Belgrádnak van jobb dolga is, mint Milosevics

"Az embereknek elegük van Milosevicsből" - summázza a helyzetet egy európai hírügynökség itteni tudósítója, aki szerint - bár a hágai tudósításokat sokan nézik - a szerbekben nem ébreszt különösebben heves érzelmeket volt vezetőjük pere. Maguk mögött akarják tudni az elmúlt tizenkét évet, a háborúkat, az ország, a gazdaság totális szétesését. "Aki ma Szerbiából átmegy bármelyik szomszédos országba, épülő autópályákat lát, emelkedő életszinvonalat, és azt kérdezi, miért? Nálunk ez miért nincs így? Az embereket itt a jövő izgatja, gondolni sem akarnak Milosevicsre."

Igazságot dollárért

Nem mintha a szerbek valóban szembenéztek volna vele, lerendezték volna magukban, miket követett el Milosevics a nevükben, mik történtek Boszniában, Horvátországban, Koszovóban. "A társadalom jelentős része a mai napig a NATO hazugságának tartja a tömeggyilkosságokat, mindent. Vagy nem tudnak róla, nem akarnak tudni róla, vagy egyszerűen nem hisznek benne" - mondja egy koalíciós tisztviselő. Még akik el is ismerik az attrocitásokat, sem mulasztják el felhívni a figyelmet a horvátok, boszniai muszlimok, albánok által elkövetett bűnökre, mintegy védekezésképp.

"A Nyugatnak még meg tudnánk bocsátani a bombázásokért" - fejtegeti egy egyetemista fiú, aki egyébként egy helyi liberális szervezet tagja. "Tudjuk, hogy Miloseviccsel nem lehetett értelmesen beszélni, és meg kellett állítani, ami Koszovóban folyt. De szembenézni mindavval, ami az elmúlt 12 évben történt, amit a nevünkben elkövettek, nagyon nehéz lesz".

Az emberek többsége részrehajlónak tartja a hágai törvényszéket, és hasonló cinizmussal tekint Milosevics kiadatására, mint a Nyugattal együttműködő, pragmatikus szerb kormányfő, Zoran Djindjics, aki azért adta az ENSZ kezére a volt államfőt, mert csak így juthatott hozzá a nyugati segélyekhez. A Milosevicset leváltó Vojiszlav Kostunica rutinszerűen képmutatónak, szelektívnek, és szerbellenesnek nevezi a törvényszéket. És bár hallani olyan hangokat is, melyek szerint "Szlobónak" szerb börtönben lenne a helye - "mert az durvább" -, az összkép más. Egy most megjelent közvélemény-kutatás szerint a hágai pert figyelemmel kísérő szerbek negyven százaléka ötösre értékelte Milosevics védőbeszédét, amelyben az exállamfő a Nyugatot vádolta Jugoszlávia szétveréséért és politikai indíttatásúnak nevezte a pert.

Az új vezetés éppenséggel nem töri a nyakát, hogy változtasson a közgondolkodáson. Persze talán még túl korai is lenne: még eltakarítatlanok a NATO-bombák romjai, még túl sok érintett van pozícióban. Bár egy háborús bűncselekmény ügyében indult eljárás, a vizsgálat nem sok vizet zavar, lassan léte is feledésbe merül. Az állami tévé ugyan közölt egy dokumentumfilmet egy szerbiai katonai bázison talált albán tömegsírról, folytatás nem volt. Nem Bosznia vagy Koszovó foglalkoztatja az embereket, hanem a pocsékba ment évek, és az egyre romló gazdasági helyzet.

Balkán

Van is miért aggódni. Az ország még csak most próbál bizonytalanul belefogni azokba a reformokba, amiket a többi kelet-európai ország - jó esetben - már egy évtizede elvégzett. A gazdaság romokban hever, a dínár megbízhatatlansága miatt a márka, újabban pedig az euró a tuti fizetőeszköz. Bár Belgrád helyenként még mindig elegáns, viszonylag tehetős kelet-európai város benyomását kelti - Jugoszlávia a hidegháború végéig a leggazdagabb ország volt a keleti blokkban -, ez csak a főváros. Az emberek többsége nyomasztóan rosszul él. Egy átlagos nyugdíj kb. hétezer forintot ér.

És persze a neheze még hátravan. A gazdasági gondokat súlyosbítja a politikai bizonytalanság. A jugoszláv föderáció jövője kérdéses, a demokratikus uralom gyenge, a háborús bűnösökkel és gengszterekkel megrakott hadsereg feletti civil kontroll bizonytalan. A gazdaság jelentős részét bűnszövetkezetek ellenőrzik. Koszovónak, a szerbség bölcsőjének kérdése, amelyet figyelmen kívül hagyni ostobaság volna, megoldatlan. Még bármi lehet.

Mégis, Belgrád hangulata inkább optimistának tűnik. A város lazább, nyugodtabb, felszabadultabb, mint a forradalom utáni komor, bizonytalan napokban. A kávéházi élet pezseg, a belgrádi éjszaka felveszi a versenyt a pestivel vagy a prágaival. A sajtó eleven és szabad. "Négy-öt év és összekapjuk magunkat" - bizakodik egy egyetemista lány, aki előzőleg még könnyed hangsúllyal ecsetelte, hogy épp hol tartózkodott (a zuhany alatt), amikor a közeli tévétornyot telibe találta egy NATO-bomba.

Ilyen beállással, persze, nem lehet nagy gond.

Belgrád, február 15-17.