Négy év múlva már jobb lesz a cigányoknak

Az európai parlamenti képviselőkkel április 5-én ismertették a romaintegrációs intézkedéseket, amelyekről az Európai Bizottság aznap délben Strasbourgban döntött. A parlament fő célkitűzése, hogy olyan kötelező erejű uniós normákat vezessenek be, amelyek megkönnyítik a romák munkavállalását, illetve az oktatáshoz, a lakhatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket. Az intézkedéseket Viviane Reding és Andor László európai biztosok ismertették az EP-képviselőkkel. A stratégia egyszerű célkitűzéseket fogalmaz meg, például, hogy minden cigány gyerek végezze el az általános iskolát, kapjanak a piacon életképes szakmát a romák, javuljon az egészségügyi helyzetük, kellemesebb környezetben éljenek.

A keddi sajtótájékoztatón Reding azt mondta: az előterjesztés szerint a tagországoknak még idén elkészítendő terveikben nemzeti célkitűzéseket kell megállapítaniuk, amelyek arányban állnak lakosságukkal és területükkel, és függnek az egyes tagországok kiinduló helyzetétől is. Már jövőre meg lehet ítélni, a célok teljesíthetők-e, betartásukat pedig a bizottság szándékai szerint rendszeresen ellenőrzik.

Járóka Líviának, a Fidesz roma származású európai parlamenti képviselőjének nevéhez kapcsolódik a romastratégia márciusban elfogadott szövege, ami a magyar EU-elnökség nagy dobása is lehet. A magyar vállalás szerint nyárig kell elkészülnie az uniónak egy olyan tervvel, ami segít a kontinens cigányságán. Az előterjesztés lényege, hogy a kérdéshez nem etnikai alapon közelít, a felzárkóztatást szociális, oktatási és munkahely-teremtési szempontból közelíti meg.

Látszatprogram, vagy valóban segít?

Arról már megoszlanak a vélemények, mennyire jó ötlet, hogy a pontos kidolgozást a tagállamokra bízza. Azaz: csupán annyit írna elő, hogy a kérdéssel foglalkozni kell. Kállai Ernő kisebbségi biztos a Hírszerzőnek nemrég ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: "Tartok tőle, hogy ez egy eszmei deklaráció lesz, a siker ugyanis továbbra is azon múlik, hogy a tagállamok mit tesznek majd. Magyarországon 1995 óta minden kormány készített hosszú- és rövidtávú stratégiát, és mégis ott tartunk, ahol."

A kisebbségi ombudsman amúgy is elég szkeptikus a kérdésben: egyrészt azon a véleményen van, hogy nincs kellően elkülönítve a szegény- és a romaprogram, másrészt nem látja biztosítottnak, hogy ez a jövőben megoldódna a Járóka-javaslattal. “Ez a program egy szociális felzárkóztató szegényprogram, amit nem szabad romaprogramnak nevezni, mert ez nem az. Ezzel becsapjuk a romákat” – mondta az M1 Parlamenti Napló című adásában.

Egyelőre nem lehet tudni, milyen lesz a romastratégia Magyarországon, a tervezet részleteire nyárig várni kell. Balog Zoltán, a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár az Indexnek azt mondta, a vita magyar álláspontjáról egyeztettek ugyan hazai civilekkel és romaszervezetekkel, de végül az alig jutott át Brüsszelbe, ugyanis a Bizottság nem kért segítséget a munkájához. Az államtitkár azt is elmondta, fontos, hogy ne belügyként, hanem uniós ügyként foglalkozzanak a romákkal.

"Európa-szerte 10-12 millió uniós állampolgárról van szó. Hogy ne következhessen be, hogy az egyik állam kiválóan oldja meg a problémát, a másik pedig sehogy, és így a rosszul sáfárkodó ország roma lakossága átvándorol a másikba, kell egy egységes romastratégia. Az út és a cél világos, az eszközök is azok. Látványos, gyors csodaeredmények nem lesznek, de a lényeg, hogy elindultunk az úton."

A romastratégia látja a cigányt?

