Mindenki egyszerre mindenhol: digitális nomádok Délkelet-Ázsiában

shutterstock 1955141056
2024.11.23. 15:14
Délkelet-Ázsia 2023-ban már több mint 100 millió turistát fogadott. Ahogy azonban az idegenforgalom lassan visszatér a járványhelyzet előtt megszokott működési sémáihoz, a digitális nomádok is egyre nagyobb számban érkezhetnek a térségbe.

A legtehetségesebbek foglalkoztatása világszerte kulcsfontosságú üzleti stratégiává vált, mivel a nemzetgazdaságok és a vállalkozások a keresett készségekkel rendelkező szakemberek globálissá terjesztett toborzása révén kívánják ösztönözni az innovációt és a növekedést. A digitális nomádok gazdasági hozzájárulása a közvetlen tranzakcióik és fogyasztásuk révén kedvező a fogadó országnak. A helyiekkel fenntartott interakcióik és együttműködéseik révén elősegített szellemi és szakmai tudáscserék, illetve a belőlük kialakuló új üzleti kezdeményezések szintén. Ám a becslések szerint világszerte 40 millió átmeneti vagy állandó távmunkás a célországok pénzügyi, környezeti és kulturális erőforrásait is terheli.

A délkelet-ázsiai országok tisztában vannak a munka és a turizmus fogalom- és trendváltozásainak lehetséges előnyeivel. Az elmúlt két évben Malajzia, Thaiföld és Indonézia is úttörő kezdeményezésekkel lépett fel a digitálisan mobil munkavállalók új demográfiai csoportjának a kiszolgálására. 2022 októberében Malajzia volt az első ország Ázsiában, amely digitális nomádokat célzó vízumrendszert léptetett hatályba az ország digitalizációjának, a szakmai mobilitásnak és a turizmusnak a támogatását célozva.

A De Rantau Nomad Pass 12 hónapos, meghosszabbítható munkavállalási lehetőséget biztosít.

Eddig több mint 3300 kérelmet nyújtottak be, és 2024 júniusáig több mint a felüket jóvá is hagyták.

Az első öt kérelmező ország Oroszország, Pakisztán, az Egyesült Királyság, Japán és Ausztrália volt. Idén Thaiföld és Indonézia is hasonló digitális nomád vízumot vezetett be. A többcélú Destination Thailand Visa (DTV) nemcsak a turizmuson keresztül kívánja elősegíteni a gazdasági fejlődést, hanem a muay thai leckék és thaiföldi főzőtanfolyamok révén Thaiföld soft power kezdeményezéseit is elő kívánja mozdítani.

A DTV a vízummal rendelkező személyeket és eltartottjaikat öt éven keresztül többszörös, 180 egymást követő napos tartózkodásra jogosítja. Az indonéziai Balin az új E33G távmunkavízum pedig lehetővé teszi a digitális nomádok számára a legfeljebb egyéves tartózkodást. A következő délkelet-ázsiai ország, amelyik digitális nomádokra összpontosító vízumot kínál majd, a Fülöp-szigetek lesz.

A növekvő számú digitális nomád Délkelet-Ázsiába érkezése azonban több olyan kihívással is jár, amely nem csak erre az utazói rétegre jellemző. Valójában ezek a globális tömegturizmus és túlturizmus meglévő bonyodalmaival keverednek, és kereszteződnek az emelkedő bérleti díjak, az enklávék megjelenése vagy a helyiek és a külföldiek közötti szociokulturális és üzleti (érdek)összeütközések formájában.

A negatív hatások minimalizálása érdekében Bali például szeptemberben részlegesen felfüggesztette az új szállodák építését,

de a munkavállalási/utazási vízumok megszerzésének jelentős pénzügyi és bürokratikus akadályozása – a malajziai vízumhoz legalább mintegy 9,4 millió forint éves jövedelem, a DTV-hez pedig legalább 5,6 millió forintnyi vagyon igazolása szükséges – is jelzi, hogy az országok egyensúlyt kívánnak teremteni a digitális nomádság ösztönzése, valamint a saját igényeik és infrastrukturális lehetőségeik között.

A fenntarthatósági dilemma ellenére a digitális nomád életmód és a délkelet-ázsiai országoknak a helyi terjedésére adott válaszai középtávon egy a schengeni térséghez hasonló, a délkelet-ázsiai országok közötti szabad mobilitást biztosító vízumrendszer bevezetéséhez is hozzájárulhatnak, alapvetően megreformálva a mintegy 697 millió helyi lakos nemzetközi mozgását.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.

(Borítókép: Shutterstock)