További Külföld cikkek
- Ukrajnában kinyílt Pandora szelencéje, bizonyos egységek „egyszerűen elb*szták”
- Bevethetik a Nemzeti Gárdát, egyre súlyosabb a helyzet Amerikában
- Ilaria Salis újabb nyílt levelet írt magyarországi börtönéből
- Magyarország tizenhét másik állammal üzent a Hamásznak
- A Legfelsőbb Bíróság előtt Donald Trump mentelmi ügye
- Ezen a faszin kívül, aki huzamosabb ideje nyaggat Madame T.-vel, egyetlen belgát sem ismerek - sőt, még ő is lehet francia - fordultam asztaltársamhoz, aki egy fejjel lefelé tartott belga autótérképet tanulmányozott éppen. - Én sem - nézett fel ébredő érdeklődéssel, és összeráncolta a homlokát. - Talán nincsenek is, he?
Az az egyik teóriám, hogy tényleg nincsenek. Egy újságíró lányon kívül, aki valami miatt egy japán lapnak dolgozik, gyakorlatilag egyet se ismerek háromnegyed év után, és ő is pont úgy néz ki, mint azok a szomorú tejköpülő asszonyok a flamand primitívek festményein a Musée des Beaux Arts-ban (vagyis irreál). A statisztikák alátámasztják vad elméletemet: Brüsszel alig egymilliós lakosságának harmada külföldi, tehát a fennmaradó durván hatszázezer ember könnyedén betudható marokkói bevándorlónak vagy ilyen-olyan fiktív bejegyzésnek.
Persze vannak, de hol?
Ez ugyan csak vicc, viszont a jelenség tényleg elég kézzelfogható. A "nemzetköziek" - az eurokraták, diplomaták, gyakornokok, lobbisták, az ügyvédi irodák alkalmazottai, újságírók és hozzátartozóik - komplex, de elég könnyen átjárható és nyitott hálózatot alkotnak a városban. Gond nélkül pörögnek egymással és persze saját honfitársaikkal - de nem a belgákkal. Külön csoportot látszanak alkotni a városban, akik szinte csak egymással érintkeznek-keverednek, a helyiekkel nem. A belgák kívül esnek legtöbbünk látószögén.
Ez még azoknak a többségére is igaz, akik már évek óta itt vannak. A gyermekkel rendelkezők egy része eleve nemzetközi iskolába adja csemetéjét, ahol aztán gyorsan megismerkedik franciákkal, lengyelekkel, spanyolokkal, amerikaiakkal és burkina fasóiakkal, de belgákkal nem. Akik mégis helyi iskolába vagy óvodába küldik a gyerekeket, azok elismerik, hogy láttak már élő belgát. Barátkoznak velük? Annyira nem.
A legnyilvánvalóbb ok a közös szféra hiánya. A nemzetköziek, akik elsősorban az Európai Unió vagy valamelyik másik nemzetközi szervezet miatt vannak itt, közös térben mozognak: munkájuk, érdeklődésük, problémáik, helyzetük, a helyek ahol dolgoznak és ahova járnak, megegyeznek, de legalábbis hasonlítanak egymásra. Idejönnek és elsősorban más külföldiekkel találkoznak, akik hasonló okokból vannak itt, mint ők.
Ők "az EU". A belgák pedig nem "az EU-ban" laknak, hanem Brüsszelben, és a két dolgot Belgiumban ugyanúgy ezer fényév választja el egymástól, mint bármelyik európai államban, legyen akár tagország vagy tagjelölt. A nemzetköziek nagy része nem Belgiumban él, hanem egyfajta burokban, ahova alig hatol be valami Belgiumból, leszámítva a belga sört - a csapolt Corsendonkot - meg a csokit. Sokuk nemigen néz belga tévét és szinte biztosan nem olvas belga újságot.
A nemzetköziek egyszerűen kézenfekvőbb társaságot nyújtanak egymás számára, mint a "mindig is itt lévő" helyiek, akiknek egyébként is megvan a fix családi-baráti körük, hiszen itt születtek. Maguk a belgák, noha semmi esetre sem ellenségesek, hasonló okokból szintén inkább egymás társaságát keresik a "külföldiek" helyett. Sok esetben a nyelv is falat jelent a két közösség közt, jóllehet a nemzetköziek nagyobb része beszél franciául (Brüsszel körülbelül 80 százalékban franciaajkú, a többi holland).
Egyébként pedig belgák tényleg nincsenek. Végül átmentünk Antwerpenbe csapolt Corsendonkot inni, de ott sem láttunk egyet sem. A turistákon kívül mindenki hollandul beszélt, ők a flamandok.