Az elmúlt évben 13 millió európai nőt bántalmaztak

Még a földön fekve belém rúgott párat, és közölte, hogy ne bőgjek, én provokáltam ki a verést, mert beleugattam, hogy mire költi a pénzt, ha neki sör kell, akkor sört vesz. Miután a gyerekek szeme láttára összevert úgy, hogy a fotellal együtt borultam fel, és a lányomnak kellett elmennie anyósomért, hogy segítsen felállni, összepakoltam a cuccait. De a veréseknek ezzel sem lett vége. 

– mondta az Indexnek korábban Klára, egy bántalmazott nő (teljes történetét itt olvashatja). A nők elleni erőszak fontos téma, mégis könnyű a szőnyeg alá söpörni, mert rengeteg áldozat nem tud vagy mer beszélni arról, ami vele történt. Az ügyet az EU is prioritásként kezeli, most a későbbi döntéshozást és végrehajtást elősegítendő az egész uniót összefogó kutatást készített az FRA, azaz az EU alapjogi ügynöksége a nők elleni erőszak előfordulásáról Európában.

Aránytalanul sok női áldozat

Nők elleni erőszaknak azokat a bűncselekményeket szokás hívni, melyek áldozatai között aránytalanul sok nő van: ilyen például a szexuális bántalmazás vagy a családon belüli erőszak. A kutatás leszögezi: a nők elleni erőszak nemcsak az áldozatokra van kihatással, hanem családjaikra és az egész társadalomra is. A kutatás célja, hogy átfogó adatokkal segítse a nemzeti és uniós döntéshozókat, végrehajtókat. Az eredmények szerint az erőszak áldozatául esett nők többsége sem a rendőrségnek, sem bármilyen áldozatsegítő szervezetnek nem jelenti a történteket, így sem az igazságszolgáltatással, sem segítő civil vagy állami szervezettel nem kerülnek kapcsolatba.

Összességében a megkérdezett nők egyharmada élt át 15 éves kora után fizikai és/vagy szexuális erőszakot (közülük minden negyedik az interjút megelőző egy évben). Ez azt jelenti, hogy csak a kutatás előtti 12 hónapban az EU-ban körülbelül 13 millió nő vált fizikai erőszak áldozatává. Ugyanennyi idő alatt 3,7 millióan váltak szexuális erőszak áldozatává (ez az EU-ban élő 18-74 éves nők 2 százaléka).

Épp akkor jött ki a kórházból begipszelt lábbal, mire élettársa szétfeszítte a lábát és megerőszakolta. Mondtam a rendőröknek, hogy segélykiáltásokat hallok, de azt mondták, hogy akkor telefonáljak, ha vér folyik – számolt be egy szomszéd a rendőrség reakciójáról a Human Rights Watchnak.

Nem teljesülő jogok

Úgy tűnik tehát, hogy a gyakorlatban nem teljesülnek azok a jogok, melyeket Európa igyekszik garantálni: a releváns intézkedések közé tartozik az az Európa Tanács egyezménye a nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről (ez ratifikációra vár) és az áldozatok jogairól, támogatásáról és védelméről szóló 2012/29/EU irányelv, mely minimumszabályokat fektet le az érintettek védelmével kapcsolatban.

Az EU-ban a nők 18 százalékával fordult elő, hogy követték – az interjút megelőző egy évben 9 millió nő élte ezt át. Emellett a nők 12 százaléka jelezte, hogy 15 éves kora előtt felnőttek szexuális visszaélést követtek el rajta. Azok a nők, akiket felnőttként saját partnerük erőszakolt meg, ennél nagyobb arányban mentek át hasonló megpróbáltatáson gyerekként: harminc százalékuk gyerekként is átélt szexuális erőszakot. Az európai nők több mint fele elkerül bizonyos helyszíneket, mert fizikai vagy szexuális bántalmazástól tart.

Voltam a polgármesteri hivatalban, kértem, adjanak egy bérlakást pár hónapra, hogy talpra tudjak állni, de nem segítettek. Úgy tettek, mintha nem látnák, hogy a fél fejem kék-zöld, a kezeim lilák. Voltam a családsegítő szolgálatnál, ugyanígy jártam. 

– mondta az Indexnek korábban egy bántalmazott nő. Egy szakember így foglalta össze a magyar hatóságok hozzáállásával kapcsolatos problémákat: „Kisebb településeken, ahol az erőszakos férj sokszor jól ismeri a rendőrt, van, hogy a családon belüli erőszak kezelése abból áll, hogy a rendőr kimegy a helyszínre, megveregeti a bántalmazó hátát, miközben a nőt felszólítja arra, hogy ne provokáljon, és tegyen többet a háztartásért″. 

Elég gyakori

A magyar adatok nem rózsásak: a nők 27 százaléka számolt be arról, hogy 15 éves kora előtt bántalmazták. Ez az EU-s átlag alatt van, de így is meglepően magas szám. Az elkövetők 8 százaléka az apa vagy mostohaapa, 10 százaléka férfi rokon, 21 százaléka férfi ismerős, barát, szomszéd, egy százaléka nő ismerős. A magyar nők 18 százaléka gondolja úgy, hogy nagyon gyakori a nők elleni erőszak, 50 százalékuk szerint elég gyakori. A magyar nők negyede ismer olyan nőt, aki családon belüli erőszak áldozata. A magyar nők körülbelül fele tudja, hogy vannak törvények, melyek az erőszakot büntetik, és 41 százalékuk találkozott is erőszakmegelőző kampányokkal a közelmúltban.

Az én közösségemben a nők a családon belüli erőszakot normálisnak tartják. A férfiakon nagy a nyomás családfőként. A férjem szégyenben maradna, ha nem irányítana és fegyelmezne engem. 

– mondta egy roma származású bántalmazott nő a Human Rights Watchnak.

Hogyan tovább?

Az FRA az európai helyzet javítására több javaslatot is megfogalmazott:

• Az uniós tagállamoknak ratifikálniuk kell az Európa Tanács egyezményét a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról
• Az uniós tagállamoknak a párkapcsolaton belüli erőszakot magánügy helyett közügynek kell tekinteniük. A házastársak közötti nemi erőszakot ezért minden tagállam jogában ugyanúgy kell kezelni, mint a nemi erőszak más eseteit
• A rendőrség, az egészségügyi dolgozók, a munkáltatók és a speciális áldozatsegítő szolgálatok számára képzést és megfelelő erőforrásokat kell nyújtani, a rendőrséget fel kell készíteni a pszichológiai bántalmazás következméyneinek felismerésére és megértésére
• A rendőrséget arra kell ösztönözni, hogy rutinszerűen ismerje fel és vizsgálja ki az olyan ügyeket, amelyekben szerepe van az internetes követésnek és internetes zaklatásnak. 
• Speciális támogató szolgálatokra van szükség, és a nők elleni erőszakról szóló kampányokkal és válaszlépésekkel a férfiakat és a nőket egyaránt meg kell szólítani

A közelmúltban többször írtunk bántalmazott nőkről: az Újrakezdés Facebook-csoport azért jött létre, hogy a hasonló helyzetből kitörni próbáló nők segíthessék és támogathassák egymást – itt írtunk bővebben a kezdeményezésről, és az egyik tag, Klára megpróbáltatásairól. A Human Rights Watch jelentéséről itt olvashat bővebben.