Különleges bizottság vizsgálja a kémrendszert

Ipari titkokat lopnak?

Az Echelon szuperszámítógépek és műholdak hálózata, amelyet az Egyesült Államok legtitkosabb hírszerzési ügynöksége, a National Security Agency (NSA) üzemeltet. A rendszer az angolszász államok együttműködéseként jött létre. A programban résztvevők gyakorlatilag felosztották egymás között a "megfigyelhető" világot: az USA-ból hallgatták az amerikai kontinenst, Angliából Európát, Ázsiát és a Csendes-óceánt térségét pedig Ausztrália és Új-Zéland titkosszolgálataira bízták.

Az Echelont eredetileg arra hozták létre, hogy a terrorizmus, a pénzmosás és a kábítószer-kereskedelem ellen hatékonyabban léphessenek fel az angolszász államok. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az itt alkalmazott technológiát más célokra is lehet használni, hiszen az elektronikus kommunikáció (vezetékes és mobiltelefonok, kábeltévé, internet, e-mail, stb.) minden formája ellenőrizhető ily módon.

Mi a hálózat valódi célja?

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányai ugyanakkor cáfolják, hogy az Echelont ipari kémkedésre is felhasználták volna.

Március hetedikén azonban Washingtonban a CIA egykori főnöke, James Woolsey elismerte, hogy megfigyeltek egyes cégeket, de csak azért, hogy meghatározzák, hogy azok "milyen mértékben keveredtek bele bizonyos korrupciós ügyekbe". Woolsey szerényen azt is megjegyezte: a legtöbb európai technológia "nem ér annyit sem, hogy ellopjuk azokat".

Az Európa Parlamentet azonban - úgy tűnik - nem győzte meg a volt CIA-főnök magabiztos kijelentése, és egy tényfeltáró újságíró, Duncan Campbell (az EP megrendelésére készült) beszámolója nyomán most napirendre tűzi az Echelon-botrányt. Duncan még korábban, februári első meghallgatásakor úgy nyilatkozott az EP-bizottsága előtt, hogy minden kétséget kizáróan ipari kémkedésre használták fel az Echelon-rendszert.

Minden fél órában egymillió üzenet

Duncan Campbell szerint az Echelon minden fél órában egymillió üzenetet szakít meg, és "szűr át". Mint ismeretes, a rendszer elsősorban a kulcsszavas keresést használja. Ha például valaki a "bomba" szó alapján keres, akkor számítógépe jelzi neki, hogy a világon (vagy az éppen megfigyelt világrészben) az adott pillanatban ki beszél robbanószerkezetekről, bombákról, esetleg merényletekről. Mint ahogyan azt korábbi laptudósítások is idézték, természetesen az ilyen esetekből számtalan félreértés születhet. Így kerülhettek fel például brit kismamák a terrorista-veszélyes "elemek" közé, miután egyikük arról beszélt a barátnőjének, hogy a fiacskája bombát gyárt az óvodában...