Nagy a baj Argentínában: 1647 milliárd forint értékű arany tűnt el

Áll a bál az argentin aranytartalék miatt, miután a több mint 1647 milliárd forintnyi értékű készlet nyomtalanul eltűnt az országból. Az ellenzéki pártok attól tartanak, hogy a tetemes argentin államadósság miatt az értékes nemesfémeket a külföldi pénzintézet – vagy egy hitelező – lefoglalhatja. Az ország jelenleg is brutális – 300 százalék körüli – inflációval küzd, ezért a gazdaság stabilitását tovább veszélyeztető intézkedés heves ellenreakciókat váltott ki az új jobboldali elnökkel, Javier Mileijel, és kabinetjével szemben. A jelenleg ismeretlen helyen tárolt aranyról sem a botrányhősként választást nyerő elnök kormánya, sem a Központi Bank nem adott ki semmilyen hivatalos közleményt.

A banki dolgozók La Bancaria elnevezésű szakszervezetének vezetője, Sergio Palazzo – aki egyébként egy baloldali képviselő – a közérdekű információkhoz való hozzáférésről szóló törvény keretében kérelmet nyújtott be az Argentin Köztársaság Központi Bankjához (BCRA). A nyomtatványban azt kérdezte: „Voltak-e bármilyen műveletek aranyrudak külföldre küldésére június hónapban?" Ezenkívül konkrétan arra is kíváncsi volt, hogy június 7-én és június 28-án történt-e aranyszállítás a Lumil – egy vagyontárgyak szállítmányozásával foglalkozó biztonsági cég – és a British Airways révén. Tudni akarta továbbá, hogy konkrétan mennyi arany hagyta el az országot, a szállítmányok hova tartanak, és hogy ki tudott a műveletről.

A Nemzeti Banknak 30 napon belül válaszolnia kell dolgozóinak. Azonban a botrány mielőbbi elsimításának érdekében az argentin gazdasági miniszter már múlt hét pénteken megszólalt az ügyben, és igyekezett megnyugtatni mindenkit a lépés helyességéről. A szavaiból arra lehet következtetni, hogy az aranyat egy külföldi pénzintézetben helyezték el, hogy ott kamatozzon.

Ez egy nagyon pozitív lépés, mert ha az arany a jegybankban pihen, akkor semmi haszna. Ellenben, ha az országon kívül van, akkor hozamokat érhetünk el vele. Sokkal jobb, ha külföldön őrzik, ahol fizetnek is érte valamit

– mondta Luis Caputo Argentína gazdasági minisztere a La Nación+ tévécsatornának adott interjújában.

Valójában zálogba kerülhet

Javier Milei elnök ködös nyilatkozataiból viszont a helyi sajtóorgánumok azt a következtetést vonták le, hogy a gazdasági miniszter nem mond igazat, mert az az aranyat biztosítékként fogják felhasználni egy áthidaló hitel felvételéhez. Ez a rövid távú kölcsön arra szolgálna, hogy mintegy 3 milliárd dollárnyi összeget visszafizessenek külföldi hitelezőknek, és ezzel stabilizálják a piacot — írja az El País.

Az arany biztosítékként való használata azt sugallja, hogy az országnak már nem áll rendelkezésére elég likvid eszköz ahhoz, hogy a felvett kölcsönöket törlessze. A pénzre most van szükség.

Az ilyen hírek pedig elijeszthetik a külföldi befektetőket, ezzel még inkább instabillá téve az ország gazdaságát, és természetesen ott van az a félelem is, hogy a nemzeti aranyat örökre lefoglalhatják. Martín Guzmán, a dél-amerikai ország korábbi gazdasági minisztere rámutatott, hogy

Az aranyat dollárért cserébe adod. Aztán vissza kell adni a dollárokat, hogy visszaszerezd az aranyat. Ha nincsenek nálad a dollárok, a zálogház (ebben az esetben egy nemzetközi bank) megtartja az aranyat"

— figyelmeztet Guzmán.

Egyes közgazdászok úgy vélik, hogy az aranyrudak külföldre szállítása vakmerő és szokatlan lépés. Az elmúlt két évtized nemzetközi trendje ugyanis az, hogy az országok igyekeznek otthon felhalmozni aranyat, mert arra készülnek, hogy a globális rendet esetleg valami felborítja.

