Vezeklés a decemberi nemért

"Na, ettől tartottam" - mondja a Király-hágó egyik út menti vendéglőjében a Csíksomlyói zarándoklatra tartó középkorú magyarországi nő, amikor meghallja, hogy a pincér románul veszi fel a rendelést. Ezen nincs is különösebb csodálnivaló, ez a terület, az Erdély-medence kapuja, soha nem volt magyar többségű, nem úgy az ettől beljebb (Partium) vagy kintebb (az erdélyi nagyvárosok, Székelyföld) eső részek. Különben pedig van egy csodaszó, ami az erdélyi románokból előhívja a mélyben szunnyadó magyar nyelvismeretet, egy csodaszó amivel mondjuk egy rendelést különösebb erőfeszítés nélkül leadhatunk: buna ziua! (Ejtsd zjua!) Magyarul azt jelenti: jó napot kívánok!

Valami nagyon csúnyát

A gyakorlott búcsújárók szerint ebben az évben minden eddiginél többen látogattak el a kegyhelyre, annak emlékére, hogy 1567-ben magyar vert magyart. A katolikus vallású csíki és gyergyói székelyek győzték le itt az unitárius János Zsigmond erdélyi fejedelem hittérítő csapatait. A mostani zarándoklat egyfajta engesztelés a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson kimondott nemért. Már Király-hágón találkozunk IGEN-pólóban feszítő fiatalokkal, a magyar válogatott melegítőjébe öltözött családapákkal és Nagy-Magyarország térképén virító H-betűkkel az autók hátulján.

A Székelyföldön öt autóból négy magyar rendszámú, de a Ceausescu- és a közvetlenül azt követő időkből maradt hagyomány szerint a román rendszámú Daciákban ülő idősebb atyafiak is intenek felénk. Azoknak, akik kedvet kapnak Székelyföld felfedezéséhez, az E60-as utat ajánljuk, és csak Héjjasfalvánál forduljanak balra Székelykeresztúrnak. Ha nem erre jönnek, akkor készüljenek fel arra a pillanatra, amikor a gödrökkel (nem kátyúkkal) való hiábavaló küzdelem csúcspontján autójukat leállítják, biztonsági övüket kipattintják, kiszállnak és valami nagyon csúnyát mondanak.

Hajrá Steaua!

Székelyföld legmagyarabb városa Székelyudvarhely, itt 97 százalék a magyarság aránya, de csak a kátyúk miatt lassítunk, hogy úgy két óra múlva Balánbányába, Székelyföld legrománabb városába érkezzünk. Ceausescu idején tovább fejlesztették a 19. század elején nyílt rézbányát, és a néhány száz lelkes faluba négyemeletes tömbházak tucatjait húzták fel. A főként román bányászok az ország minden részéből jöttek a városba, aminek lakossága ma tízezer fő, hétezer román, háromezer magyar.

A település a napokban nyerte el a Hargita megye legtisztább városa címet, ami annak fényében meglepő, hogy a rablógazdálkodás miatt a bánya kiürült és bezárt, és néhány tömbház már üresen áll. A fő- és egyetlen utca december 1-jéről kapta a nevét, arról a napról, amikor Erdély egyesült Romániával. Hamarosan befejezik a díszkövezést, és a tiszta, rendezett városban még a kommunista rendszerre emlékeztető blokkházak sem megemészthetetlenek. Nemzeti villongások nincsenek és a románok egy része is beszél magyarul. Igaz, az étterem falán a Steaua játékosai néznek egy poszterről a vendégekre. Nos, a bukarestieken kívül egy nagycsapat van csupán az országban, történetesen a negyven kilométerre fekvő Csíkszeredáé, csupa magyar játékossal.

Bocs' december 5-ért

Az unitárius János Zsigmond hittérítő csapatai ellen vívott csata napján az öregek, az asszonyok és a gyerekek a csíksomlyói Mária-szobornál imádkoztak a győzelemért, így az erdélyi fejedelem legyőzését Mária csodatévő erejének tudták be. A csíksomlyói ferences kegytemplom 16. században készült Mária-szobra a zarándokok egyik célpontja, imádkoznak hozzá, megérintik és kívánságcédulákat helyeznek a lábához. Az Európai Idő című újság - fejlécén hirdeti, hogy többek között a Soros Alapítvány sem támogatja - közli Csiby Károly magyarországi főiskola docens, a lap publicistájának cédulaszövegét: "Boldogasszony Anyánk, Magyarok Nagyasszonya! Bocsáss meg nemzetünk azon tagjainak, akik 2004. december 5-én nem tudták, mit cselekszenek! Segítsd népedet, Bendegúznak vérét, hogy újra otthonra találjon örök hazájában, a Kárpát-medencében, az Aranyos Szegletben!"

