Asterix Pannóniában

1999. egy nyári reggelén, a dél-franciaországi Larzac-fennsík egyik kisvárosában, Millau-ban körülbelül száz helyi illetőségű mezőgazdasági őstermelő megrohant és szabályosan lebontott egy épülő, félkész McDonald's éttermet. Az azóta legendássá vált, akciót tiltakozásnak szánták, egyrészt az amerikai "gasztroimperializmus" ellen, másrészt pedig mert az Egyesült Államok büntetővámot vetett ki a helyi specialitásnak számító rokfort sajtra, miután az EU megtiltotta a hormonkezelt marhahús importját az USA-ból.

A csoport vezetőjét, Joseph "José" Bovét a rendőrség bilincsben vitte el a helyszínről, ám azóta a nagyüzemi mezőgazdálkodással piaci alapon nem versenyképes hagyományos parasztgazdaságok legismertebb szószólójának számít szerte a világon. A gyorsétterem-rombolás miatt kiszabott tetemes bírság egy részét amerikai farmerek dobták össze neki, a kisparasztok nemzetközi szervezete, a Via Campesina szóvivőjének választotta a gyakran illegális, de saját meglátása szerint mindig legitim módszerekkel operáló, médiaérzékeny őstermelőt.

Hippiből lett parasztvezér

Pedig Bové nem született parasztnak, és ma is több időt tölt tiltakozó akciókkal és a mozgalom utazó nagyköveteként, mint festői szépségű larzaci farmján, ahol maga is birkákat tart és márványsajtot termel. A hippiből lett parasztvezér egész életében politikai aktivistaként tevékenykedett. 1953-ban született, gyerekkorában hét évet töltött Kaliforniában a szüleivel, akik a Berkeley-i University of California kutatóiként dolgoztak a nyugati parton a hippikorszak kellős közepén. Bové kifogástalanul beszél angolul, de egy elit, kéttannyelvű párizsi jezsuita gimnáziumból eltanácsolták, miután a drogfogyasztás pozitív hatásait taglaló esszét adott be házifeladat gyanánt. Később az egyetemről is kimaradt, mert tanulás helyett különféle pacifista, a vietnami háborút elítélő civil csoportokban akciózott Párizs utcáin. Behívták, de a katonai szolgálatot 1973-ban megtagadta, illegalitásba vonult, és vidéken rejtőzött el a letartóztatási parancs elől.

Mitterand-tól kapta Larzacot

A hetvenes években egy egész sor balos és hippi tömegtüntetés zajlott a birkapásztorairól és márványsajtjáról híres, Bordeaux és Toulouse között félúton elhelyezkedő, szélfútta Larzac-fennsíkra tervezett francia katonai bázis építése ellen. Bové és elvtársai többször elfoglalták a bázisnak kiszemelt területet, emiatt először 1976-ban töltött rács mögött három hetet. A Bovéról a neten keringő számos annekdota egyike szerint valamelyik ilyen demonstráción néhányadmagával fizikailag megvédte a rátámadó maoista brigádtól Francois Mitterand-t, aki politikusként beszédet akart tartani a helyi parasztokból és antimilitarista aktivistákból álló tömegnek.

Az viszont már tény, hogy amikor 1981-ben Mitterand-t köztársasági elnökké választották a franciák, első intézkedéseinek egyike az volt, hogy leállította a katonai projektet a vadregényes karsztfennsíkon. Bové és felesége ekkor már ott éltek egy elfoglalt, kétszáz éves parasztházban, és hetvenöt családdal összefogva megállapodást írtak alá a kormánnyal a terület hosszú távú, birkatenyésztési célú hasznosításáról. A szerződést a francia szélsőbal óriási győzelemként ünnepelte a sokéves harc után.

Parasztszakszervezetet alapított

A magát ideológiailag anarchoszindikalistának valló Bové néhány év békés közösségi birkatenyésztgetés és márványsajtkészítés után ismét politizálni kezdett, 1987-ben részt vett a Confederation Paysanne megalapításában. A modern, nagyüzemi mezőgazdaság és élelmiszeripar ellenében formálódó, tradicionalista, az organikus termelést, a fenntartható fejlődést és a környezetvédelmet zászlajára tűző kisgazda szindikátus vezetőségi tagjának választották. Éhségsztrájkokat és traktoros, ablakbeverős demonstrációkat szervezett "élelmiszer-önrendelkezést" (melynek értelmében a WTO liberalizációs törekvéseivel szemben minden országnak joga van az önálló agrár-, és élelmiszerpolitikához), a nagyüzemi "mallbouffe" (kb. szar kaja) betiltását és a parasztgazdaságok állami támogatását követelve.

Mindeközben a nemzetközi kapcsolatok építésére is jutott ideje: 1995-ben a Greenpeace zászlóshajója, a második (az elsőt a francia titkosszolgálat emberei 1985-ben egy Új-Zélandi kikötőben elsüllyesztették) Rainbow Warrior fedélzetén a helyszínen tiltakozott a csendes-óceáni atomfegyverkísérletek ellen. Alapító tagja az alterglobalista utcai megmozdulásairól ismert ATTAC-nak és a francia anarchisták "liberálszocialista", Alternative Libertaire nevű szervezetének is.

