Svájcban januárban jön a burkatilalom

GettyImages-484717460
2024.11.18. 12:54
Általános tiltakozást váltott ki az európai muszlim közösségekben, hogy Svájcban néhány hét múlva betiltják a burkák viselését. Viszont nemcsak Európában hozzák a hasonló rendeleteket, hanem a Kelet országaiban is szankcionálják a nyugatias öltözködést. De mi a céljuk a ruhadarabokat betiltó törvényeknek?

Új időszak kezdődik a svájci muszlim nők számára hamarosan: 2025. január 1-től ugyanis már nemcsak két kantonban lesz érvényben, hanem az ország egész területére kiterjesztik az arc eltakarásának tilalmát. Kivételt csupán a repülőterek és repülőgépek, a diplomáciai és konzuli létesítmények, az imahelyek fognak képezni, valamint az egészségügyi létesítményekben, a hideg ellen vagy az olyan hagyományőrző ünnepségeken, mint a farsang, továbbra is engedélyezni fogják az arc eltakarását.

Szintén a kivételek csoportját erősítik a művészeti, reklámozási vagy más, szórakoztatási célból viselt maszkok. Svájc még a tüntetéseken maszkot viselők esetében is zéró toleranciát hirdetett: a jövőben ahhoz, hogy gyülekezések során el lehessen fedni az arcot, a hatóságok előzetes engedélyére lesz szükség, ami egyben igazolja azt is, hogy a kérelmező maszkviselésével nem veszélyezteti a közrendet. Aki pedig megszegi az új, „burkatilalomra” vonatkozó rendelkezést, súlyos, akár 1000 frankos (kb. 433 ezer forint) büntetésre is számíthat a kantoni rendőrségektől. Ekkora büntetésre viszont inkább csak az számíthat, aki az első körben kiszabott, jóval alacsonyabb bírságnak nem hajlandó eleget tenni.

A jövőre hatályba lépő intézkedést egy népszavazás előzte meg 2021-ben, akkor a lakosság 51,2 százaléka szavazott az arc eltakarásának tilalma mellett. Az eredmények szerint három kantonban maradt 50 százalék alatt az „igen” voksok száma, nevezetesen Appenzell Ausserrhodenben, Genfben, Zürichben, valamint Basel városában. A legtöbben Jura kantonban támogatták a tilalmat, a szavazók 61 százaléka.

Noha a nemzetközi sajtóban „burkatilalomként” hivatkoznak a törvényre, nem csak a burkára vonatkozik. Míg a burka egy, az egész testet – beleértve az arcot – eltakaró ruhadarab, a muszlim nők az arcuk eltakarására általában nikábot viselnek, amelyet a hajat és nyakat eltakaró hidzsábbal együtt viselnek. A burka és a nikáb közötti másik különbség, hogy előbbi esetében a szem előtt egy sűrű rácsozatú anyag van, utóbbi esetében viszont egy keskeny nyílás van a szemeknél. Az európai muszlimok körében a nikáb az elterjedtebb, a burkát elsősorban a konzervatívabb muszlim országokban viselik, mint például Iránban és Afganisztánban, a kontinensen többnyire a turisták körében látni burkát viselő nőket.

Iszlamizációtól tartanak Svájcban

Az arc eltakarásának tilalma nem új keletű az alpesi országban, két svájci kantonban már évek óta érvényben van: 2013 szeptemberében Ticinóban a lakosság 65 százalékos támogatásával, majd 2018 őszén Sankt Gallenben 67 százalékos támogatással szavazták meg. A muszlimok körében erős felháborodáshoz vezetett az intézkedés, akkoriban sokan iszlámellenesnek tartották bevezetését. Még nagyobb probléma volt viszont, hogy a lépés csak fokozta a svájciak és a muszlim bevándorlók közötti feszültséget. 

Svájc egyébként az arab turisták közkedvelt célpontja, különösen az Öböl menti országokból érkeznek nagy számban az alpesi országba. A külföldiek körében legnépszerűbb városok között van például Interlaken, ahol napi szinten több száz frankot költenek el az olajkirályságok állampolgárai. Előrejelzések szerint a hatóságoknak nem lesz könnyű dolguk a „burkatilalom” betartásának tekintetében, ám egyelőre azt sem tudni biztosan, mennyire lesz szigorú a rendőrség. Ticinóban például 2013 és 2019 között 28 alkalommal szabtak ki bírságot. Az elmúlt években a muszlim nők alternatív megoldásokat is kerestek arra, hogy bármiféle következmény nélkül tudják tartani kulturális szokásaikat. Helyi beszámolók szerint egyre nagyobb mértékben terjedt el az arab turisták körében az egészségügyi maszkok viselése, amelyre már a Covid-világjárvány előtt is volt példa.

Szintén nem példa nélküli, hogy éppen a muszlim lakosságot érintik az új szabályok, mert az iszlamizációs folyamatoktól már évek óta tartanak a svájciak.

