a Schiaparelli-kráterrel, 1980 körül. Fotó: Space Frontiers / Hulton Archive / Getty Images)