Clinton nem maradt Obama adósa

A demokraták elnökjelölő konvenciójának második napján a fő téma ugyan a gazdaság volt, a legnagyobb kérdés viszont az, mit mond majd az este főszónoka, Hillary Clinton. Clinton hajszállal kapott ki az előválasztásokon Obamától, akivel a végsőkig gyilkos harcban állt. Clinton beszéde már csak azért is fontos volt, mert a konvenció előtt hívei még komoly lázadozásban voltak - kezdve a PUMA (Party Unity My Ass ~ Picsába a Pártegységgel) mozgalomtól az utolsó napok morgolódásáig -, a közvélemény-kutatások szerint pedig 20-30 százalékuk pedig inkább McCaint választaná.

"Barack Obama büszke támogatójaként szólok hozzátok" - Clinton már a felütéssel egyértelművé tette, hogy eleget tesz kötelességének, és kiáll a párt jelöltje mellett. De nem szimplán teljesítette kötelességét, élete egyik legsikerültebb beszédében a legmesszemenőbben támogatta Obamát, dícséreteiből még Michelle Obamának is kijutott.

A nap amúgy hullámzó színvonalú volt. Délután még az őrültek vitték a prímet, Dennis Kucinich, a párt balszélének ufólátó vezére még öklével a levegőt csapkodva a munkásosztály azonnali felemelését, alanyi jogú felsőoktatást és miegymást követelt. Ed Rendell, Pennsylvania kormányzója megtalállta a gazdasági összefüggést a magas benzinár és az olajcégek extraprofitja között.

Bár a színvonal Hillary beszéde felé közeledve - egy populista, de legalább mókás megbicsaklást leszámítva - folyamatosan emelkedett, az olajvállalat-ellenes populizmus a nap tematikus főcsapása volt. Összegezve, a szónoklatokból az derült ki, hogy a gonosz olajvállalatok John McCainnel összefogva megakadályozták az alternatív energia fejlődését - egészen mostanáig úgy tudtuk, hogy az alternatív energia fejlesztését gazdasági okok, a technológia magas ára és alacsony termelékenysége akadályozta. Sokat hallhattunk az olajvállalatok extraprofitjáról és arról, hogy McCain ellenzi az alternatív energiaforrásokat. Arról, hogy az olajvállalatok extraprofitjukból mennyit fordítanak az alternatív energiaforrások kutatására, illetve hogy McCain mennyi atomerőművet építene, természetesen semmit.

Ahogy már említettük, ahogy közeledett Hillary beszéde, úgy emelkedett mind a hangulat, mind az elhangzó beszédek szinvonala. Az est felfedezettje Bob Casey Jr. pennsylvaniai szenátor volt, aki egyrészt jól összeszedett beszédet mondott, másrészt a populista hordószónok Brian Schweitzer mellett ő támadta legkeményebben McCaint. Nehezen lefordítható szójátékát (McCain's not a maverick, he's a sidekick - McCain nem független, hanem haver. Mármint az Bushnak, mint Batmannek Robin) még sokat fogjuk hallani.

Ahogy sokat fogunk még hallani Mike Warnerről, Virginia volt kormányzójáról is. A konvenció programadó beszédét tartó demokrata reménység - Barack Obama négy éve a konvención tartott programadó beszédével lett országszerte ismert politikus - Amerika jövőjéről beszélt, amit a tudomány és a technológia jelent. Warner a konvenció divatjának megfelelően nagyon hazafias volt - a patriotizmus mellett a család és a vallás is kiemelt szerepet kapott az idei jelölőgyűlésen - de beszédében olykor eltért a demokrata fővonaltól. Bár kifejezetten jól sikerült beszéd volt, belőle aligha lesz négy év múlva elnökjelölt. Legalábbis nem a demokrata pártban.

A nap elején még az borzalta a kedélyeket, hogy Clinton és Obama stábja a háttérben állítólag alkut kötött: a nyilvános és nyílt jelölőgyűlési szavazás helyett szerda reggel a szállodákban leszavaztatják a küldötteket, a gyűlésen pedig csupán ceremoniálisan felolvasnák az eredményeket. A Clinton-stáb így könnyebben kordában tarthatta volna küldöttjeit, akik esetleg túllelkesedték volna a televízióban is közvetített szerda esti szavazást. Azt kell mondjuk, Clinton beszéde után nincs különösebb jelentősége a pártegység felbomlásáról szóló találgatásoknak. Az legalábbis biztos, hogy ha mégis szakad, azt már nem lehet Clintonékra fogni.

A demokrata jelölőgyűlést a Fehér Ház blog élőben közvetíti, legközelebb szerda este jelentkezünk. Addig is, jöjjenek kommentelni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!