A harcok leálltak, de a háború folytatódhat

Izrael azt tervezi, hogy mire Barack Obamát beiktatják amerikai elnöknek, visszavonja csapatait a Gázai övezetből, ha a Hamász betartja vasárnap bejelentett vállalását, és nem támad izraeli célpontokat, írja az AP. Ha újabb rakétákat lőnek ki, Izrael készenlétben lesz, és keményen reagál, a csapatok ugyan kivonulnak a Gázai övezetből, de továbbra is a határnál maradnak.

Obama így elnökként nem azzal szembesül rögtön, hogy összecsapások vannak a Gázai övezetben, amivel Izrael megalapozhatja a későbbi együttműködést. Ugyanez a logika vezethette az izraeli döntéshozókat, mikor a kisebb ellenállást kihasználva a Bush-adminisztráció utolsó heteiben indították meg az offenzívát a Gázai övezetben.

Az izraeli hadsereg január 3-án, egy héttel a Gázai övezet ellen indított légi támadások után vonult be a területre szárazföldön is, a csapatokat vasárnap este kezdték visszahívni a területről. A tervet, hogy kedden az utolsó katona is elhagyja a Gázai övezetet, hivatalosan még nem jelentették be, így Mark Regev izraeli kormányszóvivő nem is erősítette meg az információt.

Izrael szombat este jelentette be az egyoldalú tűzszünetet, ami néhány órával később életbe is lépett. "Elértük a kitűzött célokat, és még annál is többet" – mondta Ehud Olmert miniszterelnök. Akkor csak annyi derült ki a kivonulásról, hogy az izraeli hadsereg addig marad, amíg biztosítottnak nem látják, hogy a Hamász nem indít rakétatámadásokat izraeli célpontok ellen.

Vasárnap még zajlottak összecsapások a Gázai övezetben, majd a Hamász szintén tűzszünetet jelentette be. Egy hetet adtak az izraeli hadseregnek, hogy elhagyják a területet, követelik továbbá, hogy Izrael oldja fel a Gázai övezetet másfél éve sújtó blokádot. Azóta egyelőre nyugalom van a Gázai övezetben.

Izrael nemzetközi támogatást szerzett

Izrael a Hezbollahhal vívott háborúhoz képest mindenképp sikereket könyvelhet el, ami amellett, hogy a február 10-i parlamenti választások előtt jól jött a kormánynak, azt is jelenti, hogy a Hamász hatalmas veszteségeket szenvedett el, illetve Izrael fel tudta hívni a nemzetközi közösség figyelmét arra, hogy meg kell akadályozni a Gázai övezetbe, azaz a Hamász felé irányuló fegyvercsempészetet.

Alig egy órával azután, hogy Izrael bejelentette az egyoldalú tűzszünetet, a Hamász hat rakétát lőtt ki Ber-Sevára, ami egyértelmű bizonyítéka, hogy a háború kirobbanásához vezető alapproblémát a harcokkal nem sikerült teljesen megoldani – számos, csempészetre alkalmas alagút még mindig létezik.

A tűzszünetről és a kivonulásról szóló izraeli és hamászos bejelentések nem is garantálják, hogy a rakétatámadások nem folytatódnak, ez majd csak a következő hetekben derül ki, milyen stratégiát folytat a Hamász. Természetesen ezt befolyásolja az is, hogy a nemzetközi közösség Egyiptom közreműködésével valóban tud-e hatékony lépéseket tenni, hogy megszűnjön a Hamász Iránból és Szíriából érkező fegyverutánpótlása.

A Hamász azonban eltökéltnek tűnik. „Mindent megteszünk, hogy az embereinket fegyverhez juttassuk” – mondta hétvégén Talal Nasszer, az iszlamista szervezet egy Damaszkuszban élő vezetője.

Meddig megy el Egyiptom?

Ebben az európai országok és az Egyesült Államok mellett nagy szerepe lehet Egyiptomnak, de az is kérdéses, hogy Hoszni Mubarak egyiptomi elnök mennyire akar a részese lenni a rendezésnek. Pénteken, egy nappal azelőtt, hogy Izrael bejelentette a tűzszünetet, Cipli Livni izraeli és Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter megállapodást írt alá a Gázai övezetbe irányuló fegyvercsempészet megakadályozására – az Obama-adminisztráció ennek ugyan még nem volt részese, de informálisan őket is bevonták. A dokumentum már a tűzszünetet készítette elő, Egyiptom ugyanakkor hangsúlyozta, hogy semmi köze hozzá.

Mubarak addigra azt is egyértelművé tette, hogy ha nemzetközi erők felügyelik majd a Gázai övezet és Egyiptom 14 kilométeres határszakaszát, ahol a csempészett fegyverek legnagyobb része áthalad, nem akar külföldi katonákat tudni egyiptomi földön.

Egyiptomnak fontos, hogy a Hamász ne tudja erősíteni az ideológiai gyökereivel azonosuló Muzulmán Testvériséget, ezzel együtt viszont helyt kell állnia az arab államok közösségében. A konfliktus kezdete óta számos kritika érte Egyiptomot is, akárcsak Mahmúd Abbászt, a Palesztin Hatóság elnökét, jól lehetett látni a kérdésben az arab országok megosztottságát. Egyiptomnak összességében az lehet az érdeke – Izraelhez és Abbászhoz hasonlóan -, hogy a Hamász helyett a Fatah vegye át a Gázai övezet irányítását.

A Hamász legitimációt szerzett magának

Ez lehetett egy mozgatórugója annak is, hogy Egyiptom francia közreműködéssel tűzszüneti javaslatot dolgozott ki, és folyamatosan egyeztetett, ennek eredménye lett az egyoldalú tűzszünet bejelentése is. Mubarak azt is vállalta, hogy közreműködik a Gázai övezet blokádjának feloldásában és a határátkelők megnyitásában. Egyelőre azonban csak a humanitárius segélyeket engedik át a rafahi átkelőn, Mubarak szerint ennek így is kell maradnia, amíg nem születik a felek közt megegyezés.

A Hamász infrastruktúrája a harcokban ugyan meggyengült, de nemzetközi szinten legitimációt szerzett magának, a humanitárius válság mélyülésével sokak szimpátiáját elnyerte, és nem mellesleg továbbra is meg tudta tartani hatalmát a Gázai övezetben. A Hamász milicistái közül is még maradtak elegen ahhoz, hogy elrettenthessék a Fatahot egy Hamász elleni puccstól, Irán pedig várhatóan nem mond le könnyen a Hamász megsemmisített munícióinak pótlásáról.