A székelyföldi Polgári Élet sem engedi megfeledkezni olvasóit a december 5-én történtekről: "S e mostani évben talán még nagyobb szüksége van a magyarnak a feltöltődésre mint máskor, hiszen bár sok bánat járt már e vidéken, akkora talán soha, mint ami december 5-én érte a nemzetet, mert ellenségektől el lehet viselni a csapásokat, de olyanvalakiktől, akire édesanyaként tekintettünk egykor, soha. Ugyanakkor ne feledjük, Csíksomlyó kegyhely is egyben, ahol bocsánatot kaphat az ember, természetesen, ha megbánta a bűnöket."

Szószéken és kocsmában

A zarándoklatra azonban - megkockáztatjuk - szinte kizárólag azok vállalkoztak, akik igennel szavaztak. A búcsú napján a hegy lábánál polgári körösök keresik csoportjukat, vezetőik magasra emelik városuk tábláját. Az "Adjátok vissza hegyeinket" és az "IGEN" feliratú pólókat sem az erdélyiek, hanem a magyarországiak viselik, de vezeklésül népviseltes székely lányoktól lehet ilyen ereklyékhez jutni. Ötszáz forintért (vagy hetvenötötezer lejért) árulják a fóliába csomagolt Csíksomlyó című magazint, benne egy IGEN kitűzővel.

Szószéken és kocsmában éppúgy téma a népszavazás. "Az oldott kévét gyűjtsük össze, még akkor is, ha minden esztendőben megrendezik 2004. december 5-ét, amikor a nemzetet két részre szakították. Mindent elkövettek, hogy a többség letagadja azt az igazságot, hogy mi testvérek vagyunk. Nem győztek, mert a testvéreinket félrevezetőkkel szemben, másfél millióan vállalták az igent" - mondta ünnepi miséjén Hajdó István gyergyói főesperes. A csíkszeredai Tilos kocsmában lelkiismeret-dobozba vezekelhetnek a nemmel szavazók. "Kedves pannon testvéreink! - olvasható a pár száz forintot tartalmazó doboz falán. - Az NEM igaz, hogy mi NEM szeretünk téged. Az viszont igaz, hogy minket pénzzel NEM lehet megvásárolni. De az már NEM igaz, hogy ezt nem kell megpróbálni. Amennyiben december 5-én Te is eltévelyedtél, úgy most 100 magyar forintokért elhisszük neked, hogy de, IGEN, IGEN, IGEN.

Motorversennyel a búcsú ellen

A búcsú erdélyi közönségében nincs harag a népszavazás miatt. "Úgyse jönnek ide, akik nemmel szavaztak, ez már történelem" - mondja a székelyudvarhelyi Ambrus Ignác, aki kisgyermekkorától minden körmeneten részt vesz. A rendszerváltás előtti utolsó nagy búcsút 1949-ben rendezték, egy év múlva viszont motorversenyt és katonai felvonulást tartottak, hogy Csíksomlyó közelébe se lehessen menni. Ceausescu idején már nem akadályozták meg az embereknek, hogy eljöjjenek a Csíkszeredával összenőtt településre, de a körmenet továbbra is tiltva volt, a búcsú a templom területére korlátozódott. És Tavasz a Hargitán címmel államilag támogatott népünnepélyt tartottak a város másik végében. A hegyre azért fel lehetett menni a meredek kálváriaúton, de a stációknál az éneket és szónoklatot tiltották.

A székely falvakat képviselő keresztaljak 1990-ben vonulhattak újra gyalog Csíksomlyóra. Az érdeklődés évről-évre nőtt, 1992-ben a nagy tömeg például menet közben elakadt, ezért 1993-tól a hegy nyergében, a Makovecz Imre tervezte oltárnál tartják a szentmisét.

Nem tesznek különbséget

"Egyébként a búcsúk jelentőségét nem a tömeg határozza meg, hanem a lelkisége" - írja történeti visszatekintésében Márk József, aki a csíksomlyói ferencesek kolostorában él. Hát, ami a lelkiséget illeti, a bóvliárusok ugyanúgy uralják Csíksomlyót, mint bármelyik másik település búcsúját. Jól fogynak a csevapcsicsára emlékeztető micsek és a hosszú, vékony kolbászkák, az üdítők, a sörök és a rövidek. A pultokon fröccsöntött játékok, ördögszarvas hajráfok, olcsó ruhák, cipők kilométer hosszan, de a globalizáció annyiban még nem érintette meg Székelyföldet, hogy az árusok nem kínaiak, hanem zömmel románok.

Azért a székelyek is hasznot húznak a búcsúból. A templomhoz közeli családi házak udvarán van, hogy három-négy magyar rendszámú autó is parkol, és a kertbe még sátrakban is alszanak. Egy éjszakára két-háromezer forintért lehet szállást találni, ami egy jól felszerelt út menti panzió szobaárának felel meg.

Igennel és nemmel szavazók különbséget nem tesznek, és akkor sem adják olcsóbban a reggelit, ha autónk hátulját Nagy-Magyarország térképe díszíti.