Rám elnök még nem volt ilyen hatással

2009. január 20-án, magyar idő szerint este hat órakor utolér minket a történelem. Az elmúlt három hónapban már unalomig ismételtük, először a történelem során az Egyesült Államokat nem egy kizárólag európai felmenőkkel bíró fehér ember fogja irányítani, hanem egy kansasi nő és egy kenyai férfi szerelemgyereke. Az esemény ezen dimenzióját ezennel le is tudnánk, bár nyilvánvalóan lesznek még implikációi a jövőben.

Vagy akár már a beiktatás napján. Hiszen Obama megválasztása után oly nyilvánvalónak tűnt, hogy sosem látott tömeg fogja ünnepelni őt ezen a napon. November-decemberben a visszafogottabb becslések is ötmillió ünneplővel számoltak - azóta a szám kétmillióra mérséklődött, amit a keddre jósolt kemény fagy tovább apaszthat, és akkor már nem is lesznek sokkal többen, mint az eddigi rekorder, Lyndon Johnson 1965-ös beiktatásán, amit a helyszínen 1,2 millióan néztek végig.

Johnson elnök és Obama között annyiban is párhuzam húzható, hogy a Kennedyt követő demokrata elnök volt, aki addig a legtöbbet tette a feketék egyenjogúsításáért, valamint ő volt az, aki Obamáéhoz fogható társadalmi átalakításokat hirdetett. De Johnson példája óvatosságra is intheti Obamát. 1968-ban Johnsonnak esélye sem volt az újraválasztásra, mert országát végleg belevezette a megnyerhetetlen vietnami háború mocsarába.

Ez pedig elgondolkodtató. Az új elnök nehéz örökséget vesz át elődjétől, George W. Bushtól, többek között két, függőben maradt háborút. Ezek közül az iraki érdemel kevesebb szót, végül is Bush, három év bénázás után új stratégiára váltott, ami működni látszik. Nem állítjuk, hogy Irakban visszafordíthatatlan változások történtek az elmúlt két évben, de a helyzet rohamosan javul. A közelgő választások előtt legalábbis nem a biztonság a legfőbb probléma, és most már mindenki reálisnak tartja, hogy az amerikaiak 1. kivonulnak, 2. kivonulásuk után Irak nem fog feltétlenül atomjaira hullni.

Ellenben Afganisztánnal, ahol az elmúlt két évben rohamosan romlott a helyzet. Obama pedig, legalábbis kampánya során elhangzott ígéreteiben az afganisztáni háború eszkalálását ígérte. elnöksége egyik első döntéseként harmincezer katonával erősíti meg az Afganisztánban állomásozó csapatokat, effektíve megkétszerezve az országban szolgáló nemzetközi haderő létszámát. Bár abban feltétlenül igaza van, hogy Afganisztánnal tenni kell valamit, nem biztos, hogy a létező legjobb megoldást választotta. Ezért is foglalkozunk az új elnököt köszöntő három szakpolitikai írásunk egyikében kiemelten a témával.

Másik kiemelt témánk az elnökre váró feladatok közül a gazdaság. Obama az elmút harminc, de meglehet, hogy az elmúlt nyolcvan év legsúlyosabb gazdasági világválsága közepette veszi át az Egyesült Államok irányítását. Amerika még az optimistább jóslatok szerint is legalább egy évig recesszióban lesz, a pesszimistábbak szerint a munkanélküliség az év végére a jelenlegi - amerikai szinten már így is megdöbbentőnek számító - hét százalékról akár tizennégy százalékosra is nőhet. A Bush elnöksége után rekordösszegű, 1,2 billió (képzeljenek 11 nullát a kettes mögé) dolláros (szorozzák fel az egészet kétszázzal) adóságot felhalmozó állam 350 milliárd dollárt már beleőlt a gazdaság talpraállításába, és Obama már a beiktatása előtt azt kérte a kongresszustól, hogy szabadítsák fel a tavaly októberben nagy nehezen elfogadott 700 milliárd dolláros kármentő csomag második felét is.

