Betehet Obamának a fehérek rasszizmusa

"A gazdaság üti a rasszizmust" - összegezhetnénk az amerikai elnökválasztást eldöntő csatatérállamokban dolgozó politikai önkéntesek megfigyeléseit, akik szerint a gazdasági helyzet felülírta a fehér választók egy részében létező valamilyen fokú ellenszenvet a színes bőrű Barack Obamával szemben. A Wisconsin-Madison Egyetem még a válság előtt készített egyik országos felmérése pedig megállapította, hogy számos olyan fehér választó szavazhat november 4-én a demokrata jelöltre, akinek egyébként fenntartásai vannak az afroamerikaiakkal. "Nem akarnék feketét a lányom férjének, de mégis Obamára szavazok" - erősítette meg a jelenséget a Los Angeles Timesnak egy nyugdíjas virginiai bányász.

Többek között ez a két szempont is segíthetett Obamának, hogy - a Time és a Gallup októberi felmérései szerint egyaránt - a fehérek 44 százalékának támogatását tudhassa maga mögött. Egy ilyen siker Jimmy Carter 1976-os megválasztása óta a legjobb eredmény lenne, amit demokrata elnökjelölt elért. A közvélemény-kutatásokból az is kiderült, hogy a feketékkel részben előítéletesnek tartott fehér demokrata munkások négyötöde is minden gond nélkül szavazna Obamára. A Gallup egy korábbi felmérése szerint pedig McCainnek sokkal nagyobb hátrány az idős kor, mint Obamának a bőrszín.

Többen erősen kételkedtek azonban a felmérésekben, és akár az egész versenyt felborító rejtett rasszizmust takaró Bradley-hatástól tartanak. Október elején többek között San Francisco egykori afroamerikai polgármestere, Willie Brown figyelmeztetett a CNN-en, hogy Obama a jelenség miatt elbukhatja a kulcsfontosságú Ohiót, Pennsylvaniát, Virginiát és Észak-Karolinát, és ezzel akár az egész választást. "5-8 pontos előnyre van szüksége [a biztos győzelemhez]" - mondta a politikus.

Régi történet

A jelenség Tom Bradleyről, Los Angeles első afroamerikai polgármesteréről kapta a nevét, aki 1982-ben demokrata színekben indult Kalifornia kormányzóságáért fehér republikánus ellenfele, George Deukmejian államügyész ellen. A választást megelőző legutolsó nyilvános felmérések és az exit pollok többsége Bradley győzelmét mutatta, ezért több újság és tévé ezekre alapozva még a szavazatok összegzése előtt kihirdette győztesnek a demokrata jelöltet. Végül azonban egy hajszállal mégis Deukmejian végzett az élen.

Később több elemző és szociológus is arra a következtetésre jutott, hogy a fehér szavazók egy része nem vállotta be a felmérésekben, hogy zavarja Bradley bőrszíne, vagy attól tartott, hogy a fehér jelölt támogatójaként előítéletesnek tűnhet, és ezért a demokrata jelölt támogatójának vagy bizonytalannak vallotta magát. A szavazáskor azonban a fehér jelöltet választotta, és ezért tért el a végeredmény látványosan számos előrejelzéstől.

A 80-as években aztán többször is felmerült a rejtett rasszizmus gyanúja, 1989-ban két emlékezetes eset is történt. A Virginia kormányzói posztjáért induló Doug Wilder esetében a választás előtti napokban több felmérés is tíz pont körüli előnyt mutatott, végül azonban szinte az összes bizonytalan ellene szavazott, és csak alig fél százalékkal sikerült nyernie. A New York-i polgármesterséget megcélzó David Dinkins 18 helyett mindössze két százalékkal nyert.

Obamát elkerülte

Obama elnökjelöltségével a Bradley-hatás újra előkerült. A legtöbb újságban először a január elején tartott New Hampshire-i előválasztás után jelentek meg a jelenség szerepét találgató cikkek, amikor a jósolt magabiztos Obama-győzelem helyett Hillary Clinton végzett az élen. Szintén az előválasztási időszakban, az ohiói és pennsylvaniai versenyek környékén megint előszedték a témát, mivel mindkét, szintén Hillaryt favorizáló államban nagy a sokszor előítéletesnek tartott kékgalléros munkások aránya.

