További Külföld cikkek
- Megérkezett az első segélyszállítmány az ostromlott szudáni fővárosba
- Elhagyta Libanont az Aszad-család egy háborús bűnökkel vádolt tagja
- Sorra függesztik fel Oroszországba tartó járataikat a légitársaságok
- Lecsúszott a kifutóról egy repülőgép Norvégiában
- Német lapban megjelent véleménycikkben érvel Elon Musk az AfD támogatása mellett
Bár az utolsó napokban szorosabbá váló csatatér államoknak köszönhetően a november 4-i elnökválasztás is izgalmasnak ígérkezik, azzal párhuzamosan zajlik a szenátusi és képviselőházi verseny is az Egyesült Államokban, amelynek segítségével a demokraták korlátlan uralmat szerezhetnek a kongresszusban. Amennyiben Barack Obama is megnyeri az elnökválasztást, akkor a demokraták elméletileg szabad kezet kapnak, és bármilyen komolyabb tervezetüket megvalósíthatják.
A demokraták a 2006-os időközi választáson hat szenátorral növelték frakciójukat a szenátusban, és két független szenátor segítségével az 51 fős többséget is megszerezték. Ezúttal esélyük van a százfős felsőházban a 3/5-ös többség megszerzésére, amikor az ellenzéknek már nincs lehetősége obstrukcióra. A Nemzeti Republikánus Szenátusi Bizottságot vezető John Ensign szerint ráadásul a már a hatvanfős álomhatár elérése nélkül is nagy előnyhöz jutnak a demokraták, mivel 57-58 fővel is elcsábíthatnak egyes ügyekhez mérsékeltebb republikánusokat.
Pedig a nem kívánt törvénytervezetek megszavazását akadályozó lehetőség az utolsó fegyver maradt a két éve a képviselőházat is elbukó republikánusok kezében, akik enélkül teljesen háttérbe szorulhatnak. Az obstrukció legtöbbször hatásos fenyegetésnek bizonyult, amivel rendre sikerült kikényszeríteni, hogy a törvénytervezeteket kidolgozó képviselőház eleve kompromisszumos javaslatokat terjesszen a szenátus elé.
Minden összejött a republikánusoknak
A 2006-os demokrata előretörést követően nem feltétlenül lehetett számítani újabb tarolásra, például ötven éve nem volt arra példa, hogy a képviselőházi versenyben két éven belül is húsznál több képviselővel növelje létszámát egy párt, amire most nagy az esély.
Még néhány hónapja sem tűnt teljesen katasztrofálisnak a republikánusok helyzete, de a gazdasági válság, megfejelve George W. Bush elnök történelmi mélyponton stagnáló népszerűségével, valamint a demokrata elnökjelölt Barack Obama egész pályás letámadásával alaposan betett a párt jelöltjeinek. A szenátusi versenyben olyan, korábban biztos pontnak tartott republikánus erősségek is játékba kerültek, mint Georgia vagy Kentucky, miközben egyre több konzervatív körzetből is demokrata kerülhet a képviselőházba.
Obama szorosan együtt dolgozott a Demokrata Szenátusi Kampány Bizottsággal, és külön kampányhirdetésekben is segítette a kongresszusi jelölteket. A számos hagyományosan republikánus állam megszerzése érdekében indított regisztrációs hullám is közvetlenül segített a párt jelöltjeinek, és az illinois-i szenátor rengeteg helyi irodája és kiépített aktivistahálózata is óriási előnyt jelentett a demokratáknak. Obama emellett közvetlenül is segített az egyes jelölteknek, amikor soha nem látott tömegeket vonzó rendezvényeire meghívta szónoknak a
kongresszusi versenyzőket.
Szenátor a Fehér Házban
A keddi elnökválasztáson egy valami egészen biztos: John F. Kennedy 1961-es győzelme óta először megint egy szenátor lesz az Egyesült Államok elnöke. Ez egyben azt jelenti, hogy Barack Obama vagy John McCain, illetve a demokrata jelölt megválasztása esetén Joe Biden helye is felszabadul a szenátusban.
