Tarol az arab CNN

Katarban, a gazdag Öböl-menti sejkségben, az al-Dzsazíra hazájában 1995-ben törölte el a helyi emír a cenzúrát, saját bevallása szerint a demokrácia ügyét előrelendítendő. Ez a kijelentés elsőre legalábbis gyanúsan kell hogy hangozzék egy környékbéli zsarnok szájából - aki nem mellesleg maga is puccsal került hatalomra -, de kétségtelen, hogy az elmúlt években az apró országban izgalmas társadalmi és politikai változások mentek végbe.

Katar egyike a szabadabb arab országoknak. Pici, mindössze 300 ezren lakják, és a lakosságnak csak harmada arab, a többi ázsiai vendégmunkás. Az ország csak 1989-ben nyitotta meg kapuit a turisták előtt, de a nyitást komolyan gondolta az emír: hat évvel később eltörölték a cenzúrát, két évre rá pedig (többé-kevésbé) szabad választásokat tartottak több kormányzati posztra és fórumra. Jövőre népszavazás lesz arról, hogy átalakuljon-e az állam valódi alkotmányos monarchiává. Katar még Izraellel is szóba áll, ami szintén kuriózum a térségben. A legfontosabb kuriózum azonban az al-Dzsazíra hírtelevízió.

Szabad arab sajtó

Az al-Dzsazíra a vázolt liberalizálási hullámmal érkezett 1996-ban - maga Hamad emír alapította -, és ma már műholdvevővel fogható a világ nagy részén. A szerkesztőség büdzséje harmincmillió dollár évente, és tömve van a BBC-nél edződött újságírókkal.

Az a különbség közte és a többi környékbeli televízió közt, hogy az al-Dzsazíra nem foglalkozik a térség vezetőinek érzékenységével és kőkorszaki társadalomfilozófiájával. Arról tudósítanak, ami izgalmas és érdekes - és ez ritkán a hivatalos verzió. Politikai vitáknak adnak helyet, ellenzéki csoportokat szólaltatnak meg, közvélemény-kutatásokat közölnek, sőt izraeli politikusokkal készítenek interjút.

"Amíg őszintén és pontosan mutatják be a sztorit, addig semmilyen korlátot nem állítunk a munkatársaink elé" - mondta Szalah Negm, az al-Dzsazíra főszerkesztője a Freemedia.at-nek, egy osztrák sajtófigyelőnek. Ilyesmi nem nagyon fordulhat elő egyetlen más arab sajtóorgánumnál sem, így érthető, hogy a tévé nézettsége a fellegekbe kúszott.

"Egy olyan világban, ahol az esti híradó évtizedekig mást sem mutatott, csak végtelen repülőtéri felvételeket egymást üdvözlő és dicsőítő arab vezetőkről, érthető, hogy az al-Dzsazíra, ami valódi híreket és véleményeket közöl, népszerű" - tapintott rá a lényegre a New York Times-ban Tom Friedman, az újság volt bejrúti és jeruzsálemi tudósítója.

Az arab CNN Aktuálisan: az al-Dzsazíra leverte a CNN-t. Az amerikai hírtelevízió annak idején azzal került be a nagyok közé, hogy élő, egyenesen adásban közvetítette az Öbölháborút, közvetlenül a nyugati nézőközönség tévészobájába hozva a konfliktust. Ma az al-Dzsazíra hasonlóan fosztja meg trónjától a AOL-Time Warner nagyágyúját: egyedül az arab hírcsatornának van tudósítója a tálibok által uralt Afganisztánban, míg a CNN - és szinte az összes többi sajtóorgánum - kénytelen beérni pakisztáni vagy észak-afganisztáni helyi riportokkal. Ráadásul az al-Dzsazíra Oszama bin Ladennel is jóban van: a szaúdi terrorista a katari tévét használja üzenetei eljuttatására a világhoz.

Csípi a szemüket

Nem csoda, hogy a csatorna kevéssé népszerű a környék vezetőinek körében. Líbiát, Tunéziát és Marokkót annyira felidegesítették az al-Dzsazíra tudósításai, hogy egy alkalommal visszahívták nagyköveteiket Katarból. Palesztinában és Kuvaitban bezárták a csatorna helyi irodáit. Bahrain, egy szomszédos olajsejkség, panaszt emelt Katar ellen az Öbölállamok Együttműködési Tanácsában, mert a hírtelevízió megszólaltatott egy bahraini ellenzéki vezetőt. A katari emír erre csak annyit válaszolt, hogy neki semmi köze nincs hozzá, hogy mit mutatnak az al-Dzsazírán. Az egy független adó.

A csatornának azonban nem csak a politikusok körében vannak ellenségei: miután könnyedén lesöpörte az összes unalmas és jórészt seggnyaló tévét a porondról, az al-Dzsazírát kizárta az arab tévécsatornákat tömörítő Arab Hírközlési Unió. Az indoklás az volt, hogy nem tartotta be az unió tájékoztatási szabályait. Ugyanabban az évben a tévé három nemzetközi újságírói díjat is nyert.

"Tökös kis tévé az" - kommentált markánsan egy dubai újságíró a Mediachannel.org nevű sajtófigyelőn.

Már egy fecske is csinál nyarat

Az igazán izgalmas dolog az, hogy az al-Dzsazíra komolyabb változások előszele lehet. Gyakorlatilag az összes arab ország a diktatúra valamilyen formáját gyakorolja, a különbségek inkább a stílusban vannak. Az arab társadalmak a nyugatiakhoz képest megdöbbentően zártak, és ez megmutatkozik abban is, ahogy a sajtó működik. De sok elemző úgy véli, hogy ha egyszer valahol kilukad a gát, nehéz útjába állni a változásoknak.

"Most már egy csomó más arab tévétársaság is azzal próbálkozik, amit mi csinálunk" - mondja Negm. Ugyanakkor elismeri, hogy "ők még nem olyan jók, mint mi, mert itt (Katarban) sajtószabadság van, másutt meg nincs."

Ez igaz lehet. De a műholdvevők korában ez nem számít olyan sokat. Hiába zárják be Líbiában vagy Ománban a nagyszájú újságírókat, ha Katarból az al-Dzsazíra úgyis átsugározza a frankót. Nem véletlen kapta fel úgy a vizet a nagyköveteit hazarendelő három arab koma. Íme: a globalizáció a szabadság szolgálatában.

Egyébként is: a politikusoknak csak a szájuk nagy. A New York Times idézett egy tanulságos sztorit Abdullah al-Hadzstól, a tévétársaság vezérigazgató-helyettesétől. "Ha a tévénk beszól egy arab rezsimnek, annak az országnak a nagykövete eljön hozzánk, hogy hivatalosan is tiltakozzon a riport miatt" - mondta al-Hadzs. "Aztán amikor tiltakoztak, azt mondják: 'Átadtam a hivatalos üzenetet, most még annyit hozzá szeretnék tenni nemhivatalosan, hogy szerintem az al-Dzsazíra egyszerűen fantasztikus.'"