Atomerőmű-mentes Csernobil

Biztonságban tudnák a világot

Ukrajna már 1995-ben elkötelezte magát a reaktor bezárása mellett, a hét ipari nagyhatalom ígérte pénzek azonban sorozatosan elmaradtak. Ukrajna kevés nem atomjellegű energiaforrással rendelkezik, ezért a csernobili reaktor bezáráshoz, illetve új atomerőművek építéséhez szükséges alapok hiányában Csernobilon tovább működött egy reaktor, annak ellenére, hogy kisebb balesetek történtek.

Ez év márciusában az ukrán kormány felújította bezárás melletti elkötelezettségét, de kihangsúlyozta, hogy a pénzügyi segítség hiányában nem teheti meg. Amerika segítsége pont jókor jön, Bill Clinton 78 millió dollárral járul hozzá az 1986-ban felrobbant 4. reaktor fölé emelt betonszarkofág költségeire létrehozott alaphoz. További 2 millió dollárt négy most épülő atomerőmű biztonságának növelésére fognak kapni az ukránok.

A svédek is fizetnek

Svédország 5,3 millió dollárral támogatja Litvániát, hogy állítsák le az Ignalina atomerőmű egyik reaktorát jelentette ki a svéd miniszterelnök május 23-án. A svédek ezidáig 400 millió svéd koronát költöttek az atomerőmű biztonságának növelésére. Ignalinát 1980-ban építették az 1986 áprilisában felrobbant csernobili erőmű mintájára, Litvánia szomszédai állandó veszélyforrásként tartják számon. Ignalina Litvánia elektromosságának 80 százalékát biztosítja. A volt szovjet állam 2005-re ígéri a reaktor bezárását, cserébe viszont nemzetközi pénzügyi segítséget kér.

Leonyid Kucsma ukrán elnök december 15-re ígéri a csernobili atomerőmű egyetlen működő reaktorának leállítását, szerinte nem volt könnyű a bezárást elhatározni, csupán logikus. ,,Döntésem célja a nukleáris veszély csökkentése" - mondta az ukrán elnök. Bill Clinton pedig büszkének vallotta magát, hogy épp a Környezetvédelmi Világnapon sikerült egy ilyen fontos egyezmény aláírni. A Greenpeace úgy véli, hogy az egyezmény elkésett, hisz az atomerőmű biztonsági problémái jóval sürgetőbbek.

Egy atomerőművet leállítani hosszú folyamat

Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal szakértőjének tájékoztatása szerint egy atomerőművet leállítani hosszú folyamat, 100 évig is eltarhat, míg az erőmű helyén zöld fű nő. A leállítás lényegében egy hosszú dekontaminációs, tisztítási folyamat, mikor a radioaktív anyagokkal szennyezett alkotóelemeket, a betonfalaktól kezdve a legapróbb csavarig, a szennyeződéstől mentesíteni kell. Minden atomerőműnek folyamatosan terveznie kell saját leszerelését, hisz mindig tudni kell hány tonna anyagot kell tisztítani, mennyi és milyen radioaktív hulladék keletkezik, a műveleteket hol lehet elvégezni stb. A magyarországi jogszabályok értelmében az atomerőmű üzemeltetésének megkezdésekor meg kell tervezni annak leszerelését, majd a tervezett leszerelés előtt öt évvel pontosítani kell.

Fichtinger Gyula elmondása szerint miután a ,,piros gomb" megnyomása után a láncreakciót leállították, az üzemanyagot kell eltávolítani az aktív zónából. A Csernobil típusú atomerőműveknél jelentkező, az üzemanyag nagymértékű sugárzása miatt különleges biztonsági intézkedések mellett zajlik a fűtőelemek eltávolítása. A fűtőelemeket konténerbe teszik, a magyarországi gyakorlat szerint öt évig víz alatt kell tárolni, ez idő alatt folyamatos a megfigyelés, ezután vagy egy átmeneti vagy egy végleges tárolóhelyre szállítják a fűtőelemeket.

A paksi méhecskék

Magyarország egyetlen atomerőművének honlapja május 17-től megújult. Az atomreaktor belsejének szerkezetének mintájára (hatszögű szerkezetűek, lépesméz mintájúak) a honlap kis méhecskékkel telitűzdelt, hatszögek sokasága várja a látogatókat. Az új honlapot több mint 2000-en már meglátogatták, angol verzió is létezik. A weboldal átláthatóan rendszerezett információkat tartalmaz, azt lehetne mondani információ-dömping van. Az oldalakat mind magyar, mind pedig angol nyelven lehet megtekinteni a következő címeken: http://www.npp.hu (ÍNuclear Power Plant), http://www.atomeromu.hu, http://www.atomenergia.hu, http://www.paksiatomeromu.hu. Dr. Aszódi Attila, a BME egyetemi docense, az egyetem oktatóreaktorának vezetője, illetve a honlap fejlesztője szerint a paksi atomerőmű kérésére a honlap a 16-25 év közötti célcsoportnak szól. A honlap 1500 A4-es oldalnyi információt, 1100 képet, 18 000 linket és 750 html-fájlt tartalmaz.

A harmadik fázisban hosszadalmas vizsgálat következik, mikor minden alkatrészt megvizsgálnak, és feltérképezik a sugárszennyezettséget. A negyedik szakaszban kezdődik a tisztítás, ami a szennyezettség függvényében több évtizedig is eltarthat. Ha egy alkotóelem nem szennyezett, akkor a felhasználható anyagokat (mondjuk acél, vas) újraöntik, a betonelemeket szétzúzzák. Ha az alkotóelem szennyezett, akkor azt tisztítani kell. Ha a tisztítás teljes mértékben sikerült, akkor nincs gond velük. Vannak esetek, mikor a tisztítás csupán részlegesen sikeres, ekkor a tisztítás után megmaradt anyagokat radioaktív hulladékként kezelik, előírásnak megfelelően tárolják. Viszont van olyan eset is, mikor a radioaktivítás olyan nagy, hogy nem kifizetődő a tisztításhoz nekifogni, ilyenkor - több évtizedeken át is lehet - folyamatos figyelés mellett pihentetik, kivárják míg a felezési időnek megfelelően csökken a sugárzás szintje. A tisztításra felhasznált anyagokat - például a vegyszeres vizet - is radioaktív hulladékként kell kezelni, ennek megfelelően biztosítani, tárolni.

A leszerelés óriási pénzösszegeket emésztenek fel, becslések szerint a a megépítés költségeivel vethetők össze. A Pakson üzemelő atomerőmű teljes leszerelése (teljese lebontják az erőművet) 1997-es adatok szerint 250 milliárd forint, részleges leszerelése (amit lehet elbontanak, majd 70 évig pihentetik) 100-150 milliárd forint.