Létezik egyáltalán ellenzék Ukrajnában?

A Politico szerint Trump csapata azért látogatta meg Volodimir Zelenszkij regnáló elnök politikai ellenfeleit, hogy támogatásukra tegyenek szert egy esetleges választás megszervezéséhez, amelyet Trumpék szerint Zelenszkij biztosan elveszítene. A lap szerint a Fehér Házban a tárgyalások és a háború lezárásának akadályát látják Zelenszkijben, ezért keresik a kapcsolatot az ukrán ellenzékkel.

A kérdés az, hogy van-e olyan egyáltalán, ha pedig igen, akkor miben képvisel más álláspontot, mint a hatalmon lévő kormány és elnök.

A Majdan után

A méltóság forradalmának győzelme után Ukrajnában az ellenzékiség és a kormánypártiság viszonylag egyszerű kritériumok mentén valósult meg: egy adott erő azonosult-e a Majdan ideáljaival – a gyorsított, galíciai mintájú politikai nemzetépítéssel, az EU- és a NATO-integrációval, az orosz nyelv és egyéb befolyás teljes kiszorításával.

2019-ben Volodimir Zelenszkij tulajdonképpen ezzel az öt éve tartó, sokak számára fárasztó politikai megközelítéssel helyezkedett szembe, és a két véglet közötti normalitás megtestesítőjeként lett mindenki ellenzéke. Elnöksége alatt azonban éppen az őt választó többséggel szemben a Petro Porosenko idejéből megmaradt politikai örökséget tette fokozatosan magáévá. Sokan azt vélték felfedezni, hogy Zelenszkij az ellene szavazó 28 százalékot akarta maga mellé állítani, hiszen a többi 72 százalék már a zsebében volt.

Zelenszkij politikai ellenfelei és „ellenzéke” azoknak az ideáknak a hordozói, akikkel szemben először elsöprő győzelmet aratott, aztán pedig átvette azokat, majd katolikusabb lett a pápánál is. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, hogy jelenthet-e bármi változást egy olyan ellenzéki erő pozícióba állítása, mint amilyet Trumpék a minap felkerestek.

A háborús kényszerpálya  

A háború kitörésével az ukrán társadalom jelentősen konszolidálódott, és egy ideig komolyabb egységet mutatott. 2021-ben annak ellenére, hogy az Oroszországgal fennálló kapcsolatok romlottak, és a háború veszélye egyre valósabbnak mutatkozott, Ukrajna déli és délkeleti területein általában pozitív hozzáállást  mutattak Moszkva felé. Oroszországot pozitívan ítélte meg a megkérdezettek 53 százaléka keleten és 45 százaléka délen.

Akkor az orosz csapatok bevonulása következtében ezek az arányok sokat romlottak, hiszen a háborús eseményekkel járó rombolás nagy részét ezek a régiók szenvedték el: 2022 májusában a keleti lakosok csak 4 százaléka, Ukrajna déli részének 1 százaléka nyilatkozott pozitívan Oroszországról. Mindez nagyban befolyásolta az ukrajnai politikai teret is, valamint az „oroszpártiság” színeiben politizáló erők mozgásterét. Az Oroszország oldalára való átállás vagy a megszálló hatóságokkal való együttműködés ilyen körülmények között kétes perspektíva, de tevékenységük folytatása Ukrajnában is kétséges.

Így például nemzetbiztonsági okokra hivatkozva az ukrán Rada 2022 áprilisában jegyezte be „A hatalom ukránellenes politikai pártok alapítóitól és tagjaitól való megtisztítására vonatkozó egyes ukrajnai törvények módosításáról” szóló törvényt. A jogszabályhoz tartozó magyarázó jegyzetben a törvény elfogadásának szükségességét azzal indokolták, hogy aktualizálódott az ukrán hatalom „kollaboránsoktól és árulóktól” való megtisztításának kérdése Oroszország Ukrajna elleni háborúja kapcsán. A törvény hatálya alá kerültek az olyan ellenzéki pártok egykori és aktív tagjai, mint az Életért Ellenzéki Platform, Ellenzéki blokk, Saríj Párt stb. (összesen 11), amelyek egyébként is igen kritikusak voltak Ukrajna Majdan utáni vezetésével.

Az indoklás szerint az említett pártok tagjai közül „néhányan közvetlenül Oroszország titkos szervezeteinek dolgoztak, egy részük pedig az ellenséges propaganda narratíváival kapcsolatos spekulációk révén érte el politikai és üzleti érdekeit, csökkentve az állam védelmi és védekezőképességét”. Az elfogadott törvény komoly választás elé állította az ukrán politikai tér szereplőit, hiszen vagy a hazafias irányú, nemzetépítő politikával való konszenzust választják, vagy vállalják a kollaboráció gyanújával kapcsolatos vádak lehetőségét, ha kitartanak a korábban alkalmazott retorikájuk mellett például a nyelvhasználat vagy az emlékezetpolitika terén.

Nem meglepő, hogy a korábbi oroszbarát politikusok egy része a hazafias konszenzushoz csatlakozva próbál alkalmazkodni az új valósághoz. Amelyhez az alapot a háború első évében mutatkozó társadalmi egység, a nyugati világ egyhangú támogatása és az orosz katonai és kezdeti geopolitikai kudarcok teljesen indokolttá tették. A belpolitikai viszályok háttérbe szorultak. 

Visszaköltözött a belpolitika  

2023 nyarától kezdve azonban, amikor az ukrán sikerek kezdtek kimerülni, Zelenszkijt pedig egyre több kritika érte, úgy a belpolitikai mozgolódások is újraindultak. Az ukrán társadalomban lévő ellentétek, amelyek mind a nyelvet, mind a háborútól való fáradtságot, mind az emlékezetpolitikát, de még a hatalomban lévő korrupció megítélését is érintik, egyre gyakrabban jelennek meg a politikai ambíciókkal rendelkező véleményvezérek és a politikai revansot váró politikusok megnyilvánulásaiban.

De ezekben gyakran nem az ország politikai/ideológiai/geopolitikai irányának változását hozták fel, hanem a regnáló elnök hazafiasságának mértékét vonták kérdőre. Az oroszpártiság, NATO- vagy EU-ellenesség alól az invázió ugyanis minden talajt kihúzott. A háború előrehaladásával és rutinná válásával a korábbi, háború előtti társadalmi problémák ismét megjelentek, és az ideiglenes, viszonylagos egység fokozatosan erodálódik, mindezt pedig az esetleges választások kiírásával egyre nagyobb mértékben használják majd ki (és súlyosbítják) Ukrajnában politikai haszonszerzés céljából.

A ukrajnai ellenzékiség helyzetét és a megkeresett ellenzéki figurák esélyeit a következő cikkünkben vizsgáljuk meg.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ szakértője és a Magyar Külügyi Intézet vezető elemzője.

(Borítókép:  Az ukrán parlament épülete. Fotó: Shutterstock)