Hogyan manipulálják az orosz magánhadseregek a migrációs útvonalakat?

2023 végén Finnország példátlan döntést hozott. Lezárta teljes keleti, Oroszországgal közös határszakaszát a növekvő migrációs nyomás miatt. Az érintett kilenc határátkelőhelyet kevesebb mint 24 óra alatt bezárták, amelyek azóta sem nyitottak újra. A fokozódó bevándorlási hullám mögött Oroszország áll. Helsinki a balti államokhoz és Lengyelországhoz hasonlóan a Kreml hibrid hadviselésének eszközeként értelmezi a migrációt. Az érkező illegális bevándorlók többsége szír, szomáliai és jemeni állampolgár, akik Oroszországon keresztül igyekeztek az Európai Unióba jutni. A migránsokat az orosz hatóságok aktívan segítették, például határra szállítással, vízumellenőrzések eltörlésével és kerékpárok biztosításával.

Hasonló a helyzet az EU keleti határán. Belarusz Oroszország közeli szövetségeseként 2021 óta  szervezetten küldi a migránsokat Lengyelország, Litvánia és Lettország határaihoz – válaszul az uniós szankciókra. A Lukasenka-rezsim repülőjáratokat szervezett a Közel-Keletről érkező migránsok számára, akiket aztán erőszakkal kényszerített a határátkelésre. Az EU érintett tagállamai 185 kilométer hosszú  fizikai határzárat építettek a Belarusszal közös határszakaszokon, valamint több ezer  katonát vezényeltek a térségbe, jellemzően az uniós határvédelmi ügynökség, a Frontex segítségével. 

Oroszország szerepe mindkét példában megkerülhetetlen. A Kreml célja ezzel a nyomásgyakorló eszközzel, hogy megossza az európai közösséget, polarizálja a közvéleményt, és aláássa a határvédelmi szervek hitelességét. A tudományos élet a „migráció instrumentalizálásának” hívja Moszkva taktikáját.

Mi az az instrumentalizált migráció?

A migráció instrumentalizálása vagy más néven weaponizálása (fegyverként alkalmazása) azt jelenti, hogy egy állam tudatosan manipulálja vagy mesterségesen generálja a migrációs nyomást egy másik állam ellen. Ez a stratégia általában tagadhatóságot (plausible deniability) biztosít a támadó fél számára. Célja lehet politikai instabilitás előidézése, a társadalmi megosztottság fokozása, gazdasági erőforrások elvonása vagy diplomáciai előnyök kiharcolása (pl. szankciók enyhítése vagy politikai engedmények elérése).

A migrációs nyomás mesterséges létrehozásának számos eszköze van. Ilyen lehet például a migránsok határra történő szállíttatása, a vízumpolitika manipulálása, dezinformációs kampányok, fizikai és jogi akadályok megszüntetése vagy bűnözői hálózatok és embercsempészek támogatása, tolerálása. Oroszország és közeli szövetségese, Belarusz előszeretettel alkalmazzák ezt a nyomásgyakorló eszközt, jellemzően széles eszköztárral elősegítve hatékonyságát.

Nem a Kreml ugyanakkor az egyetlen, amely tökélyre fejlesztette a migrációinstrumentalizációs képességeit. Történelmi példák igazolják, hogy a migráció fegyverként való alkalmazása egy nemzetközileg bevett stratégia a hibrid hadviselésben, kifejezetten magas sikeraránnyal.

Kelly M. Greenhill, a massachusettsi Tufts Egyetem politológusa szerint az 1950-es évek óta alkalmazott nyomásgyakorlási kísérletek  több mint 60 százaléka legalább részben sikerrel járt. Ezt a speciális eszközt kezdetben kisebb államok alkalmazták. Ilyen volt Haiti 1979–1988-as esete, amikor az Egyesült Államoktól mesterséges migrációs nyomással igyekezett segélyeket kikényszeríteni. De Albánia is bevetette 1990–1991-ben Olaszországgal és Görögországgal szemben. Később a nagyobb államok felfigyeltek az eszköz hatékonyságára – így jutott Oroszország kezébe a fegyver.

A migráció instrumentalizálásának következményei mélyrehatóak. A célba vett országoknak gyors és hatékony határvédelmi intézkedéseket kell hozniuk (lásd a lengyel határzár építése a Belarusszal közös határszakaszra). A migráció gyakran megosztja a társadalmat, és politikai válságokat idézhet elő – mint például a finn kormány esetében, amely a korábbi rendkívül liberális bevándorláspolitika ellenére gyakorlatilag lehetetlenné tette a menedékkérelmet az Oroszország felől érkezők számára. Egy ilyen válság gazdasági költségei is hatalmasak: a határvédelem, a menekültügyi eljárások és a katonai erőforrások is igen nagy összegeket tudnak elvonni az államháztartástól.