Illinois állam demokrata kormányzója nevezi ki Obama utódját, aki majd legalább a 2010-es időközi választásig betölti a tisztséget. Korábban a lehetséges jelöltek között komolyan felmerült Jesse Jackson Jr. neve is, aki jelenleg az állam egyik demokrata kongresszusi képviselője. Ugyan az arizonai kormányzó Janet Napolitano is demokrata, de az állam törvényei szerint egy republikánust kell kineveznie a 72 éves vietnami veterán megválasztása esetén McCain helyére. Bidennek alelnökként az éppen kedden megvédett delaware-i szenátori posztját kellene visszamondania. És hogy ne maradjon ki a sorból, Sarah Palin alaszkai kormányzó helyét egész egyszerűen Sean Parnell helyettes kormányzó veszi át McCain győzelme esetén.
A rekordokat gyűjtő elnökjelölt mellett a kongresszusi versenyben is végig komoly pénzügyi előnyben voltak a demokraták. A demokrata szenátorok 67 millió dollárt, kétszer annyit költöttek, mint republikánus ellenfeleik, míg a képviselőházi jelöltekre fordított 73 millió dollárjukkal szemben a republikánusok húsznál is kevesebbet költöttek.
Csak tovább rontott a helyzeten, hogy egy héttel a választás előtt korrupciós vádakban bűnösnek találták a republikánus Ted Stevens alaszkai szenátort, aki a szenátus legrégebbi tagja, és nyolcadszor választhatták volna újra. Az esetet a pártvezetés utasítására számos más államban is sikeresen használták fel a republikánus jelöltek ellen a demokraták.
A helyzetre jellemző, hogy a republikánus jelöltek végül kénytelenek voltak a totális demokrata uralom rémképével ijesztgetni. "Ha a demokraták elérik a céljukat, akkor az ország annyira balra tolódik, hogy generációkat vesz majd igénybe, hogy visszataláljunk a helyes útra" - mondta a Nemzeti Republikánus Szenátusi Bizottság szóvivője, Rebecca Fisher. A felmérések szerint az érveléssel sikerült ugyan szavazatokat szerezniük a helyi versenyekben, de McCain kampánycsapatában már nem örültek annyira, hogy a republikánus jelöltek számos hirdetésben lefutottnak ítélték az elnökválasztást.
Támadásra koncentrálhattak
Az este igazi tétjét jelentő szenátusi versenyben alapból helyzeti előnyben vannak a demokraták, hiszen a 35 szenátori helyből nekik csak 12-t, míg a republikánusoknak 23-t kell megvédeniük. Ráadásul a demokrata helyek szinte kivétel nélkül biztonságban vannak, nem kell ezért a 2004-es elnökejlölt John Kerry, vagy éppen az alelnökjelöltség mellett szenátori újraválasztásáért különösebben nem is kampányoló Joe Biden szorongatására számítani.
Egyedül a louisianai Mary Landrieu esetében nézhet ki nagyon szerencsés esetben egyfajta fájdalomdíj a republikánusoknak, mivel a szenátor soha nem nyert 52 százaléknál többel, és a Katrina hurrikán pusztítását követően számos demokrata szavazó elhagyta az államot. Az előzetes felmérések ennek ellenére nem adnak túl sok okot a republikánusoknak a bizakodásra.
A demokrata tarolás nem kérdés
Tizenegy republikánus államban várható szorosabb verseny, ezeket érdemes majd figyelni az este folyamán. Előre nyugodtan odaadhatjuk a demokratáknak Virginiát, Coloradót és Új-Mexikót, ahol a korábbi republikánus szenátorok visszavonulásának köszönhetően szabad volt a pálya, amit a demokraták természetesen ki is használták. A lefutott versenyt jelezte, hogy a Nemzeti Republikánus Szenátusi Bizottság nem is reklámozott a három államban, egyedül az lehet érdekes, hogy a szenátorságért induló Mark Warner korábbi virginiai kormányzó harminc pontos előnyéből mennyire lehet az egykor biztos republikánus államban Barack Obama győzelmére következtetni.