Az amerikai elnökválasztással foglalkozó FiveThirtyEight.com-on megjelenő elemzéseivel ismertté váló Nate Silver szerint az előválasztások eredményei nem igazolták a Bradley-hatás létezését. Hillary Pennsylvaniában két, míg Ohióban három ponttal ért el jobb eredményt az előrejelzésnél, egyedül New Hampshire-ben volt kiugróan nagy, kilencpontos különbség a két adat között. Silver szerint azonban az utóbbi államban sem beszélhetünk Bradley-hatásról, hanem az egykori first lady emlékezetes elérzékenyülése és a nyitott rendszer (a lefutottnak ítélt demokrata előválasztás helyett sok független inkább a republikánus versenyben szavazott) vetették vissza Obamát.

Az eredmények vizsgálata viszont rávilágított egy másik lehetséges jelenségre, amit stílszerűen fordított Bradley-hatásnak neveztek el. Eszerint több államban jelentősen kisebb győzelmet jósoltak a közvélemény-kutatók az illinois-i szenátornak, mivel alámérték a fekete lakosság és több Obamát támogató fehér választó szavazási hajlandóságát.

Volt valamikor

A november 4-i választáshoz közeledve a jelenséggel foglalkozó amerikai elemzők többsége a Harvardon tanító Daniel Hopkins professzor augusztus eleji tanulmányából indul ki. Hopkins egészen 1980-ig visszamenőleg megvizsgálta az összes olyan választást, amelyen fekete jelölt indult fehér ellen. Megállapításai szerint 1982 és 1991 között valóban létezett egyfajta Bradley-hatás, ami jellemzően hárompontos hátrányt jelentett az afroamerikai jelöltnek. A 90-es évek közepétől azonban már nem talált hasonló jelenséget.

Az elemzők bizonyításként általában a 2006-os időközi választáson tennessee-i szenátornak induló Harold Ford Jr. példáját hozzák fel, aki afroamerikaiként ugyan kikapott fehér ellenfelétől, de a felmérésekben nagyjából helyesen jósolták meg a szereplését. "A Bradley-hatás jellemző lehetett húsz évvel ezelőtt, de nem hiszem, hogy most is számolnunk kellene vele - vélte a republikánus stratéga, Neil Newhouse. - Sokat fejlődött a közvélemény-kutatások technikája, és ennél is fontosabb, hogy az ország is megváltozott." A közvélemény-kutatások szerint a fehérek sokkal toleránsabbak lettek a feketékkel.

"A rasszizmus még nem múlt el, és soha nem is fog" - mondta a kérdésről maga Wilder, aki jelenleg Richmond polgármestere. Azonban emlékeztetett rá, hogy a Bradley-hatás nem a vállalt rasszizmusra utal, hanem arra, hogy a fehér szavazók egy része nem vallja be valódi választását a közvélemény-kutatóknak. A Bradley-hatást csökkentheti az is, ha valaki megindokolja magának, hogy miért nem szavaz a fekete jelöltre, miközben valójában a bőrszíne zavarja. A demokrata önkéntesek szerint például sokszor ilyen leplezett, ugyanakkor a felmérésekben nem félrevezető faji előítélet játszik szerepet azoknál a szavazóknál, akik szerint Obama muszlim.

Teljes tévedés?

"Szerintem ez egyfajta városi legenda" - szól a hatással szemben igazán szkeptikusok véleménye. Sokan gondolják hasonlóan, többek között az 1982-es választáskor Bradley kampánycsapatában dolgozó Blair Levin és a Deukmejian házi felméréseit készítő V. Lance Tarrance is. Szerintük az egész Bradley hatás téves alapfeltevésen alapul. A két szakember az NPR rádióban elismerte ugyan, hogy a faji kérdés is szerepet játszhatott a 26 ével ezelőtti eredményben, de nem gondolják, hogy emiatt kapott volna ki az afroamerikai jelölt.

Minden kiderül

Bár az elmúlt napokban országosan és több csatatérállamban is csökkent a demokrata elnökjelölt Barack Obama előnye republikánus riválisával szemben, az illinois-i szenátor még így is toronymagasan a választás esélyese. John McCain gyakorlatilag csak akkor nyerhet, ha egytől egyig hozza a szoros államokat, és a sajtó arra is emlékeztetett, hogy hatvan éve nem fordult elő, hogy egy jelölt a választás előtt egy héttel mért legalább ötpontos hátrányból fordítson.

Hisznek vagy sem a Bradley-hatásban, a legtöbb szakértő elismerte, hogy a korábbi példáktól alapjaiban különbözik, hogy Barack Obama személyében az elnökséget nyerheti el egy fekete jelölt. "Ha Obama a gazdasági helyzet, a népszerűtlen republikánus elnök, szónoki képességei és politikai tehetsége ellenére veszíteni fog, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés szerepe" - vélte Jack Glaser. "Ha most nem fogjuk látni, akkor viszont soha többet" - mondta egy másik politológus a Bradley-hatásról.