Az ellenzék szankcióktól tart

A legnagyobb ellenzéki erő, a jobb- és baloldali ideákat vegyítő peronista ellenzéki párt, a Szövetség a Hazáért egy közleményben követelte a jegybank elnökétől, Santiago Bausilitől, hogy azonnal adjon magyarázatot arra, „hova vitték az aranyat, mennyit vittek el, és milyen kockázatai vannak a műveletnek.” Az ellenzék hangot adott annak az aggodalomnak is, hogy

2012-ben hiteleken nyerészkedő ghánai bűnözők megvásárolták Argentína államadósságának egy részét, majd a tartozásra hivatkozva lefoglaltak egy, az országban kikötő argentin hajót. A járművet aztán csak hónapokkal később, egy bírósági ítélet után és ghánai kormány közbenjárásával voltak hajlandók visszaszolgáltatni a dél-amerikai országnak. Ezt az esetet Buenos Aires megúszta, azonban

Az aranytartalék zárolása pedig nem lenne példa nélküli. A közelmúltban más nemzet is keveredett már olyan helyzetekbe, ahol a nemzeti vagyontárgyaikat külföldön lefoglalták. Például a Bank of England 2019-ben megakadályozta, hogy Nicolas Maduro kormánya hozzáférjen az Egyesült Királyságban letétbe helyezett mintegy 30 tonnányi aranytartalékhoz, arra hivatkozva, hogy a kormány nem legitim. De ilyen volt Oroszország esete is: miután Moszkva két évvel ezelőtt nyílt háborút indított Ukrajna ellen, a kontinens bankjai zárolták az orosz jegybank Európában őrzött eszközeit, így az aranytartalék egy részét is – amelyeket valószínűleg a Kreml már vissza sem kap. 

Mi történik Argentínában?

Nem az aranyrudak elzálogosítása az első meglepő intézkedés az új argentin kormánytól. Az ország évtizedek óta gazdasági válsággal küzd, minden második gyermek és a felnőtt népesség 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt tengeti életét a 46 millió lelket számláló államban. Minden eddigi kormányzati próbálkozás a válság és a szegénység enyhítésére csődöt mondott.

Háttérként érdemes tudni, hogy Latin-Amerika országaiban visszatérő jelenség, hogy a kormányokat általában baloldali szocialista vagy jobboldali neoliberális és libertariánus kabinetek adják. A két gazdasági és társadalomfilozófiai iskola követői egymás ádáz ellenfelei.

A szocialisták úgy képzelik el a jólétet, hogy az állam beleavatkozik a piaci folyamatokba, ezzel kvázi megvédve a lakosságot a kapitalizmus káros hatásaitól. A neoliberális és libertariánus felfogás szerint pedig a jóléthez vezető út az állami kiadások csökkentése, a piaci szabályozások megszüntetése, annak érdekében, hogy több tőke áramolhasson az országba, és az országban.

Argentínában a helyzetet azonban bonyolítja, hogy a legerősebb, szocialista gazdaságpolitikát támogató politikai erők valójában nem baloldali pártok, hanem az úgynevezett peronista ideológia követői. A peronizmus Juan Domingo Perón elnök nevéhez fűződik, aki a populizmus, fasizmus és a szocializmusra jellemző állami beavatkozás furcsa elegyével kormányzott 1946 és 1955 között. A peronizmus az ország meghatározó ideológiája volt az utóbbi években, azonban

Az argentin kötéltánc

Az 2023. novemberében megválasztott elnök civilben közgazdász. Az 53 éves államfő kifejezetten az előbb említett peronizmus és a szocializmus ellensége, és libertariánus iskola követője. A loboncos hajáról és botrányos megszólalásairól ismert politikus szerint a gazdasági válságot a marxisták/szocialisták okozták a felesleges állami költésekkel. Meggyőződése, hogy a rekordinflációt csak megszorításokkal, az állami intézmények módszeres leépítésével, és az állami vállalatok privatizációjával lehet letörni.

Azonban úgy látszik, hogy ez jobboldali válságkezelés is kezd zátonyra futni. Az Indexen már márciusban beszámoltunk arról, hogy Argentínának csak 2025-ben 5,5 milliárd dollárt kell majd fizetnie külső kötvénytulajdonsoknak. Amennyiben addig nem sikerül külföldi tőkét bevonnia, fizetésképtelenné válhat az ország. Meg persze ott van az az apróság is, hogy Buenos Aires 44 milliárd dollárral tartozik a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) is. 

Elemzők szerint Milei sikeressége kapcsán a legnagyobb kérdés, hogy a szegény argentinok meddig tolerálják az őket drasztikusan érintő kiadáscsökkentéseket – vagyis a megszorításokat, hiszen rövid elnöksége alatt a szegénység mértéke tovább nőtt az országban.

(Borítókép:  Alexander Manzyuk / Anadolu Agency / Getty Images)