Mégis, Amerika és a világ régen látott optimizmussal várja az új elnök beiktatását. Politikussal régen bánt ennyire kesztyűs kézzel az amerikai sajtó. Már a választási kampány során is szembetűnő volt, hogy míg Palin republikánus alelnök nem tudott úgy megszólalni, hogy ne tíz mérvadó lap cincálja darabjaira kijelentéseit, Obama alelnöke, Joe Biden kedvére csinálhatott hülyét magából. A sajtó különösebben nem tette szóvá, hogy az új elnök kabinetfőnöke telefonon egyeztetett a korrupcióval vádolt illinois-i kormányzóval, Rod Blagojevich-csel a megürült szenátori és képviselői helyek betöltéséről, ahogy az is különösebb visszhang nélkül maradt, hogy eredeti kereskedelmiminiszter-jelöltje, Bill Richardson visszalépésre kényszerült egy folyamatban lévő FBI-nyomozás miatt.

Az sem kavart fel érzelmeket, hogy kincstárügyi minisztere 2001-4 között 34 ezer dollárnyi adót felejtett el befizetni - George Bush egyik munkaügyiminiszter-jelöltje már abba is belebukott, hogy egy illegális bevándorló takarította lakását. Azon már meg se lepődtünk, hogy simán átcsúszott Eric Holder igazságügyi miniszteri jelölése, bár Holder Clinton távozásakor jópár, mocskos pénzügyi tranzakciókon elbukott, de a demokratákat bőkezűen támogató pénzügyi szakembernek járt ki kegyelmet.

De talán igaza van azoknak, akik kesztyűs kézzel bánnak az új elnökkel. Végül is, Amerika és a világ is sokat vár Obamától, aki eddig felnőni látszik a kihíváshoz. Bár az elnökválasztási kampány során eltáncolt a Demokrata Párt balszéléig is, támogatói egy részének idegeit borzolva meglepően sokszínű, centrista kormányt hozott össze. A védelmi tárca élén például meghagyta Bush miniszterét, az Irakban rendet teremtő Robert Gatest - mégsem lett volna szerencsés egy csapaterősítés közepén leváltani a pillanatnyi helyzetet legjobban ismerő személyt.

És nem csak ezzel kedveskedett a republikánusoknak. Gazdasági programja egyik sarokkövévé tette a gazdaságélénkítést, melyet az amerikai konzervatívok kedvenc témája, az adócsökkentés köré épített. És akkor még nem szóltunk ambíciózus terveiről, mint a teljeskörű egészségbiztosítás - megtapsolnánk, ha sikerülne -, vagy nagyszabású környezet- és energiapolitikai tervei, illetve tudományos programja, amiket olyan fontosnak tartunk, hogy külön cikket szenteltünk a témának.

És ha már kesztyűs kéz, nem szabad megfeledkeznünk a távozó elnökről sem. George W. Bushról sok rosszat lehet mondani, mondtak, mondtunk is. De az átmenetet példásan nagyvonalúan kezelte az elnök stábja. Míg Clinton távozásakor az infantilis clintoniták törtek-zúztak a Fehér Házban, Bush kormánya gyorsított eljárásban adott nemzetbiztonsági igazolást az új elnök ezer munkatársának, hogy minél hamarabb hozzáférhessenek a titkos információkhoz, Bush és Obama miniszterei és hivatali segédei pedig közös értekezleteken készültek fel egy esetleges terrortámadás következményeinek kivédésére.

Kedden, magyar idő szerint este hatkor kezdetét veszi Barack Obama történelmi jelentőségű elnöksége. Az új elnöknek rég nem tapasztalt várakozásoknak kell megfelelnie, mindeközben a közvélemény is előre szabad kártyát adott neki - egyes felmérések szerint az amerikaiak kétharmada nem vár különösebb javulást Irak, Afganisztán és a gazdaság ügyeiben az első két évben. Ha minden jól alakul, Obama tényleg az Egyesült Államok legnagyobb elnökei közé kerülhet. De ha nem, még akkor is bőven van esélye, hogy, Johnsonnal szemben, két egymást követő teljes ciklust teljesítsen.