Magyarok, raus!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
-
Szijjártó Péter: Végre jó hírt kaptunk - A tragédia után az újvidéki polgármester menesztését kezdeményezik az ellenzéki képviselők
- Döbbenetesen megnőtt az európai aranyvízum iránt érdeklődő amerikaiak száma
- Európában kapták el az FBI egyik legkeresettebb terroristáját
- Történelmi bevételtől eshet el Oroszország, kemény lépésre készül a Gazprom
Hogy ne nézz teljesen hülyén, ha egy társaságban hozzá kellene szólnod. Hogy valaki fel merje tenni helyetted a legegyszerűbb kérdéseket. Hogy tudd, mi a téma. Ez itt a politikafóbok kiskátéja, az Index Szájbarágó.
Én úgy értékelem a helyzetet, hogy a szlovákokkal hol jóban vagyunk, hol nem. Most éppen nem vagyunk jóban. Miért?
Mélyreható külpolitikai elemzésedben jól látod, hogy a két ország között most ismét feszült lett a diplomáciai viszony. Ennek legfőbb oka, hogy a pozsonyi törvényhozás szeptember 20-án úgy döntött: érvényben maradnak a Beneš-dekrétumok, sőt azokat a jövőben sem lehet megtámadni.
Mi az a Benes, és mi az a dekrétum?
Nem Benes, hanem Beneš.
Most mi van? Mit teszed rá azt a kis biszbaszt?
Az nem biszbasz, hanem a cseh hácsek, vagy a szlovák mekcseny, ami az sz-ből s-t csinál.
Okoskodjál csak nyugodtan, de arra is válaszolsz, amit kérdeztem? Mi az a Benes, és mi az a dekrétum?
Edvard Beneš Csehszlovákia államelnöke volt 1935–1938 között. Miután 1939-ben Csehszlovákia felbomlott, emigrációba kényszerült. A háború után 1945-ben ismét ő lett az új Csehszlovák Köztársaság elnöke. Ekkor született meg a nevéhez fűződő 143 kormányrendelet, más néven dekrétum.
És mi van ezekben a dekrétumokban?
A dekrétumok a háború után újjáalakuló állam működéséhez fontos jogszabályok voltak. Ezeket egyébként
az ideiglenes csehszlovák nemzetgyűlés csak 1946 márciusában visszamenőleges hatállyal emelte törvényerőre. A dekrétumok között volt 13 olyan, amely a Csehszlovákia területén élő németeket és magyarokat megfosztotta állampolgárságuktól, vagyonuktól, lakóhelyüktől, állami hivatalaiktól, a kisebbségi nyelvhasználattól és iskoláiktól.
Ez a gyakorlatban mit jelentett?
Ez mintegy 3 millió német és több mint 100 ezer (egyes becslések szerint 200 ezer) magyar kitelepítését, elűzését, elköltözését jelentette. A bankbetétjeiket befagyasztották, vagyonukat, földjeiket, házaikat elkobozták, összegyűjtötték őket és vonaton elszállították.
Deportálták őket?
Ugyanúgy marhavagonokon vitték az embereket, mint néhány évvel azelőtt a zsidókat. 30-40 ezer magyart például a kitelepített szudétanémetek helyére szállítottak munkára. A lakosságcsere jegyében Magyarországra 89 ezer magyart telepítettek át, míg Magyarországról 60 ezer szlovák került Csehszlovákiába. Több ezer magyart űztek el és több ezren maguk költöztek át Magyarországra. A kitelepített magyarok házaiba szlovákok, csehek költözhettek.
Ezt milyen alapon lehetett megcsinálni?
Inkább politikai, mint jogi alapon. Az új Csehszlovákiát megalapozó 1945-ös kassai kormányprogram fogalmazta meg a kollektív bűnösség elvét. Ez az ott élő németeket és magyarokat úgy tekintette, mint akik háborús bűnt követtek el a cseh és a szlovák nép ellen.
De milyen bűnt követett el minden ott élő német és magyar?
Az 1919-1939-ig működő Csehszlovák Köztársaság azért szűnt meg, mert a náci Németország a németek lakta szudétanémet területeket vette el, Magyarország pedig a Trianonban elcsatolt magyar többségű felvidéki régiókat szerezte vissza. Ez szlovák és cseh szemszögből úgy nézett ki, hogy a németek és magyarok a náci Németország árnyékában örültek Csehszlovákia megszűnésének. A háború után tehát azt gondolták: jogosan dobhatják ki országukból a náci kollaboránsokat. A kollektív bűnösség alapján végzett kitelepítés egyszerre volt egy történelmi sérelem megtorlása és etnikai tisztogatás.
És hogyhogy ezek után még maradtak magyarok Szlovákiában?
A törvények lehetőséget adtak a magyar nemzetiség megváltoztatására. Ezt a reszlovakizációt 327 ezer szlovákiai magyar kérte, így tarthatták meg vagyonukat és jogaikat. A csehszlovák hatóságok még mintegy 200 ezer magyart akartak áttelepíteni Magyarországra, de ezt a párizsi békekonferencián végül az amerikaiak megvétózták.
