Dzsihád-szak egy pakisztáni egyetemen

2000.04.03. 19:16
Kasmírban rendszeresek a terrorista akciók, illetve a milíciák és a katonaság közti összecsapások. Márciusban Bill Clinton ázsiai útján a békés rendezésre próbálta rábírni a terület felett acsarkodó India és Pakisztán vezetőit. De a szent háborút vívó muzulmán csoportokat aligha hatja meg az amerikai elnök közbenjárása - Pakisztánban az egyik mozgalom muzulmán egyetemén 'Dzsihád-szak" működik.
India és Pakisztán függetlensége óta több háborút is vívott a megosztott Kasmírért. A tartomány muzulmán többségű és kétharmada a nagyrészt hindu Indiához tartozik. A területen több muzulmán fegyveres csoport is tevékenykedik, akik a hivatalos békeidőben szent háborút vívnak a tartomány függetlenségéért. A harcban eddig több mint 50 ezer ember halt meg és több százezer elmenekült.

A '90-es években gyakoribbá váltak az akciók, és azután sem csillapodott a hangulat, miután 1996-ban muszlim vezetést neveztek ki a tartomány élére. Néhány órával Bill Clinton márciusi ázsiai látogatásának megkezdése előtt is egy milícia több tucat fegyvertelen lakost mészárolt le.

Az amerikai elnök Újdelhiben felszólította a harcoló csoportokat, hogy állítsák le a dzsihádot, a szent háborút, a két állam pedig próbálja békésen rendezni a konfliktust. Clinton szövetségi szerződést írt alá Indiával, Pakisztán katonai vezetőjének, Pervez Musharrafnak pedig azt üzente, hogy sürgősen próbálja megfékezni a kasmíri akciókat, különben Pakisztánt nemzetközi elszigetelődés várja.

A pakisztáni kormány hivatalosan tagadja, hogy támogatná a milíciákat, de Musharraf több beszédében is üdvözölte a kasmíri dzsihádot, és Pakisztánban sok piacon és mecsetben látni ilyen tartalmú plakátokat.

A tartományban több száz fegyveres a Markaz al Dawa mozgalom Lashkar-e-Taiba (,,A Próféta Hadserege") nevű militáns ágához tartozik. Gyakran követnek el öngyilkos robbantásokat, és sokszor összecsapnak az indiai katonasággal. A mozgalom intellektuális és gazdasági centruma Pakisztánban, Lahore várostól ötven kilométerre található. A létesítmény azért érdekes, mert a közepén egy iszlám egyetem működik, ahol az angol-, Korán-, vagy arab- mellett ,,Dzsihád-szak" is működik.

Miért ne igyunk Coca-Colát?

Egy harcos iszlám oldalon megtudhatjuk, hogy ha a Coca-Cola klasszikus feliratát tükrözzük, akkor olyan arabul elolvasható szöveget kapunk, aminek jelentése: ,,Nem kell Mohamed, nem kell Mekka." Ezek szerint muzulmán hitűeknek ezen ital fogyasztása kifejezetten tiltott, hiszen az ital amúgy is a sátáni USA terméke és így már kifejezetten szentségtörő is.

,,Olyan muzulmánokat akarunk nevelni, akik az egész Földön hirdetik és terjesztik majd az iszlámot" - nyilatkozta a Hafiz Sayeed, a mozgalom alapítója -, ,,a Korán szerint harcolnunk kell mindenütt, ahol muzulmánokat nyomnak el. Ez Allah akarata, és mi engedelmeskedünk."

A Clinton-üzenet tovább erősítette a pakisztáni muzulmán fegyveres mozgalmak vezetőinek eltökéltségét. Ők még akkor is ragaszkodnak a dzsihád folytatásához, ha a pakisztáni katonai vezetők meghajlanak az USA akarata előtt.

