Környezetbarát erdőirtás

2000.12.11. 12:45
A mértéktelen fakitermelés és erdőirtás egy-két emberöltőn belül környezeti katasztrófához vezet, ha a fakitermelő cégek nem változtatnak eljárásaikon. Az elmúlt években több cég - a piaci törvényszerűségek figyelembevételével - civil szervezetekkel együttműködve önszabályozást kísérelt meg. A kísérlet működhet.
"Vegyél faanyagot az EcoTimbertől és segíthetsz megőrizni az erdőket világszerte!" - hirdeti a látszólagos paradoxont a kaliforniai fatermék-gyártó cég honlapja, ízléses-dizájnos zöld betűkkel. Pedig paradoxonról szó sincs. Az EcoTimber egyike azoknak a fakitermelő és fatermék-gyártó cégeknek, amelyek úgy gondolják, hogy az ész nélküli erdőirtás helyett úgy kellene fához és fatermékhez juttatni az egyre éhesebb - és számosabb - vásárlót, hogy közben környezetbarát technikákkal az erdőket és a tőlük függő, elképesztően gazdag és bonyolult élővilágot is megkíméljük.

Katasztrófával fenyeget az erdőirtás

Ideje. A legnagyobb fenyegetést a globális éghajlati rendszerre a huszadik század végén - az üvegházhatást okozó anyagok egyre növekvő kibocsátása mellett - az erdőirtás jelenti. A Föld tüdejének számító esőerdőknek körülbelül a fele tűnt el ebben az évszázadban, nagy része az elmúlt harminc évben. Jórészt mezőgazdasági és ipari okokból égetik fel és vágják ki az erdőket, rövid- és hosszútávon elképesztő károkat okozva a tőlük függő élővilágnak, áttételesen pedig az egész földi életnek. Mivel egyrészt globális problémáról van szó, a helyi, állami szabályozás ritkán segít. Másrészt sok szegény országnak nincs más gazdasági forrása, csak a nyersanyagai, nem állnak hát útjába a transznacionális fakitermelőknek. A regularizáció pedig, ha meg is születik, gyakran kijátszható.

Csak a piacbarát a környezetbarát

Melyik cég a zöld?
Hogy melyik fakitermelő és -feldolgozó cég a zöld, és melyik csak kamuzik, könnyen eldönthető. Több független auditáló cég van, a legfontosabb és legnagyobb a Greenpeace, a WWF, és a Friends of the Earth által is elismert és támogatott Forest Stewardship Council (Erdőőrző Tanács). Ez a szervezet felméri, hogy mely cégek végzik úgy a munkájukat, hogy közben az erdő és élővilága nem megy tönkre, és regenerálódni is van ideje. Ezek a cégek megkapják a FSC - tekintélyesnek számító - pecsétjét. Ma már több európai és észak-amerikai terjesztő és gyártó csak olyan terméket, illetve fát vesz, amelyről az FSC kijelenti, hogy "rendben van".
Sok, az EcoTimberhez hasonló cég és civil szervezet szerint az egyetlen megoldás a sokat ócsárolt piachoz való alkalmazkodás. Mint ahogy az alkoholt és a kábítószert sem tudják betiltani - hisz nagy és állandó kereslet van rájuk -, úgy ezek a szervezetek sem az erdőirtás felfüggesztésében, hanem a kitermelés kultúrájának a finomításában gondolkodnak.

Ezek a cégek továbbra is vágnak fát. Viszont olyan "zöld" technikák alkalmazásával folytatják a kitermelést, amelyek tekintettel vannak a helyi élővilágra és a bennszülött közösségekre, nem teszik tönkre a talajt, nem vágnak ki ész nélkül mindent, és főleg nem az egész erdőt, időt biztosítva a regenerálódásra.

Mivel több figyelmet fordítanak az erdőre, hatékonyabban termelnek, mint a "vágd a fát és fuss" elvet követő termelők. Így hosszú távon a rendszer ki is fizetődik. Enélkül pedig az egész csak halandzsa volna. Zöld köd.

Hosszú távon kifizetődik "zöldnek" lenni

Ezt igazolja egy, a World Wide Fund for Nature (WWF) nevű vezető környezetvédelmi szervezet által készített friss tanulmány is. A felmérés - amely az AssiDoman nevű vezető, "zöld" európai fakitermelő céget említi példaként - rámutat, hogy nem csak a nagyobb körültekintés miatti, hosszú távon megnövekedett hatékonyság miatt éri meg a cégnek "zöldre váltani".

Fontos szempont, hogy a megnövekedett civil nyomás miatt azok a cégek, amelyek a környezetvédelmi alapvetéseket és elveket arrogánsan semmibe veszik, a saját image-üket károsítják. Egy, az EcoTimbernek készült felmérés szerint az amerikai vásárlók nyolcvan százaléka egyértelműen előnyben részesíti azokat a faipari termékeket, amelyeket a környezet kímélésével gyártottak.

Több sikeres, civil szervezetek által szervezett bojkottról is tudunk. A brandet ért károk pedig hosszútávon komoly gondot okozhatnak még a legnagyobb transznacionális óriásnak is. A mai világban pedig elbújni lehetetlen.

Még nem is vettük figyelembe a törvényi szabályozást, amely bár - fura módon - egyike a legkevésbé hatékony módszereknek, környezetvédelmi eljárásokkal megkeserítheti a "nem zöld" cégek életét. Az ilyesmit pedig a tőzsde - a mindenható tőzsde - kevéssé díjjazza. Valóban: egy másik WWF-felmérés a "zöld" és "nem zöld" cégek tőzsdei teljesítményét veti össze, és szintén azt a megállapítást teszi, hogy hosszú távon "zöldnek lenni" megtérül, még ha eleinte extra kiadásokkal is jár.

Egyelőre kicsi a "zöld" kitermelés

Kétségtelen: egyelőre elenyésző azoknak a cégeknek a száma, amelyek a fenntartható kitermelés elvét figyelembe véve végzik a munkát (a Nemzetközi Trópusifa Szövetség becslése szerint a trópusi fakitermelés egy század százaléka zajlik így). Ráadásul nő a piac éhsége: a Világbank becslése szerint 2010-re 20 százalékkal kellene növelni a fakitermelés alatt álló területet az igények kielégítésére. Látni kell azonban: vagy kivágjuk az összes fát nagy hirtelen, vagy több figyelmet fordítunk a hatékonyságra, és akkor mindenki jól járhat. Recept van.

Néhány érdekes adat
- Percenként 23 hektárnyi erdő tűnik el a Földről. Ez évente több mint 12 millió hektár - nagyjából akkora terület, mint egész Görögország. A fő okok: mesterséges erdőtűz, helyet csinálandó a földművelésnek, valamint fakitermelés.
- A légkörbe jutó széndioxid-mennyiség 20 százaléka a (főleg mesterséges) erdőtüzekből származik.
- 350 millió ember függ közvetlenül az erdőktől, életmódjuk és táplálékuk révén.
- Bár a Földnek csak 6 százalékát borítják trópusi esőerdők, az összes ismert faj fele itt él.
- A gyógyszerkészítmények negyede olyan növényekből készül, amelyek csak az esőerdőben élnek. Az új, kísérleti rákgyógyszerek 70 százaléka olyan növényeken alapul, amelyek kizárólag az esőerdőben élnek.

forrás: Világbank / World Wide Fund for Nature