ENSZ-egyezmény a multikkal

A probléma valós, bár gyakran eltúlzott. Ez nem 2020 és nem is a Neurománc, de a globális korporációk gyakran valóban komoly fegyelmezésre szorulnak. Főleg persze olyan afrikai vagy ázsiai országokban, ahol a munkaerő szegény és szervezetlen, vagy ahol az államnak nincsenek hatékony eszközei a környezet védelmére.

A Shell az olajkútjai miatt került bajba

Számos ismert példa van. A Nike Délkelet-Ázsiában került gondba, amikor kiderült, hogy felháborító körülmények közt dolgoztatja munkásait gyáraiban; a Royal Dutch-Shellt Nigériában vádolták meg, hogy olajkitermelő projektjeiben teljesen figyelmen kívül hagy különféle emberi jogokat és környezetvédelmi elveket. Az Enront Indiában illették hasonló vádakkal. A sort hosszasan lehetne folytatni, ámbár William Gibson vízióinál még nem tartunk.

Állami szinten nehéz a multik szabályozása

A következtetés azonban minden esetben ugyanaz. A globalizáció ezen ,,kellemetlen mellékhatásait" nemzeti, állami szinten szabályozni nem lehet. A legtöbb esetben se kedv, se lehetőség nincs helyi regulációra: az érintett országok szegények, bürokráciájuk korrupt, tisztviselőik megvásárolhatóak, vagy egyszerűen nem érdekli őket, hogy pusztul a környezet, és rémisztő körülmények uralkodnak a gyárakban.

Ha mégis születik valamilyen szabályozás, a nemzetközi cégeknek mindig módjukban áll összepakolni és odébb települni. A fejletlen országok közül kevés engedheti meg magának, hogy elriassza a munkahelyeket teremtő és befektetést hozó multikat.

Tüzet tűzzel

Különféle civil szervezetek - az egyezményt aláírók közt ott volt az Amnesty International, a Human Rights Watch, vagy a World Wide Fund for Nature is - azonban rájöttek arra, hogy van valami, amivel a multikat nagyon meg lehet fogni: az image-ükkel.

Néhányan a résztvevő cégek és civil szervezetek közül Cégek: Royal Dutch-Shell Nike Aluminium Bahrain British Telecom BP-Amoco Daimler-Chrysler Ericsson Deutsche Bank Deutsche Telecom BASF Civilszervezetek: Amnesty International Conservation International Human Rights Watch The World Conservation Union World Resources Institute WWF-International

A korporációk ugyanis egy globális piacnak termelnek egy globális világban. Irtó hamar kiderül, ha valami nem stimmel, ha gyerekmunkát végeztet valamelyik monstrum egy szegény afrikai országban, ha delfinek is fennakadnak a tengeriétel-forgalmazók tonhalaknak szánt hálóin, és a hír villámgyorsan tovaterjed. A vásárlók pedig - és nem csak a nyugatiak - finnyásak. Mi több, hála az internetnek, könnyen és gyorsan mobilizálhatóak. Felhívhatók bojkottra.

Remek példa erre a gyémántüzlet körüli mozgolódás, amiről korábban az Indexben is beszámoltunk. A világ gyémántkereskedelmének hatvan százalékát ellenőrző De Beers profiljának ugyanis nagyon rosszat tett, hogy drágaköveinek egy része - a hevesen kampányoló aktivisták szerint - olyan országokból származik, ahol azokkal háborúkat finanszíroznak, illetve háborúkat vívnak értük.

A kampány annyira hatásos volt, hogy a cég önként belement egy olyan azonosító rendszer kidolgozásába, ami biztosítja, hogy az úgynevezett ,,vérgyémántok" többet nem kerülnek London és Amszterdam elegáns ékszerüzleteinek kirakataiba.

De hasonló nyilvános kampány tett be az állatprém-kereskedelemnek is. A tanulság mindkét esetben az, hogy a globalizálódott világban, az internet segítségével, ezek a kampányok nagyon hatékonyak tudnak lenni, mert az egész világ nyilvánosságát hívják segítségül. Tüzet tűzzel.

Az egyezmény

A csütörtökön New Yorkban megkötött egyezmény a multik, illetve a különféle környezetvédő, és ember- vagy munkajogi szervezek közt szentesít egy megállapodást az ENSZ égisze alatt. Az egyezményt 18 hónap tárgyalás előzte meg, és megkötését komolyan noszogatta a seattle-i világkereskedelmi találkozó körüli észvesztés tavaly decemberben, vagy a hasonlóan frenetikusra sikerült - utcai káosszal és rohamrendőrökkel fűszerezett - davosi értekezlet januárban. Mindkét esetben ott voltak azok a civil szervezetek is a tüntetők közt, akik számára a korporációs szabálytalanságok és túlkapások jelentik a globalizáció sötét oldalát; számukra ez a prime target.

A multik gyakran nem törődnek a környezetvédelemmel

Az ENSZ által kidolgozott és a felek által aláírt ,,Global Compact" kilenc alapelvet tartalmaz. Ezeket három csoportba lehet osztani: emberi jogokra, munkavállalói jogokra és környezetvédelemre vonatkozó elvekre.

Az első csoportba tartozók az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglaltak tiszteletére, illetve támogatására szólítanak fel. A másodikban lévők olyan alapvető munkavállalói jogok tiszteletben tartását írják elő, mint a kényszer- és gyermekmunka elkerülése, illetve a munkások szerveződésének engedélyezése.

A harmadik csoport elvei pedig felszólítják a korporációkat arra, hogy támogassák a környezetbarát technológiák kifejlesztését és elterjedését, igyekezzenek megelőzni - későbbi nyavalygás helyett - a környezeti károsodásokat, valamint segítsék elő a ,,környezetért felelős viselkedés" elterjedését.

Mindezekkel szemben több kritikának is helye van. Az egyik az, hogy ez kissé nevetséges, mert nehogymá' a multikkal külön szerződést kelljen aláíratni azért, hogy betartsák azokat a szabályokat, amelyeket amúgy is be kell tartani. Erre a válasz általában az, hogy ez egy ilyen világ, a legnagyobb ötven cég önmagában akkora, mint egy kisebb (vagy nagyobb) állam, és ezért aztán úgy is kell őket kezelni.

A másik kritikai megjegyzés az, hogy a multik csak felhasználják az ENSZ-t arra, hogy tisztára mossák magukat a nyilvánosság előtt, és hogy a megegyezés amúgy sem törvényerejű, csak alapelvek gyűjteménye. Az ENSZ-nek ugyanis nincsenek végrehajtói jogosítványai.

A szabályok betartásáért cserébe promóció

De a szerződés tartalmaz mást is, mert hogy valóban szerződés, nem csak egy hatalmasokhoz intézett, erőtlen kérés. Az ENSZ először is ígéretet kap, hogy a résztvevő cégek alávetik magukat az egyezményben foglaltaknak. Aztán évente egyszer egy ENSZ-weboldalon közzéteszik, az adott évben milyen jócselekedeteket sikerült véghezvinniük, mennyiben tartották be az egyezményben foglaltakat.

És most jön a kísérteties rész: az aláíró cégek mindezért cserébe kijelenthetik, mintha egy reklám lenne, hogy ők hivatalos támogatói ennek az ENSZ-akciónak, résztvevői a megegyezésnek, és megfelelnek a legmagasabb elvárásoknak. Kitehetik az oldalukra a logót, felhasználhatják a hirdetéseikben, elmondhatják, hogy ők a jófiúk. Hogy tiszta a kezük.

Egyelőre ennyi, a fejleményeket tessék figyelni!

Tüzet tűzzel.