Incidensek az aradi szoboravatáson

Felavatták a Szabadság-emlékművet vasárnap az aradi Tűzoltó téren Medgyessy Péter miniszterelnök részvételével. A szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) aktivistái román nemzeti színű zászlót lobogtatva megzavarták az eseményt, hangosan tiltakoztak már Király Andrásnak, az RMDSZ Arad megyei elnökének az üdvözlő beszéde alatt is.

Tisztelni, ami különböző

Az aradi Szabadság-emlékmű kiszabadítása fontos lépés egy újfajta nemzeti együttélés felé - mondta vasárnap Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke az aradi vértanúk emlékét idéző emlékmű és a magyar-román megbékélési emlékpark felavatásán elhangzott ünnepi beszédében.

A politikus emlékeztetett a Szabadság-emlékmű felavatásával kapcsolatos, nemrég született román kormányhatározatra, amely szerinte azt jelenti, hogy román részről hivatalosan elismerik: Erdélyben a magyar múltnak is méltó helyet kell biztosítani. "Akinek pedig múltja van, jövője is lesz!" - jelentette ki a szónok.

A Szabadság-emlékmű nyolcvan esztendeig el volt zárva a nyilvánosságtól, csodálatos módon mégis szinte minden ízében megmaradt, kibírta a nyolcvan esztendőt - fejtette ki Markó Béla, hangsúlyozva, hogy a két ország képes volt okulni a múltból.

Az utóbbi években a romániai magyar érdekképviselet egységesebb volt, mint az elmúlt nyolcvan-nyolcvanöt esztendőben bármikor - mondta Markó Béla, hozzátéve: a romániai magyarság felismerte, hogy csakis a románokkal való partnerséggel és a két ország közötti viszony jobbításával érhet el eredményt. Ahhoz, ami ma történik, kellett az egységes RMDSZ, és kellett a román, illetve a magyar kormány tárgyalókészsége is - hangoztatta az RMDSZ elnöke.

Medgyessy Péter miniszterelnök beszédében kijelentette: tudjuk, hogy magyarnak, románnak a nemzeti méltósága érzelmi és létkérdés. "Mindaz, ami bennünket összeköt, csak akkor működik, ha tiszteljük egymásban azt is, amiben különbözünk."

Akik a Maros partján élnek, tudják: a folyó ereje, egészsége a forrástól a Tiszáig mindenütt létérdek. Ahogyan létérdek a józan és jó viszony is - mondta a magyar kormányfő, hangoztatva, hogy ez nem taktika, nem politikusi képmutatás. "Függünk egymástól!" - szögezte le Medgyessy Péter, de felhívta a figyelmet arra is, hogy a történelem nem racionális, sokszor az árnyalatnyi különbség is hatalmasra nőhet, s ez elég akár a halálhoz. Példaként említette a nemzeti, vallási, politikai fanatizmus megannyi megnyilvánulását a Közép- és Közel-Keleten. "Mi azonban jobb világot, gyarapodó, sikeres európai nemzetet akarunk!" - mondta a szónok.

A magyaroknak saját szempontjukból is fontos, hogy Románia mielőbb az Európai Unió tagja legyen. Ahogy erős egyéniségek is megvannak egymás mellett, és ha okosak, véd- és dacszövetséget kötnek, a magyarok is szívesen fognak össze a románokkal mindenben, amiben egyetértenek, például abban, hogy a demokrácia, a szabadság, a nemzeti kultúra minden embert teljesen egyformán megillet, bármilyen nyelven imádkozik - állapította meg Medgyessy Péter.

Nyolcvan év után

A nyolcvan év után újból a helyére kerülő Szabadság-emlékmű öt allegorikus alakot ábrázol: női főalakja Hungária, a többi négy az Ébredő szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség és a Haldokló harcos. Az alkotás terve közvetlenül a kiegyezés után született Magyarországon: 1867-ben az aradi tizenhárom vértanú tábornok emlékére obeliszket állítottak, majd versenypályázatot írtak ki egy szoboregyüttes elkészítésére. Tíz év után, 1878-ban Huslár Adolf nyerte meg a pályázatot, ám a szobrász halála után Zala György vette át a feladatot, aki 1890-re be is fejezte az emlékművet.