Hogy min múlik a javaslat sikere, azt Forgács István romaügyi szakértő szerint most még nehéz megmondani. “Tény, a tagállamok szuverén joga, hogy úgy alakítsák saját nemzeti romastratégiáikat, intézkedéseiket, ahogyan az nekik a legkedvesebb. Úgy gondolom, nem lehet semmit sem ráerőltetni az adott tagországra. Az ugyanakkor mindenképpen lehetőség, hogy az egyes tagállamok jó gyakorlatai kedvezően hathatnak más országok intézkedéseire, hozzáállására – ebből pedig szerintem az következik, hogy egy jó stratégia olyan lehetőségeket kínál majd, amelyekkel a tenni akaró kormányok valóban élhetnek majd” – fogalmazott. Elvileg az EP felmérné, milyen kistérségeknek van a legnagyobb szükségük segítségre, ahová aztán célzottan lehetne pénzt juttatni. Az EP ugyanakkor ösztönzőt is beépítene a rendszerbe, ha valaki jól költi a pénzt, jutalmat kaphat.

Továbbra is kardinális kérdés, mennyire beszélhetünk majd a jövőben az Unión belül kifejezetten roma ügyről: “Fontos lenne színt adni a dolgoknak, azaz beszéljünk arról, hogy számos kérdés valóban romakérdés. A stratégia segíthet ráirányítani talán az államok többségének a figyelmét arra, hogy ügy biztosan van, ehhez pedig erőforrásokat kell rendelni” – mondta Forgács István.

A romaügyi szakértő szerint az volna igazán hatékony, ha lenne roma integrációs biztosa az EU-nak. “Ha lennének kimondottan a roma felzárkóztatást elősegítő források, vagy akár egy roma integrációt előmozdító fejlesztési bank, az biztosan segíthetné az ügyet. Az újfajta, a korábbiaknál eredményesebb kormányzati megközelítések pedig nagyon sok pénzzel lennének jutalmazhatók az Uniótól. Olyan forrásokra gondolok, amelyek most is elérhetők, de a színtelenségükből adódóan egész egyszerűen nem lehet nyomon követni, valóban segítik-e a tagállamokban a roma felzárkóztatás folyamatát, vagy sem.”

Forgács szerint önmagában kiemelt jelentőségű, hogy elkészült a Járóka- féle jelentés, mert az a tény, hogy létezik egy ilyen, eleve kijelölheti azt az utat, amire szükség van – történetesen azt, hogy a roma integrációról beszélni kell Európában. "Ugyanakkor sajnálom, hogy nem merünk színt adni a dolognak. Mintha az európai cigányok kérdése egybemosható lenne a szegénység kérdésével, ahogyan azt Magyarországon is sokan vallják” – mondta.

A magyar kormány is döntően színtelennek képzeli el az ügyet, amit jól jelez Balog Zoltán álláspontja, amelyet az M1 Parlamenti Napló című adásában is kifejtett: ő azon a véleményen van, hogy a kérdést a mélyszegénységtől nem lehet külön kezelni, hiszen nem lenne igazságos, ha egy családot azért támogatnának, mert roma, egy másik, hasonló helyzetben lévő nem roma családot pedig éppen ezért érne hátrányos megkülönböztetés. Ő úgy látja, ezen a  halmazon belül van csak értelme a romák helyzetéről beszélni. Szerinte két megközelítést kell összehozni: az etnikait és a szociálökönómiait. Az  első része egy antidiszkriminációs program, a másik fő eleme a munka és tanulás.

Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja Forgács Istvánhoz hasonlóan vélekedett, amikor az Indexnek azt mondta: fontosnak tartja, hogy a stratégiával roma dimenziót kapnak az Európa 2020 (az átfogó gazdaságfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai program) vállalásai.

Andor semmiféle kivetnivalót nem talál abban, hogy a tagállamokra bízzák a részletek kidolgozását, bár mint mondja, ebből volt a parlamenten belül filozófia vita. “Végül aztán arra jutottunk, nem szerencsés szociálpolitikai kérdéseket uniós szintre emelni, a tényleges felelősség ugyanis a tagállamoké. Hiba lett volna azt a látszatot kelteni, hogy majd Brüsszel megoldja ezt, és a többi érdekelt résztvevő csak mellékszereplő lehet.”

Andor László szerint 2013 után könnyebb lesz a különböző alapokból pénzt nyerni és lehívni. “Fontos, hogy ne legyenek széttöredezettek a felhasználások, és hogy az alapok áttekinthetőbbé váljanak.” Erre nagy szükség is van, ugyanis amikor az Állami Számvevőszék 2008-ban megvizsgálta a magyar cigánytámogatásokat, azt látta, a rendszerváltás után úgy költekeztek a magyar kormányok, hogy nem lehetett átlátni, tényleg a romáknak megy-e a pénz, és tényleg jó célokra megy-e. Az Európai Bizottság magyar tagja szerint négy év múlva már látható eredménye lesz a közös romastratégiának.