Miért hirdettek Dél-Koreában 75 év alatt tizenhatszor hadiállapotot?

A katonai jogrend intézménye, a puccsok és a politikába beavatkozó katonaság azonban egyáltalán nem példátlan jelenségek a dél-koreai történelemben: a koreai háború után még mintegy harmincöt évig jellemezték a politikai életet az országban, ahol 1948, a független Dél-Korea létrejötte óta tizenhatszor vezettek be katonai jogrendet.

A hadiállapot hirdetésének hagyománya belpolitikai problémák esetén a 20. századi dél-koreai katonai diktatúrákban keresendő. A fejlett, stabil, demokratikus Dél-Koreát a totalitárius észak-koreai diktatúrával szembeállítva könnyen megfeledkezhetünk a dél-koreai autoriter katonai rezsimek évtizedeiről és a demokrácia hányattatott fejlődéséről. Az ország függetlenedése utáni politikai kultúráját alapjában meghatározta militarista öröksége, az erős egyszemélyi hatalom hagyománya, a második világháború előtti, évtizedekig tartó japán megszállás, illetve a koreai háború tapasztalata és az Észak-Korea jelentette egzisztenciális fenyegetés.

Mindez azt eredményezte, hogy a bizonytalan demokratikus szárnypróbálgatásokat belpolitikai instabilitás, majd katonai puccs és autoriter diktatúrák követték, amelyek rendet és stabilitást ígértek. Így volt ez 1961-ben, az első dél-koreai elnök, a szintén egyszemélyi hatalmat kiépítő Li Szinman lemondása utáni zavaros interim időszakban is, amikor egy katonai junta Pak Csong Hi tábornok vezetésével átvette a hatalmat. A Pak-rezsim végül az elnök 1979-es meggyilkolásával ért véget, azonban az ezt követő interim periódust és katonai jogrendet kihasználva egy újabb tábornok, Cson Tu Hvan ragadta magához, és gyakorolta egy személyben a hatalmat, egészen az 1987-es demokratikus választásokig.

A diktátorok a rendszerellenes mozgalmakat, demokratizálódásra irányuló kísérleteket a katonaságra támaszkodva fojtották el, vezető politikai tisztségekre katonatiszteket neveztek ki, akik civil pozícióikban is élénk kapcsolatokat ápoltak volt tiszttársaikkal. A hadsereg tehát erőteljesen összefonódott a hatalommal, komoly befolyással bírva, és többször is beavatkozva a politikai folyamatok alakulásába.

A hadsereg önmagának tulajdonított különleges szerepe, politikai beavatkozásra való önfelhatalmazása mögött az Észak-Korea jelentette fenyegetés áll. Egy 1987-es, a dél-koreai demokratikus választások körülményeit felmérő CIA-jelentés is beszámolt arról, hogy a dél-koreai hadsereg a nemzetbiztonság őrének tartja magát, ami megalapozottan léphet közbe és katonai puccsal leválthatja a gyenge kormányokat.

Az a nézet volt uralkodó, hogy egy észak-koreai támadás elrettentése függhet attól, hogy elég erős és stabil-e a rendszer Szöulban.

Emellett  a hadseregben az első demokratikus választások idején domináns volt az a narratíva is, hogy a liberális ellenzéki erők nem veszik elég komolyan a Phenjan jelentette veszélyt. Az általuk jellemzően képviselt ügyek – például az Észak-Koreával való viszony normalizálása és a katonai költségvetés csökkentése – pedig káoszba döntheti Dél-Koreát. A hadseregnek és az autoriter rezsimeknek tehát kölcsönös érdekei fűződtek egymás hatalmának és befolyásának fenntartásához.

A katonai jogrend és a katonaság hatalom által való felhasználása belpolitikai problémák kezelésére tehát az egykori autoriter rezsimek jól ismert eszközei Dél-Koreában. A demokratikus berendezkedésért sokat szenvedett ország számára éppen ezért hatottak abszurd és anakronisztikus módon a december 3-i események. Jun még saját pártja által is elítélt lépése és megszavazott leváltása, a katonaság hezitálása a Nemzetgyűlés épületénél a parancsok végrehajtását illetően, illetve a társadalom elemi erejű felháborodása is mutatja, hogy egy öncélúan bevezetett katonai jogrend ma már nem működőképes hatalomgyakorlási eszköz Dél-Koreában, hanem inkább politikai öngyilkosság.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója és a Magyar Külügyi Intézet kutatási asszisztense.

(Borítókép: Tüntetők  Szöulban, Dél-Koreában 2024. december 14-én. Fotó: Kim Soo-hyeon / Reuters)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!