Népszerűsége egyre nő, hiszen a migráció instrumentalizálása kevés befektetéssel tud jelentős politikai és gazdasági zavart okozni. Emellett nehezen bizonyítható, ám könnyen tagadható, ezáltal a migrációs hullámokat be lehet állítani „humanitárius válságként”. Továbbá a társadalmi érzékenység és a bevándorlás körüli megosztottság kihasználásával hozzájárul a célba vett ország destabilizációjához.

Mi a célja Oroszországnak?

Oroszország a migráció instrumentalizálásával politikai és társadalmi instabilitást kíván elérni az Európai Unióban és a NATO-ban. A Kreml célja, hogy fokozza az európai közösségen belüli megosztottságot a migrációs politikák körüli viták felerősítésével – kihasználva azt, hogy a bevándorlás hagyományosan érzékeny és polarizáló kérdés az európai politikában.

Moszkva abban is érdekelt, hogy az EU- és NATO-tagállamok a migrációs válságokra koncentráljanak, és kevesebb figyelem, erőforrás és energia jusson Ukrajna támogatására vagy az Oroszország elleni fellépésre. A határzárak vagy a katonai jelenlét növelése hatalmas gazdasági terhet jelent, és pénzek átcsoportosítását követeli meg a határvédelem erősítése érdekében.

Oroszország folyamatosan teszteli az EU és a NATO határvédelmi rendszereit. Ezek egyik hatékony eszköze az irreguláris migránsok határátlépésének motiválása, miközben Moszkva megfigyeli, miképp reagálnak az országok, milyen gyorsan tudják bevezetni a határzárakat, és milyen belpolitikai következményeket okoz a válság. Ez hasznos tapasztalatot ad a Kremlnek további hibrid hadműveletekhez.

A migrációinstrumentalizálásnak belső, vagyis az orosz lakosságnak szóló üzenete is van. Az orosz állami média EU-ellenes propagandát épít a migrációs válságok köré, azt állítva, hogy az európai uniós államok képtelenek kezelni határaikat, így a bevándorlók „elárasztják” őket. Ez a fals üzenet tovább erősíti azt a narratívát, miszerint az EU egy széteső, káoszba süllyedő entitás, míg Oroszország erős és stabil. Moszkvának mindez segít elterelni a lakosság figyelmét a szankciók miatti gazdasági problémákról és az ukrajnai invázió kudarcairól.

A migráció manipulálása Afrikában

A migrációs hullámok manipulálása nem a határokon kezdődik. A sikeres instrumentalizációhoz már a kibocsátó régiókban is komplex stratégiákat kell alkalmazni, így jár el Oroszország Afrikában is, ahonnan tömegek érkeznek Európába. A Kreml politikai és katonai befolyást épít ki a kontinensen, valamint gazdasági és biztonsági együttműködéseket alakít ki annak országaival. 

Oroszország olyan államokban erősíti jelenlétét, mint Mali, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán és Líbia. Az államilag finanszírozott – gyakran Afrikai Hadtestnek nevezett – Wagner-csoport több afrikai államban is aktív. A magánhadsereg líbiai és szudáni jelenléte, valamint fegyveres csoportjaikkal való kapcsolatok révén Oroszország képes lehet migrációs válságok generálására, például a Földközi-tengeren át vezető útvonalakon. A Wagner-csoport befolyása miatt Líbia és Szudán fontos állomása lehet az orosz migrációs manipulációnak.

Az orosz és belorusz határon feltűnt migránsok között nagy számban vannak afrikaiak (pl. szomálik, szudániak, eritreaiak), ami arra utal, hogy Oroszország szerepe nemcsak a közvetlen nyomásgyakorlásban, hanem az elvándorlási motiváció elősegítésében is tetten érhető. Oroszország nem akadályoztatja az embercsempész-hálózatok működését sem. 

Az afrikai elvándorlás továbbra is jelentős geopolitikai eszköz Oroszország kezében, különösen, amennyiben Líbiában, Szudánban vagy más instabil államokban aktívan támogatja az embercsempész-hálózatok működését, fokozza a migránsok Európába jutását, vagy újabb migrációs válságokat generál. Oroszország a migráció instrumentalizálásával hatékony hibrid hadviselési eszközt alkalmaz, amely destabilizálja Európát, és növeli Moszkva geopolitikai befolyását.

Az afrikai és európai migrációs útvonalak manipulálása révén a Kreml nemcsak politikai megosztottságot szít, hanem stratégiai előnyökre is szert tesz. Amíg Európa nem talál megfelelő választ erre a fenyegetésre, Oroszország továbbra is hatékony fegyverként tudja lebegtetni a migrációt a kontinens felett.

A szerző  a Migrációkutató Intézet elemzője.

(Borítókép: L engyel katonák vízágyút használnak a fehéroroszországi Grodno közelében lévő Kuznyica ellenőrző pontnál összegyűlt migránsok közötti összecsapások során 2021. november 16-án. Fotó: A Belarusz Köztársaság Állami Határbizottsága / AP)