Ilyen kitelepítéseket csak Csehszlovákia csinált?
Nem, ez már bevett gyakorlat volt és maradt is. Elűztek és megöltek 6 millió zsidót, közel ekkora mértékben a sztálini Szovjetunióban egész népcsoportokat telepítettek át, a kilencvenes évek elején a délszláv államokban is ezt csinálták. Magyarország 1940 őszén 200 ezer románt kényszerített menekülésre a visszakapott Észak-Erdélyből, 1941 elején szerbeket Bácskából, 1946-48 között pedig 250 ezer németet telepített ki.
A Beneš-dekrétumok megerősítése azt jelenti, hogy most újra elkobozzák a magyarok vagyonát és marhavagonokra rakják őket?
Dehogy, erről szó sincs. A szlovák parlament döntésének lényege, hogy a Beneš-dekrétumokat ugyan ma már nem használják, de az általuk kialakított tulajdonviszonyok megkérdőjelezhetetlenek és sérthetetlenek. Például a bíróságon nem perelhető vissza egy magyar család 1946-ban elkobzott földje vagy háza.
Miért volt erre szükség? Ki kérdőjelezte meg a Beneš-dekrétumokat?
Ez a kérdés időről időre felmerül. 2005-ben egy szlovákiai civil szervezet, majd idén tavasszal a Magyar Koalíció Pártja vetette fel a dekrétumok igazságtalanságát. Arra hivatkoztak, hogy Szlovákia a németektől és a zsidóktól legalább már bocsánatot kért, így ez a gesztus a magyaroknak is kijár. Felvetették viszont az anyagi kárpótlás kérdését is.
Így már értem. Ha ki kellene fizetni mindent, amit elvettek, az taccsra tenné a szlovákokat. Mennyi pénzről van szó?
Ezt pontosan nehéz lenne megmondani. Nemrég egy szlovák hetilap azt számolta ki, hogy a lakosságcserénél a magyarok 1938-as értéken számolva 72 millió dollárral nagyobb értékű földet hagytak hátra maguk után, mint a Magyarországról kitelepített szlovákok. Ez hatalmas összeget jelent. Csehszlovákia 1949-ben a kitelepítettek vagyonának fejében a 30 millió dolláros háborús jóvátétel még fennmaradó részeit engedte el Magyarországnak .
Tehát a szlovákok ezzel a döntéssel levédték magukat, hogy ne kelljen további kárpótlást fizetniük?
Mondhatjuk így is. Másik oldalról nézve viszont politikailag nem volt túl jól előkészítve ennek a kérdésnek a felvetése az MKP részéről. A Beneš-dekrétumok az állam létének alapját jelentik Csehországban és Szlovákiában, így ezek megkérdőjelezése olyan, mintha egy vörös posztót lobogtatnál a bika előtt. Nem véletlen, hogy a szlovák pártok egyként szembeszálltak az ottani magyar párttal, és leütötték a magas labdát, még ha a dekrétumok megerősítését a szélsőjobboldali kormánypárt, a Jan Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt is terjesztette elő.
Jó, de ettől még nem stimmel nekem ez az egész. Hogyan lehet védeni több millió német és több tízezer magyar elűzését és kisemmizését?
Ez a döntés a nemzetközi színtéren is aggályos. Többen azt kérdezik, hogyan erősítheti meg egy uniós ország parlamentje a kollektív bűnösség elvét. A szlovák parlament ezt azzal akarta kivédeni, hogy deklarálta: nem ért egyet az emberi jogokat semmibe vevő elvvel. Maguk a dekrétumok ettől függetlenül épp ezt az elvet érvényesítik.
Ha pénzben nem is adnak kárpótlást, miért nem áll ki valaki azzal, hogy bocsánat, magyarok, nem volt szép elűzni titeket?
A cseh kormány ezt 2006-ban megtette, szlovák részről viszont ez még nem történt meg. Felmérések szerint a szlovákok jelentős része nem is tudja, hogy a kitelepítéseknél erőszakos cselekmények is történtek. Egy korábbi felmérés szerint a szlovákok többsége szerint nincs is miért bocsánatot kérni, a magyaroknak viszont bűnbánónak kellene lenniük amiatt, hogy 1939-ben visszavették a Felvidéket.
Akkor most egy időre jegelik a bocsánatkérést Szlovákiában.
Úgy tűnik. El is maradt az MKP és a hazai pártok által kezdeményezett szlovák-magyar megbékélési nyilatkozat tárgyalása. Szlovákiában most a Magyar Koalíció Pártját provokációval, sőt hazaárulással vádolják. Mindeközben a szlovák szociáldemokratáknak jól jön ez az ügy, mert addig sem arról van szó, hogy koalíciót kötöttek a szélsőjobboldali és magyarellenes Szlovák Nemzeti Párttal.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
