Mit várhatunk a Narendra Modi – Hszi Csin-ping-találkozótól?

Míg Modi és Hszi „rögtönzött találkozót” tartott a 2023-as BRICS-csúcstalálkozó alkalmával Johannesburgban, ahol a vezetők „őszinte és mélyreható eszmecserét folytattak”, egyértelmű volt, hogy a két fél ellentétes álláspontot képviselt. Ennek megfelelően az akkor kiadott hivatalos nyilatkozatok eltérő értelmezéseket kínáltak a találkozóról.

A 2024-es BRICS-csúcstalálkozó, amelynek Oroszország adott otthont, teljesen más képet mutatott. A kazanyi ünnepélyes kézfogás határozott jelét adta annak, hogy India és Kína készen áll arra, hogy kapcsolataik következő szakaszába lépjen. Mégis van okunk arra, hogy mérsékeljük ezt az optimizmust. Az indiai külügyminisztérium és a kínai külügyminisztérium nyilvános nyilatkozataiban egyelőre keveset árult el a megállapodás részleteiről.

Ez valószínűleg azért van, mert a tárgyalások még folyamatban vannak. S. Jaishankar indiai külügyminiszter szerint bár a határon enyhült a feszültség, a deeszkaláció – amely a csapatok fokozatos kivonását jelentené – továbbra is megvalósíthatatlan. Véleménye szerint India és Kína a vitás kérdések 75 százalékában tudott egyezségre jutni egymással. Az indiai hadsereg vezérkari főnöke, Upendra Dwivedi tábornok egy október 22-i sajtótájékoztatón kijelentette, hogy „ami minket illet, arra törekedtünk, hogy visszatérjünk a 2020. áprilisi status quóhoz”.

Fontos megállapodások

A legutóbbi járőrözési megállapodás a Depsang és Demchok területére vonatkozik, ahol az elmúlt 24 hónapban a patthelyzet megszüntetésére irányuló törekvések megrekedtek. Ez önmagában nem kis teljesítmény, mivel Kína következetesen fenntartotta, hogy a helyzet ezen a területen egy megörökölt kérdés, míg India a 2020 április–májusi eszkaláció részeként tekintett rá. Az új megállapodás azonban nem teszi lehetővé, hogy az indiai csapatok visszatérjenek a 2020 előtti járőrözéshez a Pangong Tso északi és déli partján, valamint Gograés Hot Springsben.

Érdemes megjegyezni azt is, hogy bár Modi és Hszi az indiai–kínai határkérdéssel foglalkozó különmegbízottak (Ajit Doval nemzetbiztonsági tanácsadó indiai részről és Wang Yi külügyminiszter kínai részről) mielőbbi találkozójára szólított fel, ők 2019 óta egyszer sem találkoztak. Az sem világos, hogy a következő kínai–indiai hadtestparancsnoki szintű találkozóra mikor kerülhet sor.

A két fél hadtestparancsnokságainak legutóbbi találkozóját februárban tartották, így a két tárgyalási forduló között eltelt nyolc hónap a leghosszabb idő, amióta 2020-ban megkezdődtek a tárgyalások. Az is figyelmet érdemel, hogy a magas rangú tisztek távolmaradása a járőrözési megállapodás bejelentése során eléggé szembetűnő volt. A gazdasági lobbi ereje Indiai részről, vagyis az indiai üzleti lobbi nyomása döntő szerepet játszott abban, hogy a Modi-kormányt a kínaiakkal való megállapodásra késztették, mivel az indiai vállalatok továbbra is nagymértékben függnek a kínai gyártási ellátási láncoktól és technológiától. Bár Nirmala Sitharaman pénzügyminiszter sietett leszögezni, hogy India fenntartja a „határ menti országokra” vonatkozó korlátozásokat – ami burkolt utalás volt Kínára –, egyértelmű, hogy a politikai döntéshozók komolyan gondolkodnak a Kínával folytatott kereskedelem és a befektetések növelésén.

Az év elején kiadott Economic Survey 2023–24 című gazdasági felmérés a Kínából érkező közvetlen külföldi tőkebefektetések növelése mellett érvelt az export fellendítése és a Kínával szembeni növekvő kétoldalú kereskedelmi hiány kezelése érdekében. Bár a közelmúltbeli határmegállapodás valószínűleg nem fogja új szintre emelni a kereskedelmi kapcsolatokat – ehhez hosszú időn át tartó politikai felülvizsgálatra lenne szükség –, mégis teret nyit egy ilyen lehetőségnek.

Összhangban India következetes álláspontjával, miszerint más kétoldalú kérdésekkel nem lehet foglalkozni, amíg a határon nem áll helyre a béke, ez a megállapodás megnyitja az utat Újdelhi előtt a Kínából érkező, égető fontosságú kereskedelem és befektetések felé. India azonban továbbra is óvatos, és nem valószínű, hogy a közeljövőben ugrásszerűen megnőnének a kínai befektetések. Ehelyett Újdelhi a kereskedelmi egyensúlyhiány kezelésére összpontosít, különös hangsúlyt fektetve a Kínával szembeni jelenlegi 85 milliárd dolláros kereskedelmi deficit csökkentésére irányuló tárgyalásokra.

