„Állat, kutya van az autóban?” – csak újságíró és fotós

Gulyás Gergely a csütörtöki Kormányinfón az Index kérdésére úgy fogalmazott: azt lehet feltételezni, hogy a száj- és körömfájás Felvidékről érkezett Magyarországra. A szlovákok viszont attól tartanak, hogy Magyarországról viszik be a vírust, ezért a határokon nagy fertőtlenítésbe kezdtek.

Egyelőre tehát nem tudni, hogy a járvány honnan indult, de az biztos, hogy már több ezer szarvasmarhát kellett leölni.

Nem üzemelték be a fertőtlenítőkaput, mivel a busz nem fért el alatta

Szlovákia komoly biztonsági intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy a járvány ne terjedjen tovább. A nyugati régióban a nagy határátkelőhelyeken fertőtlenítőpontokat telepítettek, emiatt jelentősen megnőtt a menetidő. Az Index megnézte, mekkora fennakadásokat okozott mindez. Az eredmény vegyes, Párkánynál és Komáromnál viszonylag nagyobb zűrzavar nélkül zajlott az átkelés, Rajkánál viszont kaotikus volt a helyzet.

„Dobry den, mozem vám pomoct?” (Jó napot, segíthetek önöknek?) – kérdezte a szlovák rendőr, miután megálltunk a párkányi átkelőnél, azt követően, hogy áthajtottunk egy nagy méretű nedves szivacson. Ha már ilyen kedvesen felajánlotta a segítségét, igénybe is vettük. A rendőrtől megtudtuk, hogy a szivacsot folyamatosan locsolják fertőtlenítőszerrel, ezeken minden gépjárműnek át kell hajtania. Eredetileg fertőtlenítőkaput is szerettek volna beüzemelni, de arról gyorsan kiderült, hogy baj van a méretével:

A közlékeny rendfenntartó elárulta, hogy a forgalom folyamatos, kisebb fennakadások ugyan előfordultak, de azt az emberek türelmesen kezelték. Megköszöntük a segítségét, majd búcsúzóul megkérdezte, hogy benne lesz-e az újságban. Megnyugtattuk, hogy amit mondott, az biztosan.

Vadászkutyát nem vittünk

Mivel a szlovák belügyminiszter szerdán arról beszélt, hogy a kishatárátkelőket lezárják, megnéztük, hogy ez megtörtént-e. Helemba felé vettük az irányt, ami ilyennek számít, de meglepetésünkre nyitva volt. Most is át kellett hajtanunk a fertőtlenített szivacson. A rendőr itt márt beszélt magyarul, még ha törte is kicsit.

„Állat, kutya van az autóban?” – kérdezte. Mondtuk, hogy csak újságíró és fotós. Elmosolyodott, majd közölte, hogy az jó, mert vadászkutyát nem vihetnénk át a határon, mivel az hordozhatja a veszélyes vírust. Ekkor megkönnyebbültünk, hogy vadászkutyát nem hoztunk magunkkal… Miután rácsodálkoztunk, hogy ez a határátkelő nyitva van, elmagyarázta, ezeket csak éjjelre zárták le, amíg telepítették a fertőtlenítőállomásokat.

A következő helyszínünk Komárom volt, ahol az Erzsébet hídon kizárólag a személyautókat és a kisteherautókat engedték át, a teherforgalom a Monostori hídon zajlott, utóbbi helyen ugyan belassult a forgalom, de folyamatos volt a haladás. A változatosság kedvéért a komáromi átkelőnél is lefertőtlenítették az autónk kerekeit. Itt a fertőtlenítést végző személyzet egyik tagja tökéletes magyarsággal szólt hozzánk. Tőle megtudtuk, hogy állatokat ugyan nem lehet átvinni a határon, de ha valaki a kedvenc kutyájával vagy macskájával utazik, nem fordítják vissza.

A nagy dilemma: Szoboszlai vagy Sztoicskov?

Egyre több információval a fejünkben és sok kilométerrel az autónkban Rajka felé vettük az irányt. Napközben arról lehetett hallani, hogy akár 13 kilométeres sor is feltorlódhatott, amit a kamionosok egyre nehezebben viselnek. A határ előtti elterelésnél magyar rendőrökkel találkoztunk, akik elmondták, hogy volt olyan időszak, amikor 20 kilométeren torlódott a forgalom, és akadnak olyan kamionsofőrök, akik este hatkor már megfőzték a vacsorájukat és alszanak.

Szerencsénk volt, mert Dimitrij még nem aludt, így meg tudtuk kérdezni tőle, hogy miként viseli a megpróbáltatásokat.

Tíz órája itt állok és még jó pár órát itt fogok. Bulgáriából tartok Németországba, vasszerkezeteket szállítok, de már biztos, hogy jóval a tervezett időpont után érek a végállomásra. Beletörődtem, hozzászoktam a sok várakozáshoz, van nálam kolbász, kenyér, úgyhogy nagy baj nem lehet.

Dimitrij kedélyesen kezelte a helyzetet, miután megtudta, hogy magyar újságírók vagyunk, kijelentette, hogy Szoboszlai nagyon jó játékos, de Hriszto Sztoicskov volt az Isten. Ennél a pontnál elbúcsúztunk Dimitrijtől, kitartást kívántunk neki, de előtte javasoltuk, hogy figyelje Szoboszlai pályafutását, mert lehet, hogy többre viszi, mint Sztoicskov.

Mire Rajkáról elindultunk Budapestre, a nap is lement, de több száz kamionos biztosan az utakon vagy a határon tölti az éjszakát.

Ilyen volt a nagy szlovák fertőtlenítés első napja – és a helyzet, egyelőre nem biztató…

(Borítókép: Komárom 2025. március 27-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)