Alterglobalista ikon

José Bové személyiségét és elveit hamar felfedezte magának az ezredforduló tájékán a gazdag országokban jelentős tömegbázisra szert tett alterglobalista mozgalom - az antiglobalista jelzőt a tömegmédia csúsztatásának tartják az ide sorolható szervezetek, mert nem a globalizációt ellenzik, hanem a fejlett világban uralkodó, a társadalmi egyenlőtlenségekért és a fejlődő világ nyomoráért felelőssé tett neoliberális gazdaságpolitikát.

Ralph Nader, a fogyasztóvédő, zöldpárti amerikai elnökjelölt 1999-ben meghívta Bovét a seattle-i WTO-csúcs elleni tiltakozásokra: a parasztvezér csomagjában harminc kiló saját készítésű Rocquefortot csempészve érkezett az Egyesült Államokba, ahol egy McDonald's elé meghirdetett tüntetésen szólalt fel. A gyorséttermet később szétverték a tüntetők. 2006-ban már nem engedék be az USA-ba: egy konferenciára igyekezett a Cornell Egyetemre, amikor a hatóságok visszafordították a New York-i JFK repülőtérről, mondván hogy "morális bűnei" miatt az országban nem kívánatos személy.

Támadja a génmanipulációt

A Bové nevével fémjelzett parasztszakszervezetek direkt akciói az elmúlt tíz évben amerikai gyökerű multinacionális óriásvállalatok, például a Monsanto és a Novartis által forgalmazott génmódosított haszonnövények ellen fordultak. Bové először 1998-ban támadt egy génmódosított kukorica-vetőmagot termesztő telepre, "csak azt sajnálom, hogy nem tudtam többet elpuszítani belőle" - fogalmazott később a bíróság előtt.

Érvelése szerint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által az európai országokra erőltetett génmanipulált haszonnövények egészségügyileg kockázatosak, az élelmiszertúltermelés miatt fölöslegesek is, nagyüzemi termesztésük pedig kihúzza a talajt a hagyományos módon gazdálkodók lába alól. Bovét kiutasították Brazíliából, miután 2001-ben 1300 dühös brazil paraszt élén feldúlta a Monsanto egyik ültetvényét, 2003-ban pedig tíz hónap börtönbüntetésre ítélték Franciaországban egy újabb hasonló akció miatt.

Börtönbüntetése ekkor már országos vitát váltott ki Franciaországban, sokan követelték a kiszabadítását, de hangoskodni kezdtek azok is, akik szerint túl enyhe ítélet született, és Bovénak örökre a rács mögött volna a helye. Végül hét hónap letöltése után, elnöki kegyelemmel szabadult (az idevágó anekdoták szerint Chirac-hoz és Jospin-hez is bejáratos), de kisvártatva ismét génmódosított kukoricatáblákat pusztított, így 2005-ben Toulouse-ban újabb négy hónap letöltendőt kapott.

Terrorista és antiszemita

Kritikusai szerint José Bové notórius vandál és bűnöző, kommandóakciói terrorista cselekedetek. Gyakran felhánytorgatják hogy fiatal korában sok hasonszőrű balos francia aktivistával együtt egy Kadhafi, a líbiai diktátor által pénzelt líbiai "direkt akció" táborban sajátította el a gerilla-aktivizmus fortélyait, és hogy az erőszakkal kikövetelt mezőgazdasági támogatások formájában az adófizetők pénzén tartatja el a gazdaságtalanul, elavult technológiákkal termelő parasztjait.

Egy alkalommal az antiszemitizmus vádja is felmerült ellene: 2002-ben ramallahi főhadiszállásán felkereste Jasszer Arafatot, és részt vett egy a zsidó megszállás elleni tüntetésen is. Az izraeli rendőrség letartóztatta és kiutasította az országból, a párizsi repülőtéren pedig összeverekedtek a fogadására érkezett Izrael-, illetve palesztinpárti tüntetők. Ezután azt találta nyilatkozni, hogy a francia zsinagógák ellen megszaporodott támadások mögött az izraeli titkosszolgálat tevékenységét sejti, ez pedig a francia zsidó szervezetek heves tiltakozását vonta maga után.

Le Pen lemosta

Legutóbbi nagy dobásaként hivatalos jelöltként indult az idei francia elnökválasztáson, miután szimpatizánsai negyvenezer aláírást gyűjtöttek. A tizenkét jelölt közül a tizedik helyen végzett az első fordulóban, 483 ezer szavazatot (1,3%) kapott, de a szélsőbal áhított egységét nem sikerült összekovácsolnia: rajta kívül közel féltucat radikális balos és környezetvédő jelölt futott, de összesen sem kaptak annyi szavazatot mint az ősellenség Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front közel négymillió vokssal (10,4%) a negyedik helyen kieső kandidátusa.