Váltás a külügyben: csődgondnok helyett

Bár a magyar diplomácia alapvetései az elmúlt négy évben igazából nem változtak, nem véletlen, hogy titkon vagy nyíltan sokan megkönnyebbültek külföldön Orbán Viktor távozását látva. A Fidesz-kormány a külügyek igazgatását gyakran hajlamos volt a belpolitikai küzdelemeknek alárendelni (lásd: Benes-dekrétumok fölemlegétes, a státustörvény körüli kavarások, a "regionális kis-nagyhatalmi" pózok), és a kampány durvultával egyre a populistábbá-nacionalistábbá váló hangnem sem tett jót a külkapcsolatoknak.

A választási időszak vége mindenképpen jó hír: nyugi lesz. Van azonban a kormánynak öröksége is.

Elsősorban Szlovákia: a státustörvény ügye megrontotta a két ország kapcsolatát, heves magyarellenes kirohanásokhoz vezetett a szlovák politikában. A törvényben foglalt kedvezmények a szlovák ellenkezés miatt még nem érvényesek. Megállapodás még nincs, de a választások előtt nem sokkal a szlovák külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy a választási kampány végével, a kiélezett magyar belpolitikai helyzet lecsillapodásával hamar meglesz az egyezség, akárki kerül kormányra.

Kovács László a szlovákiai Új Szónak nyilatkozva a hét elején azt mondta, hogy az új kormány is elkötelezett a státustörvény szlovákiai alkalmazása mellett. Hogy ez mibe fog kerülni, nem tudni, azt viszont igen, hogy a választások előtti megállapodást a magyar külügy sem igen szorgalmazta. Feltehetőleg azért, mert tartott tőle, hogy annak az Orbán-Nastase paktumhoz hasonlóan nagy belpolitikai ára lesz. Kétes a szlovák álláspont is, hamarosan ott is választások lesznek, és nem tudni, milyen stratégiát választ a kormány a "magyarkérdésben". Ráadásul van esélye annak, hogy Pozsonyban újra a nacionalista Meciar pártja kerül hatalomra.

Románia: a szocialisták a választások előtt azt mondták, hogy újra akarják tárgyalni a státustörvény ottani alkalmazását lehetővé tevő Orbán-Nastase paktumot. Ennek legfontosabb pontja, hogy a munkavállalás kérdésében nem tesz különbséget a román és magyar nemzetiségű román állampolgárok közt. Vagyis a megegyezés értelmében minden román állampolgár vállalhat munkát Magyarországon három hónapig.

Sokak szerint azonban az egész megállapodás kamu: a munkavállalásra vonatkozó részt például gyakorlatilag érvényteleníti az, hogy a Gazdasági Minisztérium az előző évekhez képest változatlan szinten hagyta a munkavállalási kvótákat. A külföldieknek szóló munkavállalási engedélyeket ugyanúgy adják ki, mint eddig, és ha betelt a kvóta, akkor vége is a műsornak, nincs több munka és kész: hiába Orbán-Nastase paktum, és, nota bene, hiába státustörvény.

Hogy mit takar "a kedvezménytörvény eredeti céljaival, Magyarország és a határon túli magyarok érdekeivel, az európai normákkal összhangban lévő" újratárgyalás (így fogalmaz az MSZP programja), azt nem tudni. Azt viszont igen, hogy az ügy felmelegítése bel- és külpolitikai konfliktusok sokaságát hordozza magában, és ez nyilván az MSZP figyelmét sem kerülte el. Pláne, hogy a kültelki anyázást-lökdösődést igen rosszul tűrő Európai Unió nagyon örül, hogy egyáltalán valamilyen megállapodás született, lezárva az otromba felhangoktól terhes vitát két tagjelölt ország közt.