Ted Stevens korrupciós botránya óta Alaszka elvesztése sem kérdés, és a demokratáknak kedvező demográfiai változásoknak és a gazdasági helyzet előtérbe kerülésének köszönhetően minden bizonnyal a New Hampshire-i helyet is megszerzik a demokraták, hiába szerepelt gyengébben jelöltjük, Jeanne Shaheen az egyik vitán.
Egy fokkal szorosabb verseny ígérkezik Észak-Karolinában, ahol az 1996-os republikánus elnökjelölt Bob Dole felesége, Elizabeth Dole került bajba. Nyáron még úgy tűnt, hogy a Nixon és Reagan kormányzatokban is dolgozó asszonyt könnyedén újraválasztják, azonban később kiderült, hogy alig tett valamit az államért az elmúlt időszakban. Obama erőfeszítései az állam megszerzésére szintén a demokrata Kay Hagant segítették, a rengeteg új demokrata szavazó és a mozgósítás eldöntheti a versenyt. Jeff Merkley személyében Oregon megszerzésére is bőven van esélyük a demokratáknak, a republikánus Gordon Smith népszerűsége ugyanis már a gazdasági kérdések előtérbe kerülése előtt is George Bushéval vetekedett.
A tizenegy államból átállhat a demokratákhoz Minnesota is, ahol a republikánus Norm Colemant az utolsó hetekben korrupcióval vádolták, bár ő mindent tagadott. Ellenfele, a kiváló Sarah Palin paródiákról is ismert Saturday Night Live nevű műsor egyik korábbi írója és szereplője, a komoly pénzügyi előnyt élvező Al Franken. Az utolsó mérésekben hibahatáron belül még a republikánus szenátor vezetett, a végeredményt nehéz megjósolni, mert a versenyt eldöntő függetlenek közül nem mindenki fordult el a republikánusoktól.
Nem adják könnyen magukat
Az eddig felsorolt államok megszerzésére van reális esélyük a demokratáknak, és nyolc plusz helyükkel így már 59 fős többségben lennének a szenátusban. A 3/5-ös többséghez szükséges 60. poszt begyűjtése azonban már erősen kérdéses.
Mississippiben úgy tűnt, hogy lesz esélyük a győzelemre, mivel a jelenlegi republikánus szenátor, Roger Wickert csak 2007-ben nevezte ki az állam kormányzója. Wicker korábban az északi körzet kongresszusi képviselője volt, és az állam többi részében csak kevéssé ismert. Ezzel szemben a demokrata induló, Ronnie Mussgrove korábbi kormányzó volt, és a párt pénzügyi előnyét is kihasználta. Ennek ellenére az utolsó mérésekben kéttizedes volt a republikánus szenátor előnye.
Kívül a reflektorfényen
A sok tekintetben történelminek tartott elnökválasztással és a demokrata söprést ígérő kongresszusi választással párhuzamosan kedden 11 tagállamban kormányzóválasztást is tartanak. A demokraták jelenleg 28-22 arányban fölényben vannak, miután 2006-ban több, mint egy évtized után kormányzóik visszaszerezték a tagállamok többségét. A kormányzóválasztások nem feltétlenül tükrözik a Barack Obama elnökjelöltségének is köszönhető demokrata hullámot, a párt jelöltje ugyanis Washingtonban és Észak-Karolinában is kikaphat. Igaz, Missouri irányítását viszont megszerezhetik. A mostani verseny egyébként csak előfutára a 2010-es derbinek, amikor 36 államban is kormányzót választanak.
Külön pofon lenne a republikánusoknak, ha kikapna Kentuckyban egy kormányzóságért már kétszer is sikertelenül induló demokrata üzletembertől a szenátusi csoportjukat vezető Mitch McConnell. A népszerűtlen Bush elnökhöz a többieknél könnyebben köthető szenátusi vezető minden bizonnyal megvédi azért helyét, bár a korábbi kétszámjegyű előnye októberre már 6 százalék alá csökkent. Esetében inkább az jelentett hátrányt a republikánusoknak, hogy a szoros verseny miatt nem tudott más államokban segíteni társainak.
