Amikor az ünnep is a politikáról szólt: ezek voltak a történelem legfontosabb karácsonyai

Egyes történészek szerint már eleve a karácsony dátumának kijelölése is egy politikai mesterkedéshez köthető. Az elmélet úgy szól, hogy a keresztények azért december 25-öt választották legfontosabb ünnepüknek, mert így szerették volna kifogni a szelet az év végi, pogány ünnepek vitorláiból. Egy másik, hasonló vélemény szerint a kereszténységet államvallássá tevő I. Konstantin római császár azért döntött végül a jelenlegi dátum mellett, mert a korábbi római vallás legfontosabb ünnepe, a téli napforduló is erre a napra esett – amely a napisten Sol Invictus ünnepe volt –, a régi ünnep megőrzésével pedig jóval könnyebb volt elfogadtatni az emberekkel az új vallást.

A harmadik elmélet szerint a dátum kijelölésében nem játszottak közre politikai szempontok. Csupán a véletlen műve, hogy a 4. század keresztény hittudósai úgy számoltak, hogy nagyjából ezen a napon születhetett Jézus. A korabeli teológusok megváltó szentlélektől való fogantatásának időpontját március 25-re saccolták, ha ehhez hozzáadunk 9 hónapot, amely egy terhesség átlagos hossza, akkor kijön december 25. mint Jézus születésének napja. Akármelyik elmélet is igaz, a keresztények legfontosabb ünnepén több jelentős politikatörténelmi esemény történt azóta.

800. december 25. – Nagy Károlyt császárrá koronázza a pápa

Az európai történelem szempontjából két kulcsfontosságú koronázás is karácsony első napjára esett. Az első során, 800-ban, III. Leó pápa helyezte Nagy Károly fejére a császári koronát.

Károly frank király volt, aki jelentős hódításokat vitt véghez, és hatalmát kiterjesztette a korábbi Nyugat-Római Birodalom egy részére – köztük Észak-Itáliára, az Ibériai-félszigetre és Közép-Európára. A koronázással a pápa elismerte római császárként a frank királyt.

Róma 476-os bukása után Nagy Károly volt az első, aki jelentős sikereket ért el a korábbi területek újraegyesítésében. Az elkövetkező évszázadokban több európai vezető is kísérletet tett a Római Birodalom újjáélesztésére, azonban ez sosem valósult meg.

Habár az uralkodó halála után utódai idővel felosztották egymás közt hatalmas birodalmát, Nagy Károly mai napig az európai egység eszméjének egyik szimbolikus alakja. Az Európai Unió például minden évben odaítéli a Nagy Károly-díjat azoknak, akik valahogyan hozzájárulnak az európai egység és egyetértés megteremtéséhez.

1000. december 25. – az első magyar király koronázása

Magyarország számára sokkal fontosabb karácsonyi koronázás volt kétszáz évvel később, a hagyomány szerint ugyanis ekkor koronázták királlyá I. Szent Istvánt. Szent István megszilárdította a központi, fejedelmi hatalmat, államvallássá tette a kereszténységet, kialakította az első közigazgatási rendszert, és véglegesen letelepíttette a nomád életmódot folytató őseinket – ezért államalapítóként tekintünk rá.

Miután a pápától kapott koronával – amely a történészek szerint nem egyezik a parlamentben őrzött Szent Koronával – karácsony napján felkenték, megalakult a keresztény Magyar Királyság, amely 526 éven keresztül szuverén államként létezett a Kárpát-medencében.

1776. december 25. – George Washington átkel a Delaware folyón

Az amerikai forradalom első pár hónapjában az újonnan alakult Egyesült Államok kontinentális hadseregére sorozatos vereségeket mértek a britek és zsoldosaik. Decemberre a szabadságharc sikere kétséges volt. A későbbi első elnök, George Washington tudta, hogy az amerikaiaknak még az új év előtt szüksége van egy győzelemre.

December 25-én ezért egy vakmerő lépésre szánta el magát: úgy döntött, hogy csapataival átkel a befagyott Delaware folyón, hogy meglepetésszerű támadást hajtson végre a folyó túloldalán, Trenton városában tanyát vert, brit alkalmazásban álló német zsoldosok ellen. Az átkelés azonban rendkívül veszélyes volt, Washington seregének csak egy kis része volt képes átjutni a folyón.

Ennek ellenére másnap az Egyesült Államok csapatai vereséget mértek a német helyőrségre. Az évet lezáró győzelemből országos hír lett, Washington óriási propagandagyőzelmet aratott. Az apró csatában aratott siker jelentős dezertálási hullámot akadályozott meg, ugyanis arra ösztönözte a katonákat, hogy higgyenek abban, hogy a háború nem veszett ügy, és kitartsanak a szolgálatuk mellett. Sőt, a vakmerő hadművelet újoncokat is vonzott a kontinentális hadsereg soraiba.

1989. december 25. – Ceaușescuék kivégzése

A román forradalom 1989 decemberében tört ki, és a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásának egyik legdrámaibb eseménye volt. A forradalom Temesvárról indult, ahol a diktatúra erőszakkal próbálta elfojtani a tiltakozásokat. A megmozdulások gyorsan átterjedtek az egész országra, és Nicolae Ceaușescu diktátor rendszere összeomlott. December 22-én Ceaușescu és felesége, Elena helikopterrel próbáltak menekülni az országból, de elfogták őket.

December 25-én egy rögtönítélő katonai bíróság halálra ítélte őket népirtás vádjával. Az ítéletet azonnal végrehajtották. A kivégzés és a rendszerváltás körülményei mind a mai napig komoly vita tárgyát képezik Romániában. Sokak szerint a titkosszolgálatok és a politikai elit úgy mentette át magát, hogy egyedül Ceaușescut és feleségét tették felelőssé a kommunista rezsim bűneiért.

A forradalom során ezer ember vesztette életét, de a diktatúra bukása elindította Romániában a demokratikus átalakulást.

1991. december 25. – felbomlik a Szovjetunió

A modern kor egyik legfontosabb történelmi eseménye, vagyis a hidegháború vége éppen karácsony napjára esett. December 25-én az utolsó szovjet vezető, a reformer Mihail Gorbacsov lemondott tisztségéről, a szovjet zászlót levonták a Kreml felett, és a Szovjetunió hivatalosan is megszűnt létezni. A kommunista államszervezés vereséget szenvedett, a Szovjetunió utódállamaiban pedig nagyrészt kapitalista – vagy a kapitalizmus elemeit tartalmazó – rendszerek alakultak ki.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Szovjetunió 1991 második felére már jelentősen meggyengült, gazdasága romokban hevert, és a tagköztársaságok pedig az augusztusi puccskísérlet után sorra kiáltották ki függetlenségüket. A központi kormányzat megszűnt létezni.

Gorbacsov lemondásakor ezért a Szovjetunió de facto – vagyis a valóságban – már nem létezett, ugyanis hetekkel korábban, december 8-án Belarusz, Ukrajna és Oroszország megállapodott a kilépésről, december 21-én pedig további 11 tagköztársaság is elhagyta az államszövetséget. Gorbacsov lemondása ezért inkább volt szimbolikus jelentőségű, mintsem a Szovjetunió valós felbomlását jelző esemény. Egyébként december 31-én a szovjet parlament még utoljára összeült, de csak azért, hogy feloszlassa magát, és kimondja az ország megszűnését.

(Borítókép: Gorbacsov-ellenes tömeg tüntet 1991. február 24-én. Fotó: Sergei Guneyev / Getty Images)