Jóval érdekesebb kérdés, hogy általában hogyan fogják kezelni a szocialisták a határon túli magyarok ügyét. A populista-nacionalista retorika megszűnése már önmagában hatásos lehet: kifoghatja a szelet a román, szlovák szélsőségesek vitorlájából, és megerősítheti a mérsékelt magyar politikusok pozicióját is. Vélhetőleg megszűnnek majd az alapvető diplomáciai szokásokat figyelmen kívül hagyó, bejelentés nélküli államtitkári vizitek is, amelyek igencsak irritálják a fogadó államot.

Benes-dekrétumok. A választási tempózásban elővett üggyel feltehetőleg nem kell sokat foglalkozni. Az Európai Bizottság április közepén ugyanis megerősítette, hogy a csehországi németek és magyarok kitelepítéséhez vezető elnöki intézkedések mindössze a történelem részei, és semmilyen tekintetben nem befolyásolják Csehország uniós csatlakozását. Szlovákia szóba sem került. Az ügy magyar felemlegetése miatt elmaradt visegrádi találkozók jelentősége pedig amúgy is viszonylag kicsit volt, mint ahogy a visegrádi együttműködésé általában. Újbóli fölmelegítésének az új kormány alatt nem lesz komoly akadálya.

Oroszország: Moszkvát a jobboldali kormány, feltehetőleg nem kis részben ideológiai-belpolitikai okokból, teljesen elhanyagolta. A kilencvenes években ezt különösebb következmények nélkül meg is lehetett tenni: az oroszok majdhogynem megszűntek politikai-gazdasági tényezőnek lenni.

Mára azonban változott a helyzet. Oroszország kapcsolatai a Nyugattal nagyon megerősödtek szeptember 11-e után, ahogy a NATO-orosz együttműködés is egészen új alapokra helyeződik (az új tagok ellenérzései és aknamunkája ellenére). Ezt figyelmen kívül hagyni lehetetlen, és az elmúlt évek kisebb-nagyobb sérelmeit (orosz cégek bodicsekkelése idehaza, a Koszovóba tartó orosz konvoj feltartóztatása a határon, stb.) Moszkva szemlátomást nagyon is szívére vette. Két külügyminiszteri látogatást is lemondtak az utolsó pillanatban, és miniszterelnöki találkozóra sem került sor. A kapcsolatok javítása, ha nem is létérdek, de megkerülhetetlen.

Európai Unió: az Európai Bizottság nemrég megtette javaslatát a bővítés finanszírozására. A javaslat jóval kevesebb pénzt szán a csatlakozó országok gazdáira és elmaradottabb régióira, mint amire a tagjelöltek számítottak, illetve mint amennyit a már tag országok gazdái kaphatnak. A szocialisták rögtön a kormányt vádolták, hogy nem képviselte elég markánsan a magyar érdekeket, holott a bővítési keretszámok már évek óta megvannak. Ennél több pénzt az MSZP-kormány sem fog tudni kicsikarni, hisz sok tagállam még ezt az ajánlatot is túl bőkezűnek tartja. Kemény hadakozás lesz így is elég: nagyon nehéz tárgyalási fejezetek vannak még hátra, bár a föld- és az agrárkérdéshez hasonló belpolitikai tartalmat nemigen hordoznak.

Bár helyrehozhatatlan hibákat a Fidesz nem vétett, az MSZP-nek mégis számos ráncot kell majd elsimítania. Könnyíti a szocialisták dolgát, hogy már voltak kormányon (többen közülük, ugye, már '90 előtt is), európai diplomáciai körökben többnyire ismertek. Nem véletlen, hogy Medgyessy Péter már azelőtt meghívást kapott Londonba és Washingtonba, hogy kormányt alakított volna. Brüsszelben, ha nyíltan nem is mondják ki, alighanem örülnek a kormányváltásnak: egy, a Népszabadság által idézett bizottsági illetékes egyenesen arra számít, hogy "az új magyar kormány körül kevesebb nemzetközi vihar lesz a régióban".