Totális az elnyomás az amerikai megszállás nélküli Afganisztánban

Augusztus 15-én a tálib vezetés nagyszabású katonai parádét tartott az egyik legfontosabb korábbi amerikai katonai bázisnak otthont adó Bagram városában. Az eseményen hátrahagyott NATO-hadieszközöket is felvonultattak, hogy így emlékezzenek meg az ország „felszabadulásáról”. Három évvel ezelőtt a tálib lázadók ezen a napon vonultak be a fővárosba, Kabulba. A dátum azóta nemzeti ünnep, amely az „Iszlám rendszer által elhozott biztonságot” hivatott dicsőíteni.

Ezt a biztonságot a tálibok sajátos módon értelmezik. A számos ország által terrorszervezetként jegyzett csoport harmadik éve irányítja ismét az országot. A 2021-es hatalomátvétel után az új kormányzat egy sor ígéretet tett, például, hogy a nőket nem kényszerítik vissza a tűzhely mellé, dolgozhatnak, tanulhatnak és mindenféle dolgot csinálhatnak, az államot a sária törvények szigorú értelmezésével irányító csoport beleszólása nélkül. Azonban minden korábbi hangzatos ígéret ellenére, a régi-új iszlamista rezsim az utóbbi években elkezdte középkori állapotok közé visszarángatni az afgán társadalmat.

Minden eddiginél durvábban korlátozzák a nők szabadságát

A tálibok nem azonnal vezették vissza elnyomó rendszerüket. A lakosságot szépen lassan fosztották meg a polgári jogoktól, és mostanra már ott tartanak, hogy a múlt héten Afganisztán de facto államfője, Hibatullah Ahundzáda jóváhagyta az úgynevezett Erkölcs és Erényügyi Minisztériumot szabályozó törvényt. Ez az intézkedés minden korábbinál keményebben korlátozza majd a nők szabadságát és a médiát.

A törvény egyik cikkelye például kimondja, hogy a nőknek nyilvánosan mindig teljesen el kell takarniuk testüket – beleértve arcukat is – vastag ruházattal (burkával), hogy ne kísértsék a férfiakat. A nők eddig sem mehettek utcára teljes testüket elfedő viselet nélkül, azonban eddig a szemük kilátszódhatott. A tálibok nemcsak a nők tekintetét, de hangjukat is a bűn potenciális eszközének tekintik, ezért az új korlátozások értelmében nem szólalhatnak meg nyilvános helyen. A nők hangját még az utcáról sem szabad hallania senkinek sem, ha a házukban énekelnek vagy olvasnak.

Ezenkívül mostantól az afgán nők nem nézhetnek közvetlenül olyan férfiakra, akikkel nem állnak vérségi vagy házassági kapcsolatban, a taxisofőröket pedig büntetik, ha hajlandóak olyan nőt fuvarozni, akinek nincs megfelelő férfi kísérője. Azokat a nőket vagy lányokat, akik nem tartják be a törvényt, őrizetbe vehetik, és az új törvények betartatásával megbízott tálib tisztviselők megbüntethetik őket. A szabályozás továbbá megtiltja a médiának, hogy bármely élőlényről képet közöljön, emellett betiltja a zenét is, mert az a tálibok világnézete szerint romlott és erkölcstelen dolog.

Így épült ki az új tálib rezsim

Az utóbbi három évben a teokratikus kormány több mint száz olyan rendeletet hozott, amely korlátozásokat vezetett be az afganisztáni élet minden területén, beleértve az emberek megjelenését, a mozgás szabadságát, a munkához vagy tanuláshoz való jogot, valamint a szórakozáshoz való hozzáférést. A sária törvénykezés fokozatos jogrendszerbe építése már hatalomátvételt követően elkezdődött. Erre szemléletes példa, hogy a tálib kormány először csak azt javasolta a nőknek, hogy maradjanak otthon, aztán az elkövetkező hónapokban fokozatosan elkezdett egyre durvább intézkedéseket hozni.

A múlt hét elején szentesített intézkedéscsomag értelmében az extrém módon értelmezett iszlám sária törvények betartatásáért innentől kezdve elsősorban az Erkölcsi és Erényügyi Minisztérium erőszakszervezete, az erkölcsrendőrség felelős. Azonban mivel az afgán társadalom továbbra is törzsi alapon szerveződik, gyakran előfordult, hogy bizonyos területeken a helyi tálib vezetők még a kormányzaténál is durvább egyéni rendeleteket hoztak, amelyeket saját karhatalmi szerveikkel tartatnak be. Herát tartományban például – már a kabuli vezetés hasonló intézkedései előtt – betiltották a külföldi filmeket, és minden olyan vállalkozást megszüntettek, amelynek női tulajdonosa volt.

