Il Presidente: maffioso?

2001.05.07. 09:42
Az európai sajtó jelentős része morális katasztrófaként értékelné Berlusconinak és pártjának sikerét az olasz parlamenti választásokon. A korrupciós ügyeiről és maffiakapcsolatairól híres-hírhedt médiabáró pártjánál már csak a szövetségesei meredekebbek. A politikus jelenleg megbízhatóan - bár nem toronymagasan - vezeti a népszerűségi listákat, de borsot törhet orra alá az ügyészség is, amely éppen nemrég kérte képviselői mentessége felfüggesztését.
Silvio Berlusconi
Silvio Berlusconi ingatlanok adásvételével kezdte üzleti karrierjét. A hatvanas években fejébe vette a Milánó 2 nevű kertváros felépítését, amit természetesen Milánó mellett szeretett volna kiépíteni. Ezt a grandiózus projektet papíron nem Berlusconi, hanem egy svájci cég pénzelte, de olasz bankárok állítása szerint valójában Berlusconi vezette a céget, nem éppen legális keretek között. Az ügyben akkor vizsgálat indult, de főhősünket a vizsgálatot végző pénzügyi bizottság ártatlannak nyilvánította. Az persze merő véletlen, hogy a vizsgálóbizottság vezetője, Massimo Maria Berutti később már Berlsuconinak dolgozott, majd pártjának, a Forza Italiának egyik képviselőjeként tünt fel.

Berlusconi a kilencvenes évek elején politikai szövetségest is talált Bettino Craxi személyében, aki 1976-tól a Szocialista Párt minisztere, majd 1983-ban az ország miniszterelnöke volt. 1991-ben és 1992-ben Berlusconi - kifejezve "barátságát" - 23 milliárd lírát fizetett Craxi offshore cégének számlájára. Saját pártját, a Forza Italiat 1993-ban alapította, de akkor még keveset ismerhettünk munkamódszeréről. Egy évvel később már az ügyészség foglalkozott vele: pénzmosás, olasz maffia, korrupció, gyilkossági ügy volt és van az ügyészség terítékén.

Berlusconi szerint azonban minden vádaskodás a baloldali ügyészek, illetve a sajtó provokációja. Utóbbit olyan komolyan gondolja, hogy nemrégiben beperelte a tekintélyes és mértékadó brit The Economistot, mert a jobboldali hetilap provokatív hangú vezércikkben jelentette ki: Berlusconi alkalmatlan nem csak a gazdag Itália, de bármely demokratikus ország vezetésére.

A médiabáró mögött a Cosa Nostra áll?

Berlusconi a Fininvest nevű cégén keresztül pénzeli a kezében lévő médiabirodalmat. A médiabáró Olaszország magántelevíziózásában kvázi monopóliumot élvez: övé a Canale 5, az Italia 1 és a Retequattro televíziós adó. A Fininvestet azzal gyanúsítják, hogy igen jó kapcsolatban áll az olasz maffiával, a céget a Cosa Nostra 20 milliárd lírával támogatta. A vizsgálatok megállapították, hogy tényleg átláthatatlan a cég könyvelése, s a bevételek jelentős részének forrása és mozgása ismeretlen.

Berlusconi szövetségesei...

Gengszter lenne?
A Forza Italia győzelme esetén meg kellene osztania a hatalmat olyan pártokkal, amelyek hasonlóak Jörg Haider Szabadságpártjához (FPÖ). Berlusconi pártjának fő szövetségese a lehetséges jövőbeni miniszterelnök-helyettes, a Nemzeti Szövetség nevű párt vezére, Gianfranco Fini, aki egy régi olasz neofasiszta mozgalom, az MSI romjaiból építette fel jobboldali pártját. Még ha ő maga távolságot is tart az MSI eredeti szélsőségeseitől, a Nemzeti Szövetség számos tagja nyíltan nosztalgiázik Mussoliniról, vélekedett a Financial Times.

Berlusconi második szövetségese pedig nem más, mint az "elszakadómániás" Északi Liga vezetője, Umberto Bossi, aki választási kampányában Haidert is túlszárnyalja: ő a bevándorlókra, az iszlámra és a homoszexuálisokra allergiás. Bossi fenntartja a "baloldali összeesküvés" elméletét is, miszerint az Európai Unió célja egy olyan, nemzetek felett álló európai állam felépítése, amely a családi értékek helyett a homoszexuálisok házasodását támogatná.

...és riválisa

A Forza Italia miniszterelnök-jelöltjének riválisa Francesco Rutelli, Róma főpolgármestere. Rutelli közismerten jófiú, nevéhez nem fűződnek botrányok és korrupciós ügyek, népszerűségi indexe 60-70 százalék között mozog, ráadásul a fővárosiak nagy része jó polgármesternek is tartja. A főpolgármester soha nem volt botrányba keveredett párt tagja, jelenleg pedig Romano Prodi Demokraták nevű pártjához tartozik. Rutelli esélyét növeli, hogy választási píárját Stanley Greenbergre, Bill Clinton és Al Gore kommunikációs gurujára bízta. Ugyanakkor Rutelli támogatói csoportjai (tanítók és hivatalnokok) támadják leginkább azokat a liberális reformokat, amelyek védelmére kelt a főpolgármester. Kérdés, hogy Rutelli tisztában van-e ezzel a dilemmával.

Kell-e félni Berlusconitól?

Jóllehet, Brüsszel aggódva figyeli Berlusconit és szövetségeseit, számos elemző szerint az olasz médiabáró politikailag nem veszélyes, hiszen nemcsak szélsőjobbos barátai vannak (lásd jó kapcsolatát Bettino Craxival). Bírálói szerint a médiabáró nem azért ébreszt aggodalmat sokakban, mert a Forza Italia kampánya kőkeményen populista (a szegényeken "segítene", a nyugdíjasokat "megbecsülné", és az adókat csökkentené). Berlusconi inkább azért jelent veszélyt, mert elemzők szerint a politikai karrierjében is ugyanolyan korrupt és illegális módszereket alkalmaz, mint tette és teszi azt az üzleti szférában. Rááadásul médiabirodalmán keresztül képes hatékonyan befolyásolni az embereket.

Jóllehet, Berlusconi kampányában azt hangoztatja, hogy véget vetne a régi korrupt rendszernek, ám mivel a kereskedelmi birodalma is ennek a korrupciós rendszernek a terméke, nagy a valószínűsége annak, hogy megválasztása esetén csak rontana a jelenlegi helyzeten, vélekedett a brit The Economist. A baloldali La Republica szerint Berlusconi üzenete az olaszoknak a következő: "Te is el tudod érni, amit én elértem, csak követned kell a módszereimet". A napilap szerint a Forza Italia vezére valójában nem jólétet, hanem kétes életstílusát ajánlja a tömegeknek. Állítólag éppen ez a baj vele.