Szövetséges, nem ellenfél

India számára a Pekinggel való gazdasági kapcsolatok helyreállítását kiegyensúlyozottabb és tisztességesebb kereskedelmi gyakorlatnak kell kísérnie, biztosítva, hogy mindkét fél számára előnyös legyen a gazdasági kapcsolat. Peking részéről az is elvárás lenne, hogy India beleegyezzen a két ország közötti közvetlenlégi összeköttetés visszaállításába. A közvetlen járatokat a Covid–19 járvány idején elővigyázatossági mechanizmusként felfüggesztették, majd 2020 júniusában a galwani konfliktus súlyosbította a helyzetet, és India úgy döntött, hogy leállítja a légi összeköttetést Kínával.

2024 szeptembere óta Kína indiai nagykövete a közvetlen járatok újraindítását szorgalmazza, hozzátéve: „Indiától is pozitív intézkedéseket várunk a közvetlen járatok újraindítása és a kínai állampolgárok vízumkönnyítése terén.” A kétoldalú kapcsolatok állapotát híven tükrözi az is, hogy a kínai állampolgárok számára kiadott vízumok száma minimális. India 2024 első felében mindössze 2000 vízumot adott ki kínai állampolgároknak.

India, Kína és a globális Dél, Kína esetében az Indiával szembeni határkérdéssel kapcsolatos álláspont hallgatólagos enyhülése a globális Dél országaival való együttműködésre irányuló pekingi törekvés kontextusában értelmezhető. A globális Dél nem csak Peking számára jelent létfontosságú piacot, de a fejlődő országokkal való együttműködés segíthet Kínának javítani nemzetközi megítélését, miközben kihívást jelent a nyugati vezetésű liberális renddel szemben.

Miközben Peking továbbra sem enged az ASEAN-országokkal szemben az erősen militarizált Dél-kínai-tengeren, az Indiával folytatott határvita kérdésében a békülékeny hangnem elfogadása segíthet Kína „békés felemelkedésének” imázsát erősíteni, amelyet az elmúlt években egyre intenzívebben és gyakrabban kérdőjeleztek meg. Tekintettel arra, hogy Újdelhi sikeresen a globális Dél hangjaként tünteti fel magát, különösen a G20-csúcstalálkozó megrendezésével, amelynek az Afrikai Unió is tagja volt, nagyon is elképzelhető, hogy Peking inkább megpróbálja majd szövetségesévé tenni Újdelhit, mintsem hogy Indiával a befolyásért folytatott versenybe keveredjen. Ez magyarázza, hogy a Modi–Hszi-találkozó kínai olvasata miért hivatkozott Indiára és Kínára, mint „a globális Dél fontos tagjaira”, akiknek „nemzetközi felelősségüket is vállalniuk kell, példát kell mutatniuk a fejlődő országok erejének és egységének erősítésében, és hozzá kell járulniuk a többpólusú világ és a nagyobb demokrácia előmozdításához a nemzetközi kapcsolatokban”.

Mit hoz a jövő?

Összességében a Kína–India-kapcsolatokat tekintve bizonyos szempontból déja vu érzése van az embernek. A doklami patthelyzet feloldását követően 2018-ban Modi és Hszi a kínai Vuhanban találkozott egy informális csúcstalálkozón. Az optimizmus nagy volt, sokan úgy vélték, hogy a csúcstalálkozó „mindent megváltoztat”, és a kínai–indiai kétoldalú kapcsolatokban megtörténik az annyira szükséges „újraindítás”.

Utólag már világos, hogy nem ez volt a helyzet. Két évvel később az indiai és a kínai csapatok erőszakos összecsapást vívtak a Galwan-völgyben a tényleges ellenőrzési vonal mentén, ami a kétoldalú kapcsolatokat lefelé ívelő spirálba taszította. Összefoglalva, a Modi–Hszi-találkozó Kazanyban megnyitotta az ajtót a kapcsolatok potenciális olvadása előtt, de a valódi normalizáció továbbra is sürgető és távoli cél. Bár a határ menti feszültségek enyhítése érdekében tett lépések jelentősek, ezek csupán egy hosszú folyamat kezdetét jelentik. Kétségtelen, hogy a béke és a nyugalom helyreállítása a határ menti területeken csak az első lépés – a kölcsönös bizalom kiépítésének és a mélyebb kérdések kezelésének ezt kell követnie, ami néhány hónapot vehet igénybe, ha mindkét fél proaktív. Eközben India óvatos megközelítése, amely a szavak helyett a tettekre helyezi a hangsúlyt, hangsúlyozza, hogy a normalizáció csak akkor lehetséges, ha mindkét fél elkötelezett marad ezen az úton. Újdelhi látszólag világossá tette, hogy Kínán múlik, hogy konkrét lépésekkel, nem csupán diplomáciai gesztusokkal bizonyítsa őszinteségét. Egyértelmű, hogy jelenleg az olvadás mindkét országnak kedvez, ez azonban semmiképpen sem garancia a tartós békére.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.

(Borítókép: Narendra Modi indiai miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök találkozik a BRICS-csúcstalálkozón, Kazanyban 2024. október 23-án. Fotó: China Daily / Reuters)