A műremeket közadakozásból állították fel, románok, szerbek, szászok és zsidók egyaránt anyagi hozzájárulásukat adták. A szoborcsoportot abban az évben, március 6-án leplezték le, kezdetben félreesőbb helyen, később a város főterén, a katolikus templom közelében állították fel.

A bajok már 1919-ben kezdődtek, miután a trianoni döntés nyomán a román hadsereg bevonult Aradra. A helyi románok már akkor jelezték, hogy ez az alkotás sérti nemzeti érzelmeiket. Emiatt felmerült az emlékmű lebontásának ötlete. Mégsem történt semmi. Négy évvel később meggyalázták az ottani Kossuth-szobrot, és a román hatóságok - hogy elejét vegyék a további rongálásoknak - bedeszkázták Zala György alkotását. A szoborcsoport 1925-ig így állt befedve a téren, majd a liberális Bratianu-kormány úgy döntött, hogy lebontja a szobrot. Darabjai egy sporttelep melletti gödörben "nyugodtak", 1964-ben pedig átkerültek az Aradi Várba.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 1989 után számos alkalommal szorgalmazta, hogy szabadítsák ki a művet "várfogságából", de ezt a román kormányok mereven elutasították. A várból csak 1999 októberében sikerült kihozni a bronzalakokat, amelyek a minorita rendház udvarára kerültek. Ez a román-magyar alapszerződés aláírása után kialakult helyzet, illetve az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nyomán, valamint Dávid Ibolya volt igazságügyi miniszter közreműködése révén sikerült.

Formai hibák

Az RMDSZ-nek 2001-ben a kormányzó Szociáldemokrata Párttal (PSD) folytatott együttműködés révén már konkrét megállapodást sikerült elérni az emlékmű felállításáról, de a munkálatokat több ízben is elhalasztották. E célkitűzés 2001-ben, 2002-ben és 2003-ban egyaránt szerepelt a kormánypárttal kötött megállapodásokban, 2002-ben a két fél már helyi szinten is megegyezett az emlékmű helyreállításában. A román többségű aradi tanács elhatározta, hogy a szoborcsoportot a Tűzoltók terén, a város református temploma és magyar gimnáziuma szomszédságában állítják fel, felavatását tavaly október 6-ára tervezték. Ezt követően az RMDSZ kezdeményezésére magyar állami támogatással sikerült restaurálni az emlékművet.

Csakhogy az alapozási munkálatokat formai hibákra hivatkozva a nagyváradi építési felügyelőség tavaly szeptemberben felfüggesztette. Az ügyből jelentős politikai vita keletkezett, amely komoly feszültségeket idézett elő az RMDSZ és a PSD között. Az ügy diplomáciai szintre is emelkedett, Medgyessy Péter miniszterelnök tavaly ősszel Bukarestben, Ion Iliescu román államfő pedig Budapesten tárgyalt az aradi emlékmű sorsáról.

Román részről ekkor már azt az elképzelést hangoztatták, hogy a szoborcsoport egy úgynevezett megbékélési parkba kerüljön, más alkotások társaságában, később a Tűzoltó téren való felállítását is ellenezték. Az RMDSZ viszont mindvégig kitartott azon álláspontja mellett, hogy a szobrot a Tűzoltó téren állítsák fel.

Az RMDSZ-PSD idei megállapodása értelmében a román kormány végül határozatot hozott arról, hogy a Tűzoltó téren alakítsák ki a megbékélési emlékparkot, ahol a magyar szabadságharc tizenhárom kivégzett tábornokának emlékműve mellett egy román emlékmű is helyet kap majd. Ez utóbbinak az avatás napjára még csak egy makettjét állítják fel a téren, maga a mű később készül el.