A bangladesi kormány bukása után veszélyben az indiai befolyás

Sejk Haszinának tulajdonítják Banglades figyelemreméltó gazdasági fordulatát, de bírálatokkal is szembesült a növekvő tekintélyelvűség és a növekvő demokráciahiány miatt. Az elmúlt négy évben a tömeges korrupció és az ellenőrizetlen áremelkedések felszították az emberek haragját. A 2024 januári nemzetgyűlési választások viszont a kormány autoriter intézkedései és az ellenzék korlátozása miatt nem hozhattak változást.

A júniusban kirobbant zavargások nagyrészt a magas fiatalkori munkanélküliségből (2023-ban több mint 13%) és a munkakvóta-rendszerrel szembeni elégedetlenségből eredtek (a munkahelyek 30 százalékban az 1971-es szabadságharc – melynek során az ország elszakadt Pakisztántól – leszármazottai számára vannak fenntartva). A 170 milliós népességből mintegy 32 millió fiatal munkanélküli vagy iskolázatlan. A kvótaellenes tiltakozó agitáció, amely végül megbuktatta Haszinát, klasszikus esete a helytelen kormányzásnak, amely egyesek szerint a miniszterelnök növekvő arroganciájában gyökerezett.

Nem kellett volna bevetni a rendőrséget

A tiltakozások után Haszina elrendelte a rendőrség bevetését. A felkelés során mintegy 300 ember, főként diákok haltak meg. Az ezt követő tömegmozgalom a diákok által vezetett tömegmegmozdulássá vált. Ráadásul Haszina július 14-i sajtótájékoztatóján egy ellentmondásos kijelentést tett, utalva a razakarokra, aminek a jelentése „önkéntes”, de a kifejezés Bangladesben becsmérlőnek minősül, hiszen azokra utal, akik az 1971-es bangladesi felszabadító háború idején támogatták a pakisztáni hadsereget, és különféle bűncselekményeket követtek el. Ez tovább fokozta a népharagot.

Haszina utolsó hivatali éveit egyébként a féktelen korrupció, a kompromittáló választási folyamatok és a nepotizmus fokozódása jellemezte. A kormánypárt, az Awami Liga középosztálybeli vezetését fokozatosan felváltották a Haszinához való közelségükről ismert üzletemberek. Több olyan személy, akik felelősnek tekinthetőek a bankcsődökért végül az ő tanácsadói vagy miniszterei lettek.

Tágabb családjából tizenhét tag került be a parlamentbe. A pártja és kormánya megtisztításáról szóló nyilvános nyilatkozatai ellenére a környezete által felhalmozott óriási vagyon kiváltotta a lakosság és különösen a fiatalok, vagyis a Z generáció ellenszenvét, akik immáron nem elégedtek meg kevesebbel, mint csupán a miniszterelnök lemondásával. Miután Haszina a hadsereg bizalmát is elvesztette már csupán az önkéntes emigrációt választhatta.

Újdelhi regionális befolyásának alakulása

Haszina közelmúltbeli lemondása kétségkívül bonyolítja India kapcsolatait a kisebb dél-ázsiai országokkal, hiszen a szomszédos országok vezetői közül vitathatatlanul ő ápolta a legszorosabb és legtartósabb kapcsolatokat Újdelhivel. Valójában Banglades most egy olyan reformfolyamaton megy keresztül, amelynek lezárása jelentős időt vesz igénybe, mielőtt új választásokat tarthatnának, így az ideiglenes kormánynak szüksége lesz India támogatására.

A Narendra Modi miniszterelnök által 2014-ben indított „Első a szomszédság” elnevezésű indiai külpolitikai kezdeményezés célja a dél-ázsiai regionális országokkal való kapcsolatok erősítése. Banglades fő ellenzéki pártjai, a Bangladesi Nacionalista Párt és a Jamaat-e-Islami azonban hagyományosan a Kínával és Pakisztánnal való szorosabb kapcsolatokat részesítik előnyben Indiával szemben.

Kína befolyása Bangladesben különösen erős volt a védelmi együttműködés terén. Májusban a Népi Felszabadító Hadsereg közölte, hogy közös hadgyakorlatot tart a bangladesi fegyveres erőkkel, míg 2019 és 2023 között Banglades a hivatalos adatok szerint Pakisztán után a második legnagyobb kínai fegyverexport címzettje volt 11 százalékkal.

2022-ben Srí Lanka gazdasági megsegítése után India biztonsági aggályokra hivatkozva blokkolt egy kínai megújulóenergia-projektet, és tiltakozott a kínai kutatóhajók kikötése ellen. A feszültségek azonban idén ismét fellángoltak, amikor Modi a közelmúltbeli indiai parlamenti választások előtt követelésekkel állt elő Katchatheeevu szigetére vonatkozóan, amelyet az indiai Kongresszus párt 1974-ben átengedett Srí Lankának.

A Maldív-szigeteken Mohamed Muizzu elnök, aki India-ellenes platformon kampányolt, kiutasította az indiai csapatokat, és szorosabbra fűzte kapcsolatait Kínával.

Nepálban a Kína-barátnak tartott Khadga Prasad Sharma Oli, aki korábban területi viták miatt került összetűzésbe Indiával, visszatért a miniszterelnöki székbe. India és Afganisztán kapcsolata szintén feszült, mióta a tálibok 2021-ben visszavették a hatalmat.

