Pusztító robbanóanyag lapul a festői svájci tavak mélyén

A nyugat-európai ország hadserege évtizedeken keresztül tévesen azt hitte, hogy a leselejtezett lőszerek víz alá süllyesztése biztonságos eljárás. Azonban mára már bizonyos, hogy annak ellenére, hogy a szerkezetek vízfelszín alatt vannak, a robbanás veszélye ugyanúgy fennáll, ugyanis megannyi töltényből még a gyutacsot sem távolították el, mielőtt azokat az ország tavaiba alámerítették. A lőszerek nagy része egyébként a Thuni-, a Brienz- és a Luzerni-tó mélyén fekszik, 150–220 méterrel a vízszint alatt.

Az utóbbi években a svájci kormány többféle megoldást is felvázolt a robbanóanyagok eltávolítására, azonban sok javaslat környezetvédelmi szempontból kockázatosnak bizonyult, ugyanis a kiemelés jelentős iszapfelverődéssel járna, ami szintén felboríthatja a tavak élővilágát.

A hatóságok ezért most ötletbörzét hirdettek. A svájci Szövetségi Védelmi Beszerzési Hivatal (Armasuisse) 20 millió forintnak megfelelő svájci frank pénzjutalmat ajánl annak, aki képes egy olyan eltávolítási megoldást javasolni, ami nem veszélyezteti a tavak érzékeny ökoszisztémáját. A hivatal 2025. február 6-ig várja az ötleteket, és a legjobb hármat fogják díjazni.

A svájci kormányoknak egyébként azért nem sikerült még megoldást találniuk a víz alatti hadianyagok problémájára, mert az eltávolítási munkákat több tényező is nehézkessé teszi: a rossz látási viszonyok, a robbanásveszély, a vízmélység, az áramlatok, valamint a lőszerek állapota, mérete és súlya, amelyek közül néhány akár 50 kilogrammot is nyomhat. További komplikációt jelent, hogy egyes alkatrészek nem mágneses fémekből készültek. A szakértők szerint a lőszerek és bombák eltakarítása mindezek miatt akár milliárd dolláros összegeket is felemészthet.

Az alattunk élő múlt

Nem Svájc az egyetlen ország, ahol a XX. század őrült fegyverkezése veszélyes mementókkal tarkítja a környezetet. A bankjairól elhíresült állam a második világháborúból szerencsésen kimaradt, azonban a kontinens többi országában a mai napig problémát jelentenek az emberiség legpusztítóbb konfliktusából hátramaradt bombák, aknák és egyéb robbanószerkezetek.

Egyes becslések szerint csak a szövetséges hatalmak több mint 2,7 millió tonnányi bombát szórtak a kontinensre, és ebben a becslésben nincsenek benne a tüzérségi ütegek, az aknák és egyéb hadieszközök. Európában ezért érdemes körültekintéssel építkezni, ugyanis rendszeresen előfordul, hogy új épületek kialakításakor a munkagépek pusztító erejű, fel nem robbant bombákat forgatnak ki a földből. A felfedezések után gyakran ezreket kell evakuálni.

Magyarországon legutóbb áprilisban találtak világháborús bombákat egy piliscsabai családi ház kertjében. Kedden pedig Észak-Írországban bukkantak egy 500 kg-os bombára, amelyet még 80 évvel ezelőtt dobott le a Luftwaffe egyik gépe. Az Egyesült Királyságban egyébként található egy, a svájci lőszereknél, és a néhanapján előkerülő bombáknál sokkalta riasztóbb vízalatti veszélyforrás, az SS Richard Montgomery.

Időzített bomba a Temze torkolatában

Londontól néhány kilométerre, ahol a Temze az Északi-tengerbe torkollik, egy hajóroncs éktelenkedik az egyik homokzátonyon. Ez az SS Richard Montgomery, amely még 1944. augusztus 20-án futott zátonyra, fedélzetén 1500 tonnányi robbanószerrel. A teherhajó egyébként az Egyesült Államokból, Philadelphiából indult útnak, hogy a szövetséges Nagy-Britanniának lőszereket és bombákat szállítson. Az úti célját azonban az utolsó pillanatban képtelen volt elérni, ugyanis heves viharba került, és ennek következtében futott zátonyra, ami után részlegesen elsüllyedt.

A következő napokban kárelhárítók éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a robbanószereket eltávolítsák a folyóból, és a kettétört hajó rakteréből. Azonban miután a brit kormány nem volt hajlandó tisztességes fizetést biztosítani az életüket kockáztató rakodóknak, a munkálatok abbamaradtak.

A tudósok szerint az emberiség történelmének egyik legerősebb nem nukleáris robbanását okozná, ha a hajón lévő, 1560 tonnányi TNT-nek megfelelő robbanóanyag működésbe lépne. 50 kilométeres körzetben minden ablak betörne, és egy 13 méter magas cunami indulna el felfelé a Temzén, egyenesen London belvárosának irányába. További veszélyt jelent, hogy a hajóroncshoz közel található egy óriási földgáztározó. Amennyiben a terminált a feltételezett szökőár eltalálná, még az SS Richard Montgomerynél is nagyobb robbanás történhet.

A komoly veszély ellenére az Egyesült Királyság csak nemrégiben kezdett el foglalkozni a problémával, az eltakarítás ugyanis nagyon költséges lett volna, ezért a kormányok nagyjából 76 éven keresztül azt a megoldást választották, hogy nem foglalkoznak vele, hátha a probléma magától megszűnik. Azonban nem így történt. Egy, a Boris Johnson-kabinet által 2020-ban megrendelt kockázatértékelés kimutatta, hogy

A kockázatértékelés kézhezvétele után 2020-ban a brit kormány elrendelte a bombák kiemelését. Azóta viszont ismét eltelt 4 év, és nem történt semmi. A munkálatok idén kezdődtek volna, azonban a legutóbbi hírek szerint minimum egy évet csúszni fognak. Eközben pedig a Temze folyó torkolatában fekvő időzített (hajó)bomba tovább ketyeg.

(Borítókép: A Thuni tó látképe 1967. július 16-án. Fotó: Leber / ullstein bild / Getty Images)