Szigetelőhab okozta a Columbia vesztét?

2003.02.01. 23:28
A Columbia utolsó küldetése során végig hibátlanul működött - derült ki a NASA szombat késő esti sajtótájékoztatóján. A földi irányítás csak a televízión leadott felvételek láttán szembesült azzal, hogy az űrsikló visszatérés közben széthullott.
A Kennedy Űrközpontban Milt Heflin, az amerikai űrhivatal repülési főigazgatója és Ron Dittermore az űrsiklóprogram vezetője tájékoztatott a Columbia űrrepülőgép tragédiájának eddig ismert körülményeiről és válaszolt a kérdésekre.

Az utolsó percek

Heflin a Columbia és a földi irányítóközpont közötti kapcsolat megszűnése előtti percek részletezésével kezdte a tájékoztatót. Mint mondotta, az első probléma 14:53-kor jelentkezett, amikor a bal szárny hidraulikájának szenzorai elnémultak. 14:56-kor a gép továbbra is kifogástalanul viselkedett, ezt követően elnémultak a a bal szárny hő- és nyomásszenzorai. 14:59-kor, közvetlenül a kapcsolat megszakadása előtt a Columbia még mindig hibátlanul repült, a legénység nem észlelt problémát, utolsó szavaikkal nyugtázták a földi irányítóközpont visszajelzését.

Dittermore és Heflin szavaiból kiderült, hogy a szenzorok meghibásodása viszonylag gyakori esemény az űrrepülőkön és az sem ritka dolog, hogy a jármű kapcsolata - akár kilencven percre - megszakad a földi irányítóközponttal. Jelezték továbbá, hogy a kapcsolat megszakadását követően a gép pozícióját sem tudták meghatározni, így a földi központ egész addig nem tudta mi történt, amíg a televízióban sugárzott felvételeket meg nem látták.

Ideiglenesen leáll az űrsiklóprogram

Ron Dittermore közölte, az űrsiklóprogramot a Columbia tragédiájának kivizsgálása idejére leállítják. Hozzátette: az űrhajósok kiképzése csak a megemlékezések idejére áll le. Dittermore elmondta továbbá, hogy az orosz űrhivatal Progressz rakétájának vasárnapra tervezett fellövése értesülései szerint nem marad el.

Az űrsiklóprogram igazgatója egy kérdésre válaszolva elmondta: egyelőre nem jelölték ki a helyet, ahol a tragikus sorsú űrsikló maradványait összegyüjtik. Az eddig megtalált darabok egyelőre a becsapódás helyén, illetve ideiglenes gyűjtőhelyeken találhatók. Heflin közölte továbbá: egyelőre egyetlen feltárt roncsdarabot sem tudtak azonosítani.

Külső sérülések okozták a katasztrófát?

Bár egyelőre nincs hivatalos elmélet a Columbia széthullásának okairól, a NASA vezetők több felvetődött lehetőséget is kommentáltak.

A Columbia utolsó fellövéséről készült felvételek alapján született olyan elmélet miszerint az űrsikló ún. könnyű külső tartályáról leszakadt darab sérülést okozhatott a nagy szilárdságú hőszigetelő fémcsempeborításán.

Ron Dittermore jelezte: a felvételen található anyagdarab a külső tartály szigetelésére használt hab leszakadt része. Mint mondotta, ez a jelenséget a legutóbbi három fellövésből két alkalommal észlelték, de mivel nem okozott jelentős kárt, biztonsági szempontból jelentéktelennek ítélték és jelenleg sem gondolják, hogy ez lehetett a tragédia oka.

"Nem zárjuk ki hogy van összefüggés, de ebben a szakmában nagyon gyakori hogy bizonyos dolgok komolynak tűnnek, de nem azok. Még nem tudjuk, hogy ez volt az ok, vagy valami más." - mondta. Hozzátette: már megkeresték a tartályt gyártó Lockheed Martint a szigetelőhab viselkedésének kivizsgálása céljából.

Ha sejtik sem javíthatták volna

Nem zárták ki azt sem, hogy a gép hőszigetelése a a hordozórakétáról való leválás során sérülhetett meg, a Columbiát és a hordozórakétát összekötő vaskos elem okozhatta.

Dittermore rámutatott a Columbia nem volt felkészítve űrsétára, de ha fel lett volna készítve, megfelelő eszközök híján az űrhajósok akkor sem próbálkozhattak volna az űrsikló külső javításával, a hőszigetelő fémcsempéket ugyanis nem lehet az űrben kicserélni. A legénység így mindössze annyit tehetett, hogy a rögtön a pályára állást követően kézikamerás felvételeket készítettek az űrrepülő szárnyáról és leküldték azokat a földre.