Ugyanakkor e kihívások ellenére India kapcsolatai más kisebb dél-ázsiai országokkal nem teljesen kilátástalanok. Lényegében azt látjuk, hogy Bhután továbbra is igazodik Indiához. Emellett habár sokan bírálták a Maldív-szigetek politikáját, amely a külföldi katonai jelenlét befogadásának megszüntetésére és a védelmi műveletekhez szükséges belső kapacitás kiépítésére irányul, az új kormány hajlandó volt elfogadni India polgári jelenlétét egy felülvizsgált légi biztonsági együttműködési program keretében.

A múltban Srí Lanka is sokat tett az Indiához való alkalmazkodás tekintetében. Manapság annak ellenére, hogy Sri Lanka a lehető legtöbb hajót szeretné fogadni a kikötőiben és bevételt generálni, hajlandó volt 12 hónapos moratóriumot bevezetni a kutatóhajók látogatására, mivel India aggódott a kínai hajók kikötése miatt.

Ebben a tekintetben a szeptemberi Srí Lanka-i elnökválasztás jelenti a következő fordulópontot India első számú szomszédsági érdekei szempontjából, mivel a baloldali NPP (Nemzeti Népi Erőszövetség) esetleges győzelme jelentős bizonytalanságot hozna a szigetországnak az Indiával, Kínával és az Egyesült Államokkal szembeni külpolitikai irányultságát illetően.

Az „Első a szomszédság” politika értékelése

A szingapúri ISEAS által közzétett State of Southeast Asia 2024 című felmérés szerint India a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének egyik stratégiailag legkevésbé releváns partnere, míg Kínát a régió legbefolyásosabb gazdasági, politikai és stratégiai hatalmának tekintették.

A január és február közötti felmérésben részt vevő, 10 délkelet-ázsiai országból származó 994 válaszadó mindössze 0,6 százaléka mondta, hogy India a legbefolyásosabb gazdasági hatalom Délkelet-Ázsiában, míg a listát Kína vezeti 59,5 százalékkal.

Natasha Agarwal, egy Indiában élő független közgazdász azzal érvelt, hogy Delhi szomszédaihoz való hozzáállását az arrogancia jellemezte, különösen az olyan feltörekvő globális hatalmakkal meglévő kapcsolattartásban, mint Kína. Azt javasolta, hogy Indiának talán át kell alakítania az „Első a szomszédság” politikáját, hogy alkalmazkodni tudjon Kína jelenlétéhez a régióban. „Tekintettel India és Kína gazdasági befolyására, függetlenül és együttesen is, talán itt az ideje, hogy India újrafogalmazza az „Első a szomszédság” politikáját” – mondta.

Sreeradha Datta professzor az OP Jindal Global University Jindal School of International Affairs tanszékéről ezzel szemben úgy érvelt, hogy bár India szomszédságpolitikája a közelmúlt bangladesi felfordulásai miatt kissé ellentmondásos megítélés alá került, „a dolgok mindig dinamikusak, idővel valószínűleg változnak és javulni fognak”.  A lényeg, hogy az indiai kormány továbbra is nemzeti érdekeit helyezze előtérbe, mégpedig a régióban fennálló jó kapcsolatok fenntartása érdekében.

Anil Trigunayat volt diplomata szerint az „Első a szomszédság” politika tartalmát és alkalmazását tekintve nem kölcsönös, és India szomszédainak növekedését, fejlődését és kapacitásépítését célozza.

India úgy véli, hogy az erős szomszédság a mi érdekünk. India egyetlen elvárása az, hogy területeit ne használják fel India-ellenes biztonsági projektekre, mint például a határokon átnyúló militancia és a terrorizmus.

Ez egy mindkét fél számára előnyös partnerség” – fogalmazott.

Összességében úgy is mondhatjuk, hogy India regionális pozíciója végső soron saját stabilitásától és fejlődésétől függ, a régió országai pedig továbbra is szívesen működnek együtt Indiával a gazdasági és kereskedelmi szükségszerűségek miatt.  Tulajdonképpen Kína növekvő befolyása és jelenléte mellett is van számos olyan kormány, amely szeretne egyensúlyt teremteni a Kínához és Indiához fűződő kapcsolataik között, és ennek érdekében sok esetben szorosan együttműködnek Indiával. Erre jó példa a Maldív-szigetek, ahol az elmúlt hónapokban a politikai vezetők engedékenyebb álláspontot képviseltek Delhi aggodalmaival szemben, és a hétvégén pedig fogadták S. Jaishankar indiai külügyminisztert a kétoldalú kapcsolatok „elmélyítése” érdekében. 

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy bár a bangladesi fejlemények továbbra is jelentős geopolitikai kihívásokat jelenthetnek India számára, hosszú távon az olyan gyakorlati megfontolások, mint például a kereskedelem és a vízbiztonság, végül működőképes kapcsolathoz vezetnek majd a két ország között.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.

(Borítókép:  A diszkriminációellenes diákmozgalom aktivistái gyülekeznek a Dhakai Egyetem Tanárképző Központjánál bangladesben 2024. augusztus 13-án. Fotó: Mohammad Ponir Hossain / Reuters)