Hogyan befolyásolja a migrációs válság az amerikai elnökválasztást?

2024-ben mégis azt mutatják a felmérések, hogy a gazdaság állapota és az infláció mellett az amerikaiak leginkább a bevándorlási helyzet miatt aggódnak. De mi vezetett odáig, hogy a migráció kérdése nagyban meghatározza majd, hogy ki költözik be a Fehér Házba 2025 januárjában?

Washingtonból az amerikai–mexikói határra

Ezt az északi Indianától délre utazva, az amerikai–mexikói határon érthetjük meg. 2023 márciusában az arizonai Yumában nézhettem végig, mit jelent, hogy a déli határon épített, 9 méter magas acélkerítés egyszer csak megszűnik. A még fel nem állított oszlopok és a munkagépek ugyan ott voltak, de az építkezésnek vége szakadt, mert azt a Fehér Ház leállíttatta a „biztonságos, rendezett és humánus ”migráció jegyében. Hosszú évtizedek óta a Biden–Harris-adminisztráció volt az első, amelyik egyetlen méternyi falat sem épített az USA déli határának védelmében. Ami azért is érdekes, mert például a szintén demokrata Obama-adminisztráció még több száz kilométernyi kerítést húzott fel.

Mindennek Yuma határában látszott is az eredménye: hajnali kettőkor az őket elszállító buszokat várva több száz illegális bevándorló sorakozott fel a határőrök felügyelete mellett a világ minden tájáról, hogy aztán a bevándorlási központokban megtörtént adatfelvétel és rövid interjúk után döntő többségüket szabadon engedjék az Egyesült Államok belseje felé. Persze csak ,,ideiglenesen”, hiszen mindnyájan megkapták a végzést arról, hogy mikor és hol kell jelentkezniük a bevándorlási bírók előtt, hogy azok megállapítsák, jogos-e menedékkérelmük.

A probléma csak az, hogy az Egyesült Államok menekültügyi rendszere olyan mértékben vált túlterheltté, hogy általában 4–5 évre kapnak a jelentkezők időpontot. Az olvasóra bízzuk, hogy válaszoljon a kérdésre, milyen eséllyel jelennek meg ezek az emberek az előírt időpontban, amikor csak elkezdődik ügyük kivizsgálása – ami ezután további évekig húzódik. És hogy milyen eséllyel küldik vissza őket származási országukba 6–8 évnyi amerikai tartózkodás után, amikor már munkájuk, lakásuk, egzisztenciájuk van, és jó eséllyel az Egyesült Államokban megszületett gyerekeik, akik amerikai állampolgárok, és akiktől – kiskorúak lévén – nem fogják elszakítani őket.

Nagyon sok bűnöző szivárgott be az Egyesült Államokba

Nem véletlen, hogy már 2023-ban is arról panaszkodtak a határőrök, hogy ők nem taxisofőrnek esküdtek fel, hanem arra, hogy megvédjék az Egyesült Államokat. Az illegális migráció kétségtelenül jelenlévő humanitárius oldala mellett ugyanis nem feledkezhetünk meg a biztonsági kockázatról. Az amerikai Vám- és Határőrség (CBP) statisztikái szerint az elmúlt időszakban évente 300-800 közötti kartelltagot, 200-700, az Egyesült Államok különféle titkosszolgálatai és bűnüldöző szervei által terrorkapcsolatokkal gyanúsított személyt, és évi 27 és 43 ezer(!), különféle bűncselkeményért elítéltet tartóztattak fel a hatóságok. És ez csak azok listája, akiket be tudtak azonosítani.

Nincsenek köztük azon országok – Kuba, Nicaragua, Kína vagy épp Venezuela – állampolgárai, akiknek hazája nem működik együtt Washingtonnal, és nem oszt meg bűnügyi adatokat az Egyesült Államokkal. Szintén a homályban tapogatóznak annak a nagyjából 1,7 millió úgynevezett ,,gotaway” kapcsán, akik átkelését ugyan érzékelték a szervek (kamerák, lábnyomok), de megakadályozni nem tudták. Nem véletlen, hogy egy texasi bíró azt a véleményét osztotta meg a szerzővel, hogy nem az a kérdés, lesz-e egy újabb szeptember 11-e, hanem csak az, hogy mikor.