Mindeközben a tálibok éveken keresztül azzal hitegették az ENSZ-t és egyéb nemzetközi szervezeteket, hogy megváltoztak, tiszteletben tartják az emberi jogokat, és minden ilyen korlátozó intézkedés csak ideiglenes szükségszerűség, mégpedig azért, hogy az összeomlott afgán állam helyén létrejöhessen egy szilárd, tálibok vezette új Afganisztán. Az ENSZ azonban úgy véli, hogy 2021 óta az ország egy „nemi alapú apartheid rendszernek” tekinthető. A nemzetközi szervezet által megbízott emberi jogi szakértők szerint az afgán nők helyzete a legrosszabb világon, 80 százalékuk nem vesz részt semmilyen oktatásban.

Kína azonnal lecsapott az országra, de lehet, hogy ez is kevés lesz

A tálib uralmat az ENSZ tagjai vonakodnak elismerni, a korábban felsorolt elnyomó törvények miatt. A nemzetközi szervezet országai közül csak egy ismeri el félhivatalosan az új afgán vezetést: Kína, amely februárban fogadta a talibán követét. Pekingnek Afganisztán egyrészt gazdasági érdekszférája, másrészt érdekében áll, hogy olyan államrend alakuljon ki, amely az Egyesült Államokkal és a Nyugattal ellenséges. Miután Washington kivonult, Kína törekedett a jó viszonyra, idén pedig a kínai állami cégek elkezdték megkaparintani az ország olajiparát. 2026-ig közel félmilliárd dollárból fognak új kutakat kialakítani.

Érdekesség, hogy még a muszlim többségű államok is óvakodnak attól, hogy elismerjék a fundamentalista szervezet uralmát az ország felett. Ennek ellenére több muszlim ország is nem hivatalos diplomáciai kapcsolatot tart fent Kabullal, például a kínai befektetések másik nagy fogadóországa, Irán – ami azért furcsa, mert amíg a tálibok vallási diktatúrája az iszlám szunnita ágát, addig a teheráni vezetés az ezzel szemben álló síita irányzatot követi.

A nemzetközi kapcsolatokra pedig égető szüksége van a tálib vezetésnek, amennyiben uralmukat fenn akarják tartani. Az országban fennáll a veszélye a humanitárius katasztrófának, ugyanis a gazdaság romokban hever az új vezetés ellen hozott szankciók, az évtizedek óta húzódó polgárháború, valamint az ipar és a mezőgazdaság totális elmaradottsága miatt. Az iszlám fundamentalista szervezet ráadásul elvágta a lakosságot egy komoly bevételforrástól, az ópiumtermesztéstől, amely az olyan kábítószerek alapanyaga, mint például a heroin – 2021-ben a világ heroinkereskedelmének 90 százaléka a dél-ázsiai országból indult.

A talibán drogellenes hadjárata sikeresnek bizonyult, azonban elnyomó intézkedéseik miatt az általuk ígért gazdasági növekedés elmaradt, és nem csak azért, mert a külföldi befektetők messziről kerülik az országot, hanem azért is, mert a munkából és a termelésből kiesett lakosság fele – vagyis a nők. Ők egyébként már csak kormányzati irányítás alatt álló cégekben és intézményekben vállalhatnak munkát, ezek száma pedig korlátozott. A vezetés most Afganisztán természeti kincseinek kiaknázásával próbálkozik, azonban ez sem egyszerű feladat a külföldi szakértelem nélkül. 

Három év után kijelenthető, hogy a tálibok a drogellenes hadjáratukon kívül nemigen tartották magukat az ígéreteikhez. A lakosságot pedig napról napra szorítják egyre szűkebb keretek közé. Ennek ellenére az országban továbbra is aktív néhány lázadó csoport, és kérdéses, hogy a növekvő szegénység és extrém vallási elnyomás hatására ezek megerősödnek-e annyira, mint például a már megszűnt Északi Szövetség. Az erőviszonyok ugyanis mára teljesen a visszájára fordultak. Míg korábban a tálibok kényszerültek bujdosásra a demokratikus erők, és az amerikai megszállók elől, most a demokratikus erők maradványa vív korlátozott gerillaharcot a hároméves, egyre inkább vasmarokkal kormányzott Afganisztáni Iszlám Emirátussal. 

(Borítókép: Egy katonai repülőgép elhagyja a kabuli repülőteret 2021. augusztus 23-án. Fotó: Marcus Yam / Getty Images)