Miért változott meg az orosz nukleáris stratégia?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
Vlagyimir Putyin elnök a Biztonsági Tanács szeptember végi ülésén – amely a nukleáris elrettentés kérdéseit vitatta meg – bejelentette, hogy az eddig érvényben lévő nukleáris doktrínában bizonyos változásokat fognak eszközölni, és ezek a nukleáris fegyverek bevetésének körülményeire vonatkoznak.
Putyin bejelentéséből kiderül, hogy Oroszország közös agresszióként fogja kezelni, ha egy nukleáris fegyverekkel nem rendelkező állam felől nukleáris fegyverekkel rendelkező állam támogatásával történik támadás. Ugyanakkor hangsúlyozta: ahhoz, hogy Oroszország áttérjen a nukleáris válaszlépésekre, egyértelmű megerősítést kell nyerjenek bizonyos feltételek, ebbe beletartozik a stratégiai és taktikai repülőgépek bevetése és berepülése orosz területekre, cirkálórakéták és más fenyegetések tömeges kilövése. Emellett kiemelte, hogy Oroszország fenntartja a nukleáris válaszadás jogát Fehéroroszország elleni agresszió esetén is, valamint azt, hogy megnőtt a nukleáris elrettentés alá eső országok és fenyegetések száma.
De közelebb kerültünk-e egy nukleáris konfliktus kibontakozásához?
Egyelőre nem, de az esélyek egyre rosszabbak. Oroszország több vörös vonalat is meghúzott amelyek átlépése esetén egyértelmű válaszlépéseket ígért. Az események azonban azt mutatják, hogy az orosz vezetés igen visszafogottan kezeli ezeket az eseteket. Utóbbi viszont több kritikát is kiváltott a keményvonalas orosz megmondóemberek részéről, mondván, ha Oroszország a nukleáris elrettentés minimális eszközeit sem veti be , akkor az ellenfelei ezt úgy értelmezhetik, hogy Oroszország csak blöfföl, és valójában a fenyegetőzésen kívül másra nem képes.
Korábban, a 2020-ban elfogadott doktrína értelmében, Oroszország az alábbi esetekben vethette be nukleáris arzenálját:
- Oroszország megbízható információkat kap a saját és/vagy szövetségesei területét támadó ballisztikus rakéták kilövéséről;
- az ellenség nukleáris fegyvereket vagy más típusú tömegpusztító fegyvereket használ Oroszország és/vagy szövetségesei ellen;
- az ellenfél az orosz kormány vagy katonai létesítmények ellen lép fel, ami megzavarhatja az orosz nukleáris erők reagálását;
- Oroszországot hagyományos fegyverekkel támadják, ami az állam létét veszélyezteti.
A fentiek közül legalább egy azonban már megtörtént. 2024 májusában Ukrajna drónokkal támadta meg Oroszország két radarállomását, amelyek feladata a nukleáris előrejelzés, tehát az ellenük elkövetett támadás „megzavarhatta az orosz nukleáris erők reagálását”, ami egyike a felsorolt indokoknak. Szakértők úgy vélték, hogy Ukrajna kockázatos lépése a nyugati partnerek meggyőzésére irányult, hogy egyértelművé tegyék számukra azt a tényt, hogy az eszkalációs szorongás, ami bennük van, indokolatlan. Ukrajna további felfegyverzése és a nagy hatótávú fegyverek átadása és azok bevetésének engedélyezése orosz mélységi területeken nem vezet semmilyen következményekhez.
A doktrína módosítása jelzés lehet a nyugati partnerek felé, de az orosz keményvonalasok felé is.
Szergej Karaganov orosz tudós, az orosz Kül-, és Védelmi Politikai Tanács elnökségi tagja többször is felvetette már, hogy az orosz elnöknek jóval markánsabb lépéseket kellene tennie a nukleáris eszkaláció irányába, jelezvén az ellenfél felé, hogy a felelőtlen lépések komoly következményekkel járhatnak. Putyin válaszában felhívta Karaganov figyelmét arra, hogy az érvényben lévő doktrína milyen esetekben ad lehetőséget erre. Putyin szerint ezek a körülmények egyelőre nem látszanak teljesülni.
A módosítások értelmében most a korábbihoz képest több esetben alkalmazható az elrettentés, és annak küszöbe is jóval alacsonyabbra került, tehát hagyományos fegyverek bevetése esetén is használható lenne a nukleáris válasz. Ezzel együtt a Putyin bejelentését vizsgáló cikkekben arra utalnak, hogy az elnök kijelentései – mint például a „szuverenitás elleni kritikus fenyegetés” – igen nagy mozgásteret biztosít az elnöknek. A Nyugat felé egyértelműen azt üzeni, hogy a hagyományos fegyverek bevetése is nukleáris katasztrófához vezethet, amiben senki sem érdekelt, ez egyébként az orosz keményvonalasok felé is egy szükséges gesztus lehet. Ezzel együtt továbbra is megvan annak a lehetősége, hogy amennyiben az orosz területeket további támadások éri, az orosz vezetés elmondhatja, hogy a támadások nem fenyegetik közvetlenül az orosz szuverenitást, és az adott támadásra hagyományos fegyverekkel is megfelelő választ lehet adni.
A gond a fentiekkel leginkább az, hogy a válaszcsapások legnagyobb elszenvedői az ukrán civilek, akikre egy igen kemény tél vár, és azt egy porig rombolt energetikai infrastruktúrával kell majd átvészelniük. Ha pedig az a bizonyos nukleáris válaszcsapás bekövetkezik, úgy az is nagy valószínűséggel Ukrajnát éri majd. Utóbbi esetében már a NATO kerül lépéskényszerbe, ugyanis rajta múlik majd, hogy éjfélt üt-e a végítélet órája, ami most 90 másodpercre van tőle.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ szakértője és a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