Noha a kantonokban már a 2010-es évek óta napirenden van az arc eltakarásának kérdése, előtte, 2009-ben – válaszul egy 2008-as kezdeményezésre – az újabb minaretek építéséről dönthetett a lakosság. A 25 évvel ezelőtti referendum során a szavazók 57,5 százaléka voksolt arra, hogy tiltsák be a muszlim mecsetekhez vagy dzsámihoz épített tornyok építését. Akkor azzal érveltek a támogatók, hogy a minaretnek nincs vallási funkciója, és a világon több ezer mecsetet húztak fel a messziről is látható torony nélkül, emellett a Korán – az iszlám szent könyve – sem tartalmaz utasítást a minaretek építésére vonatkozóan.

A kezdeményezés mögé a jobboldali konzervatív pártok, a Svájci Néppárt (SVP), valamint a Szövetségi Demokratikus Unió (EDU) is beállt; politikusaik szerint ugyanis a minaret az iszlám vallási és politikai hatalomra való igényét szimbolizálta. A törvény hangsúlyozta azonban, hogy a mecsetek építésére nem vonatkozik a tilalom.

Svájcban viszont azt látni, hogy a muszlim közösség egyre nagyobb jelentőséggel bír; zömében Koszovóból és Törökországból érkeztek, valamint a Magreb-országokból származó bevándorlók második vagy harmadik generációs leszármazottai. A körülbelül 8,8 milliós svájci lakosság körében évről évre nő a muszlimok száma, tavaly 5,5 százalékuk vallotta magát az iszlám követőjének, az 1990-es években csupán 2 százalék körül mozgott ez az érték.

Az iszlám így néhány évtized alatt a harmadik legnagyobb vallássá vált az országban. Az első helyen a római katolikusok szerepelnek, akik a lakosság mintegy 33,7 százalékát teszik ki, utánuk következnek a reformátusok 21,8 százalékkal. Arra vonatkozóan, hogy a muszlimok melyik irányzatot követik, 2018-as statisztikák állnak rendelkezésünkre. A Zürichi Egyetem adatai szerint a szunniták vannak a legtöbben (75 százalék), a második helyen az aleviták (10-15 százalék) állnak, utánuk következnek körülbelül 10 százalék körüli értékkel a síiták és más irányzatok követői.

Burkatilalom Európában

Az arcot elfedő ruhadarabok tilalma már a 2010-es évek óta vita tárgyát képezi Európa-szerte. A 2015-ös nagy migrációs és menekültválság, valamint az elmúlt évek brutális terrortámadásai óta még gyakrabban merült fel a szigorú intézkedések bevezetése biztonsági aggályokra hivatkozva, elsősorban a nyugat-európai államokban.

A kontinensen először a francia kormány vezette be a törvényt, még 2011 áprilisában, a rendelet szerint sem a burkát, sem a nikábot nem lehet viselni közterületeken – ezzel Franciaország került fel elsőként a „burkatilalom” európai térképére. A törvény kimondta azt is, tilos a nőket az arcot eltakaró ruhadarab viselésére kényszeríteni, ebben az esetben akár börtönbüntetést is kiszabhatnak.

2011-ben Belgium is hasonlóan döntött, az ügyet 2017-ben még az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) is megvitatták, ám a testület nem találta jogellenesnek. Ausztriában 2017-ben vezették be a tilalmat az akkori kormány integrációs csomagjának részeként. 2018-ban Dánia és Norvégia is csatlakozott a sorhoz, utóbbi esetében viszont csak az oktatási intézményekre vonatkozik a törvény. Egy évvel később Hollandia jelentette be a „burkatilalmat” a közintézmények és a tömegközlekedés esetében.

Érdekesség, hogy 2016 óta a listán egyetlen kelet-európaiként Bulgária is szerepel. Az országban az akkoriban kormányzó jobboldali Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) kezdeményezte az arcot elfedő ruhadarab viselésének betiltását a köztereken. A párt nemzetbiztonsági okokra hivatkozva döntött a hatálybaléptetés mellett.

Keleten viszont a nyugatias öltözködést szankcionálják

A hasonló tilalmak nem csak Nyugaton elterjedtek, vannak a világon olyan országok, ahol éppen a nyugati viseleteket szankcionálják – leszámítva azokat, amelyekben az adott állam kulturális szokásait tiszteletben tartva nem viselünk például miniszoknyát, nyitott vagy ujjatlan pólókat, blúzokat. Észak-Koreában például betiltották a farmer viselését, mondván, veszélyt jelent a társadalomra, ugyanis azt az amerikai kultúra szimbólumának tartják a hidegháború óta. Afganisztánban pedig a tálibok 2021-es hatalomátvétele óta szigorodtak az öltözködési szabályok: az új előírások szerint a nők nem viselhetnek vékony és szűk ruhadarabokat, a kereskedőket még arra is utasították, ne hozzák be ezeket a viseleteket az országba.

Általánosságban elmondható, hogy a biztonság valamilyen formájára vezethetők vissza az egyes ruhadarabok betiltására vonatkozó törvények: míg Európában a közbiztonsági okok állnak a háttérben, addig a keleti államokban a társadalmi kockázatok mérséklését célozzák ezek a rendelkezések. 

A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.

(Borítókép: Burkába öltözött nők 2015. augusztus 14-én Frankfurtban, Németországban. Fotó: Michael Gottschalk / Photothek / Getty Images)