Kudarcba fulladt Ciprus újraegyesítésének terve
További Külföld cikkek
- Az USA bizonyítékot talált, hogy Kína megpróbál beavatkozni az amerikai választásokba
- III. Károly király rákdiagnózisát követően jövő héten visszatér közfeladataihoz
- Terítette a lapokat a Pentagon: ezekkel a fegyverekkel kell felvennie a harcot az oroszoknak
- Miért állnak az arab országok Izrael mellett a gázai háborúban?
- „A magyar kormányt nem nevezném a szövetségesünknek” – mondta Csehország külügyminisztere
A szigetország északi harmadán élő törökök 66 százalékban voksoltak igennel. A népszavazás sikeréhez szükséges lett volna, hogy a ciprusi görögök is jóváhagyják a tervet. A CNA (görög) ciprusi hírügynökség jelentése szerint a részvétel 89,5 százalékos volt, ami hasonló a tavalyi elnökválasztás részvételi arányához.
Az ENSZ újraegyesítési tervének kudarca azt jelenti, hogy csak a nemzetközileg elismert, görögök lakta Ciprusi Köztársaság válik az Európai Unió tagjává 2004. május 1-jén, kilenc másik országgal együtt. Az egyedül Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság pedig elesik a csatlakozás lehetőségétől.
Közeledés és távolodás
Az ENSZ már a nyolcvanas éve óta közvetít a felek között, de a tárgyalások csak az utóbbi időben kecsegtetnek eredménnyel. Ennek oka, hogy Ciprus csatlakozása az Európai Unióhoz felerősítette az igényt a probléma rendezésére.
Kofi Annan, az ENSZ főtitkára már hosszú ideje próbálkozik a felek tárgyalóasztalhoz ültetésével. A tavalyelőtt kidolgozott több ezer oldalas rendezési tervét azonban fenntartásokkal fogadták a felek. Bár a tárgyalások során voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, nincs messze a megegyezés.
A tárgyalások az utóbbi hónapokban újult erővel folytatódtak. Március végén azonban világossá vált, hogy a politikusok nem tudnak megegyezni, sőt az ország újraegyesítését sem támogatják. A döntés így a ciprusiakra maradt, akiknek népszavazáson kell dönteniük jövőjükről.
Nicosia becsapta az EU-t?
Az okokat illetően athéni és nicosiai politikai megfigyelők messzemenően egyetértenek: az újraegyesítés melletti minden szóbeli kiállás ellenére a déli (ciprusi görög) politikusok elmulasztották felkészíteni a lakosságot egy olyan kompromisszumra, amely a kölcsönös öldöklések és a sziget 1974 évi kettéosztása után a hatalom megosztását irányozta elő a ciprusi török népcsoporttal.
Ráadásul a görög cipriótáknak, szerencsétlenségükre Tászosz Papadopulosszal éppen e döntő pillanatban egy olyan keményvonalas ember a vezetőjük, aki a lakosság azon részét képviseli, amely görögnek tekinti az egész szigetet és csak kisebbségként ismeri el a törököket. Nicosia nem retten el a Brüsszellel való civakodástól sem: "szívesebben nézünk szembe haragos tekintetekkel Brüsszelben, mint Törökország katonai túlerejével" - mondta a ciprusi elnök egy közeli munkatársa.
Az újraegyesítésre nagy többséggel igent mondó ciprusi törökök számára sovány vigaszt jelenthet az unió bővítési ügyekért felelős biztosának, Günter Verheugennek a beismerése, hogy a nicosiai kormány becsapta őt. A török ciprióták kezdettől fogva rámutattak a görögök azon "tisztességtelen" helyzeti előnyére, hogy a sziget görög része biztos lehetett az EU-tagságban és emiatt a görög cipriótákat semmi sem kényszerítette kompromisszumra.
Mindazonáltal Törökország - mégha az újraegyesítésből egyelőre nem is lesz semmi - legalább egy diplomáciai sikert learatott. Első ízben többé már nem a török, hanem a görög félnek hánytorgatják majd fel, hogy meghiúsította a ciprusi probléma békés megoldását. Ezen kívül Ankara immár elvárhatja Brüsszeltől, hogy honorálja a ciprusi rendezés melletti elkötelezettségét - ami jól jöhet az év végén, amikor esedékes lesz a döntés arról, hogy az Európai Unió megkezdje-e a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal.