Megosztott parlament Hollandiában
Bár megnyerte a választásokat, a kormányképes többséget nem szerezte meg Jan Peter Balkende holland kormányfő pártja. A parlamenti helyek nagyjából egyenlően oszlanak meg a jobb és a baloldal között, így kétséges, hogy bármelyik oldal kormányt tud alakítani.
Balkende győzelmét a közvélemény-kutatások is előrejelezték. A kormányfő Kereszténydemokrata Tömörülése (CDA) mindazonáltal három helyet vesztett, így csak 41 képviselőt küldhet a 150 tagú parlamentbe. A rivális Munkapárt 33 képviselői helyet szerzett.
Balkende pechére koalíciós parntere, a liberálisként számon tartott, de bevándorlási kérdésekben már-már jobboldali populista VVD visszaesett, csupán 22 helyet szerzett. Visszaesett a koalíciót felmondó, és ezzel az előrehozott választásokat kikényszerítő baloldali liberális párt, a D66 is, aminek immár csak három képviselője lesz.
Csupán eggyel több, mint az Állatok Pártjának, ami az első kifejezetten állatvédő politikai párt bármelyik európai parlamentben. A választás meglepetését mégsem ők, hanem a még a Munkapárttól is balrább álló Szocialista Párt szerezte, ami 25 helyet szerezve a parlament harmadik legnagyobb pártja volt.
A választások eredményeként kiszorultak a szélsőségesen bevándorlóellenes pártok a parlamentből. Igaz, leginkább azért, mert a bevándorlóellenesség immár a politikai fősodor, a VVD mellett a CDA is kemény bevándorlási politikát hirdet.
A megosztott parlament miatt az elemzők elhúzódó koalíciós tárgyalásokra számítanak, és nem zárják ki, hogy igen sajátos koalíciók alakuljanak ki. Elképzelhető a nagykoalíció, de akár az is, hogy a jobboldali pártok a szélsőbaloldaliakkal állnak össze.
A választás után Beatrix holland királynő kéri fel hagyományosan a választások győztesét a kormányalakításra. Az alkotmány azonban lehetőséget ad arra is, hogy a mostanihoz hasonlóan bonyolult helyzetben előbb egy úgynevezett felderítőt nevezzen ki, aki aztán tájékoztatja a kialakult helyzetről és arról, milyen felállásban várható stabil kormányzás.