,,Amerika mindig átverte a muzulmánokat, és csak saját érdeke szerint cselekszik." - mondja Sayeed - ,,Nagyon szomorú, hogy Clinton idejön és egy szót sem szól az indiai katonák kíméletlen akcióiról. Ha a kormány nyomást próbál gyakorolni mudzsaheddin szabadság-harcosainkra, ők akkor sem adják fel, amíg az indiai katonák el nem hagyják Kasmírt. Ebbe Musharraf sem szólhat bele. Itt nem ő irányít."

Más csoportok vezetői is a Lashkar-e-Taiba véleményét osztják. ,,Az Egyesült Államok újabb engedélyt adott Indiának, hogy az büntetlenül ölhesse a fegyvertelen kasmíriakat." - nyilatkozta Kalim Siddiqui, a Hezbol Mudzsaheddin szóvivője - ,,Ha Clinton azt akarja, hogy leállítsuk a dzsihádot, akkor először Indiát kell felszólítania a brutális erőszak beszüntetésére. Így a konfliktus csak éleződni fog."

A dzsihád

A dzsihád az arabban ,,buzgólkodást", ,,erõfeszítést" jelent Allah útján, szûkebb és gyakoribb értelemben pedig harcot azon területek gyarapítása vagy védelme érdekében, amelyeken az iszlám fennhatósága érvényesül és törvénye uralkodik. A nagyrészt a Próféta - gyakorta vitatott hitelességû - nyilatkozataira épülõ muszlim hagyomány (a Szunna), a Korán melletti legfõbb jogforrás sokszor éppen a Könyvben foglaltakat értelmezi, egészíti ki. Egyik sem hagy kétséget az iszlám üzenetének egyetemes érvényét, felsõbbrendûségét és azt illetõen, hogy a rá épülõ államnak folytonos harcban kell állnia a hitetlenekkel mindaddig, amíg azok adót nem fizetnek neki személyük és ingatlanuk után, illetve, ha meg nem térnek az igaz vallásra. E missziós tudat táplálta a keresztes vitézek ellen hadakozó igazhitûek, késõbb az oszmán törökök lelkesedését, de még egymással is gyakorta erre hivatkozva háborúztak a középkor különféle muszlim fejedelmei, miután az iszlám ellenségének nyilvánították egymást: ez már akkor sem került semmibe.

A huszadik században akadt írásmagyarázó, aki a dzsihád érvényét a védelmi hadmûveletekre korlátozta és olyan is, aki a Szunnából kiindulva az önmagunkban bujkáló sátán elleni küzdelmet értette ez alatt. Némely hittudós szerint a megértés, az igazságosság szellemében, jó példával elöl járva kell az igét hirdetni, ez õszerintük az igazi dzsihád.

Meglepetést keltett, amikor a kairói Azhar akadémia sejkje - nyilván a hatóságok biztatására - 1973-ban hazája kopt keresztényeit is dzsihádra hívta fel Izrael ellen. Szaddám Huszein Kuvait védelmezõivel szemben hirdetett szent háborút, míg Tunézia néhai elnöke, Habib Burgiba a munka frontján helytállókat a dzsihád harcosaiként mentette fel a Ramadán havi böjt kötelezettsége alól. Napjainkban egyre több szervezet hirdet ,,szent háborút" egyebek között azzal a céllal, hogy elpusztítsák tulajdon hazájuk magukat muszlimnak valló vezetõit, akiket viszont õk nem tekintenek annak. Gyûlöletük legfõbb célpontja a nyugati eredetû szekularizáció, a politikai hatalom és a vallás szétválasztásának, azt utóbbi magánüggyé alacsonyításának ideája, amely valóban ellentétesnek tûnik Allah törvényével. Mind több muszlim fordul hite fundamentumai felé, elutasítva a nyugati értékek úgynevezett egyetemességét, az Algériában látványosan leszerepelt ,,demokráciát" és a boszniai muszlimok megtizedeléséhez asszisztáló ,,európaiságot" és nemzetközi jogot.

(Lederer György az Uniworld virtuális egyetem oldalán található előadása alapján)