Kösz, de kösz, nem

Színjátékká változtatták az elnökjelölt-választást a demokraták denveri konvencióján. A nyilvános szavazás államról államra haladt, az első meglepetést Arkansas, Clintonék egyik hazai állama szolgáltatta, amikor összes küldöttje Barack Obamára szavazott. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a szavazás le van vajazva, de Kalifornia izgalmakat kavart, amikor passzolta a szavazást, a végére tartogatva saját szavazatait. Hogy ennek nem az a célja, hogy Clinton szavazatszámát csak a végén emeljék meg, hamar nyilvánvalóvá vált. Clinton államai sorra defektáltak, mígnem Új-Mexikó Illinois-ra, Obama államára passzolta a szavazás jogát, ami azt New Yorkra, Hillary Clinton delegáló államára ruházta. New York nevében maga Clinton javasolta, hogy a szavazást felfüggesztve közfelkiáltással válasszák meg Obamát.

A küldöttek így is tettek. A színjáték célja nyilvánvalóan a pártegység prezentálása volt, kicsit túljátszottnak tűnt. A túljátszás aztán az est első vezérszónokánál, Bill Clintonnál is visszaköszönt. Clinton, bár szájával Obamát dicsérte, színpadias gesztusaival keserűségét is nyilvánvalóvá tette. "Elsősorban azért vagyok itt, hogy Barack Obamát támogassam" - mondta, leborulást gesztikulálva. "Másodsorban azért, hogy bemelegítsek Joe Bidennek". Beszéde elég langyosra és felszínesre sikeredett.

De még így is jobb volt, mint Joe Bidené, akit szintén közfelkiáltással választottak alelnökjelöltté. Bident könnyfacsaró történettel konferálta fel fia, a delaware-i legfőbb ügyész, Beau. Biden szintén elcsukló hangon, pátoszt sem nélkülözően folytatta. Beszéde elég erőtlen volt, leszámítva a külpolitikai részt, ami amúgy Biden specialitása. Beszédében McCain minden döntését hibásnak, Obama összes ötletét remeknek nevezte, bizonyítandó Obama alkalmasságát a főparancsnoki posztra. Szerencséjére a történések a demokraták kezére játszanak. Bár a McCain által támogatott, Obama által elvetett csapaterősítéseknek köszönhetően, de Irakban immár reális lehetőség az amerikai csapatkivonás, Obama legfőbb mantrája.

Azt pedig nehéz vitatni, hogy Afganisztánban több amerikai katonára lenne szükség, ahogy azt Obama követeli - és amit nyilván John McCain sem ellenez. Apró buktató, hogy Afganisztán még Iraknál is összetettebb probléma. Irakban gyakorlatilag rendőri feladatokat kellett teljesíteni, helyrehozandó a Bush-kormány eredendő bűnét, hogy Irakot megszállási stratégia nélkül rohanták le, és három évig csak bíztak benne, hogy a helyzet valahogy rendeződni fog. Afganisztánban azonban a fő probléma az, hogy a tálibok és az al-Kaida Pakisztánban biztonságos hátországra talált. Pakisztánban viszont nem igazán tud beavatkozni az Egyesült Államok. Korábban attól tartottak, hogy a beavatkozás meggyengítheti szövetségesük, Pervez Musarraf elnök hatalmát. Musarraf bukásával pedig az Egyesült Államokkal kevésbé barátságos, a szélsőségesek megfékezésében viszont Musarrafhoz mérhetően impotens vezetők kerültek hatalomra. A lényeg a lényeg, ahogy az amerikaiak eddig sem, úgy feltehetően a jövőben sem kapnak felhatalmazást az iszlamabadi kormányzattól a beavatkozásra Pakisztán anarchikus törzsi területein, az al-Kaida hátországában.

Összességében, a demokrata konvenció harmadik napja inkább a nyitónap langyosságát hozta, Biden beszéde még Bill Clintonénál is gyengébre sikerült, pedig Bill is messze elmaradt Hillary Clinton keddi remeklésétől. De legalább gazdagodtunk egy Clinton-egysorossal. Bár ő és Joe Biden is dícsérte McCain emberi nagyságát, a republikánus győzelmének gondolatára csak annyit mondott: kösz, de kösz, nem. Ja igen, a legfontosabb felett majdnem elsiklottam, mert már hónapok óta tudjuk, és immár hivatalos is. Barack Obama a demokrata elnökjelölt, az Egyesült Államok történetének első, a végső győzelemre is esélyes, nagy párt színében induló fekete elnökjelöltje. Egy csipetnyi történelem.

A Fehér Ház blog a konvenció utolsó napját, így Barack Obama hetvenötezer ember előtt elmondandó beszédét is élőben tudósítja. Addig is, jöjjön kommentelni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!