Végül a kizárólag Obamának köszönhetően játékba került Georgiában is lehet esélyük a demokratáknak, rengeteg új regisztrált szavazójuk, és a feketék várhatóan magas részvétel segíthet Jim Martinnak. Bár a republikánus Saxby Chambliss jelenleg csak 4 százalékkal vezet, azért jelzésértékű, hogy egész évben egyetlen olyan felmérés sem készült, amelyben akár csak egy ponttal is a demokrata jelölt lett volna előnyben. Georgia egyébként az egyetlen állam, ahol várhatóan nem dől el a verseny kedden, ugyanis a helyi törvények értelmében december 2-án újabb fordulót tartanak, amennyiben egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok abszolút többségét. Erre pedig a szoros verseny, és néhány százalékot elhalászó harmadik jelölt miatt bőven van esély. Ugyanakkor egy esetleges komoly Obama győzelem mindenképpen növelheti a demokrata jelölt esélyeit egy hónap múlva.
Lieberman, a kulcsfigura
A fentiek alapján látható, hogy nem lesz könnyű a demokratáknak megszerezniük a hatvanfős álomtöbbséget a szenátusban. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg is csak két független szenátor segítségével vannak 51-en, az összes számítás alapja tehát, hogy a connecticuti Joe Lieberman is mellettük marad.
Lieberman 2000-ben még Al Gore alelnökjelöltje volt, később azonban független jelöltként választották újra, és számos kérdésben szembement már a demokrata főhullámmal, például támogatta az iraki háborút. A 2008-as elnökválasztási kampányban pedig nyíltan kiállt a republikánus John McCain mellett, és még a szeptemberi Republikánus Nemzeti Konvención is felszólalt. A pletykák szerint szíve szerint McCain őt választotta volna alelnökjelöltjének is, de taktikai okokból mégis Sarah Palin mellett döntött.
Már 2006-ban is Lieberman jelentette a szenátusi többséghez szükséges 51. helyet a demokratáknak, nélküle egyenlő lenne az állás, és Dick Cheney alelnök döntene a vitás kérdésekben, természetesen a republikánusok javára. Több elemző szerint adott esetben 2008-ban is ő lehet a 60-as többséghez a kulcsfigura. "Attól függően, hogyan alakulnak a dolgok, marginalizálódhat is a szenátusban, vagy éppen ismét a középpontba kerül" - mondta Dautrich, egy politológus. Szerinte a demokraták szenátusi többségét vezető Harry Reidnek éppen ezért el kell néznie az elnökválasztási időszakot Liebermannek.
Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz Liebermannel, de a Nemzeti Republikánus Szenátusi Bizottságot vezető John Ensign már jelezte, hogy természetesen tárt karokkal fogadnák a független szenátort, amennyiben otthagyná a demokratákat.
A tarolás másik oldala
A demokraták tehát minden bizonnyal jelentősen növelik majd létszámukat a szenátusban és a képviselőházban. A 435 fős alsóházban várhatóan legalább 15, legfeljebb harminc fővel növelhetik jelenlegi 235-199 arányú többségüket, köszönhetően olyan körzetek elhódításának, amelyeket 2004-ben még simán hozott George Bush az elnökválasztáson.
Ennek van ugyanakkor egy másik hozadéka is, ugyanis az ilyen helyeken megválasztott demokrata jelöltek sok tekintetben inkább a republikánusok felfogásához állnak közel, nem pedig a párt liberálisabb fősodrához. A képviselőházi demokratákon belül várhatóan további tíz fővel gyarapodó úgynevezett Kék Kutyák erősödése pedig az AP elemzője szerint azért mindenképpen tüskét jelenthet megválasztása esetén Barack Obama oldalában, hiszen közülük sokan nem fogják kitörő örömmel fogadni számos elképzelését, például az egészségügyi rendszer átalakítását, tulajdonképpen a jóléti rendszerváltást.
A Mark Warner és Kay Hagan személyében a szenátusban is szaporodó visszafogottabb demokraták fontos szerepet játszhatnak a költekezés visszafogásában, és a kifelé veszélyes belső ellentétek elkerülésének érdekében Obama meg is ígérte, hogy külön egyeztet majd a kék kutyákkal és az említett szenátorokkal.