Arról sem lehetnek túlzott illúzióink, hogy milyen alapos az azonosított érkezők ellenőrzése. A gotawayekkel együtt 2021 januárja óta több mint 10 millióan érkeztek illegálisan az Egyesült Államokba, és közülük konzervatív becslések szerint is legalább 5 millióan az országban maradtak. Ennyi ember megfelelő ellenőrzése és nyomon követése képtelenség. Ezt jól mutatja, hogy az amerikai hatóságok 32 ezerkísérő nélküli kiskorút ,,veszítettek el” az elmúlt években. Jó esetben ők megtalálták a boldogulásukat, és lassan nagykorúvá cseperedve dolgoznak valahol az Államokban, rossz esetben kizsákmányolás, bűnözés és prostitúció áldozataivá váltak.

Átalakulóban az Egyesült Államok

Érdemes a precedens nélküli bevándorlás gazdasági és társadalmi hatásait is vizsgálni. Ennek kapcsán fontos hangsúlyoznunk, hogy a népszerű sztereotípiákkal ellentétben 

Ennek eredményeképp az 1890-es csúcsról – amikor Amerika lakosságának 14,8 százalékát adták a külföldön születettek – ez az arány 1970-re 4,7 százalékra mérséklődött. Az 1965-ös nyitás után ismét emelkedtek a számok, de a történelmi csúcsot csak az elmúlt években sikerült megdönteni: 2024-ben a statisztikák alapján legalább 51,6 millió külföldön született ember élt az Egyesült Államokban, ami a lakosság 15,6 százaléka. Csak 2022 márciusa és 2024 márciusa között 5,1 millióvalnőtt a külföldön születettek száma az USA-ban – becslések szerint 58 százalékuk illegálisan érkezett.

Árulkodó, hogy a jelenlegi trendek alapján 2030-ra 62,5 millió, 2040-re 82,2 millió lesz a külföldön születettek aránya. A bevándorlásnak köszönhető, hogy az Egyesült Államok demográfiai mutatói továbbra is inkább egy fejlődő ország hasonló statisztikáit idézik, és ebben  egyelőre   nem látszik érdemi változás. Ez óriási terhet jelent a már így is komoly hiányosságokkal működő szociális ellátórendszernek, az egészségügyi ellátástól kezdve az oktatásig: a Bevándorlási Tanulmányok Központjának (CIS) elemzése szerint az illegálisan érkezettek szociális ellátása  évente   42 milliárd dollárba kerül, és ez az, amit az amerikai állampolgárok egyre inkább  éreznek  a bőrükön. Sőt, maguk a bevándorlók is, akik egyre kritikusabbak az újak érkezése kapcsán. Az esetek többségében ugyanis ők ugyanazokért a munkahelyekért kelnek versenyre, mint a már az USA-ban lévők.

A két elnökjelölt vitája során Donald Trump megjegyzése a házi kedvenceket megevő haiti bevándorlókról nyilván a tőle szokásos show-műsor része volt. Ugyanakkor az amerikai szavazók jelentős része számára valóban központi kérdés, hogy Kamala Harris mit ért el alelnöksége alatt, és ezek alapján mit tehet majd az USA történetének legnagyobb migrációs válságának megállítására. Annál is inkább, mert alelnökként az ő portfóliójába tartozott az illegális bevándorlás elleni küzdelem. 

És bár túlzott leegyszerűsítés lenne pusztán Harrist tenni felelőssé mindazért, ami az USA déli határainál történt – és ami nem volt sem biztonságos, sem rendezett, sem humánus –, mindez kétségtelenül gyengíti elnökválasztási esélyeit. Még akkor is, ha végül a billegő államok néhány tízezer – szélsőséges esetben ezer – szavazata dönti majd el, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke.

A szerző a Migrációkutató Intézet igazgatója.

(Borítókép:  Több száz migráns tábort vert a Rio Grande folyónál, a mexikói–amerikai határon, 2024. március 20-án. Fotó: Christian Torres / Anadolu / Getty Images)