XVI. Benedek Auschwitzban

A katolikus egyházfő összekulcsolt kézzel, egyedül haladt át a tábor kapuján, amely a hírhedt cinikus feliratot viseli: "Arbeit macht frei" (A munka szabaddá tesz). Harangszó kísérte útját, amint bíborosok, érsekek kíséretében végigment a táboron, amely a nemzetiszocialista terror és a holokauszt jelképévé vált. Megállt az egykori kivégzőfalnál, ahol annak idején foglyok ezreit lőtték agyon a megsemmisítő tábor őrei. Előbb csendes imába merülve időzött a fal előtt, majd mélyen meghajolt és gyertyát gyújtott a meggyilkoltak emlékére.

Elidőzött II. János Pál gyertyája előtt

Később egy hajdani barakk előtt üdvözölte a holokauszt túlélőinek egy 32 fős csoportját, köztük lengyeleket, zsidókat, romákat. Egyenként köszöntötte mindegyik volt foglyot, s mindnyájukkal váltott néhány szót. Köztük volt egy Henryk Mandelbaum nevű, most 83 éves lengyel zsidó is, aki annak idején a Sonderkommandónak nevezett csoportba volt beosztva, amelynek az volt a feladata, hogy kiürítse a gázkamrákat, és elégesse a holttesteket.

A katolikus egyházfő később megtekintette azt a szűk, sötét cellát az egyik táborépület alagsorában, amelyben Maksymilian Kolbe lengyel ferences atya raboskodott és halt éhen, miután önként elfoglalta egy halálra ítélt nagycsaládos ember helyét az úgynevezett éhségcellában. Önfeláldozó tettéért 1982-ben szentté avatták Kolbét. A bajor pápa újabb imát mondott a cellában, és elidőzött az előtt a gyertya előtt, amelyet elődje, II. János Pál helyezett el ott 1979-es látogatásán.

Harmadszor járt Auschwitzban

Joseph Ratzinger most látogatott el először pápaként a lengyelországi Oswiecim (német nevén Auschwitz) holokauszt-emlékhelyére. Pápasága előtt azonban már kétszer is felkereste Auschwitzot és annak Birkenau nevű altáborát: először 1979-ben járt ott, II. János Pál kíséretében, másodszor 1980-ban, amikor München érsekeként német püspökök egy csoportjával utazott oda.

Megfigyelők kiemelik XVI. Benedek látogatásának jelképes jelentőségét. Utalnak arra, hogy a német egyházfő, noha nem önszántából, hanem egy 1936-os törvény által kényszerítve és vonakodva, de tagja lett 14 éves korában a Hitlerjugend náci ifjúsági szervezetnek, majd a háború legvégén besorozták a német hadseregbe is, bár harcokban nem vett részt. Egy korábbi auschwitzi látogatásán azt mondta, hogy a nácizmus brutalitása láttán érett meg benne annak idején a döntés, hogy papi pályára lép, s a szeretet vallásának szenteli életét.