Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Majd a válság után tör előre a szélsőjobb

2014.03.20. 15:11
Saját lányukat megerőszakoló paraziták, csoportos erőszaktevők, lelkiismeret nélküli középkorban ragadt bűnözők – mindez nem egy kazincbarcikai kocsmában hangzott el egy fröccs mellett, hanem dán szélsőségesek muszlimellenes kampányüzeneteiben. Egy amerikai kutató szerint nem erősítette meg az európai szélsőséges pártokat a válság, a Jobbik sikerét inkább kivételnek tartják, ami erősíti a szabályt. De lehet weimari köztársaság az EU-ból az EP-választásokon?

Vannak nagy igazságok, amikkel társaságban nehéz melléfogni: az állam rossz gazda, a közönség a tizenkettedik játékos, és minden valamirevaló Nobel-díjas tudós és hollywoodi színész legalább egy kicsit magyar. Hasonló aduász az is, hogy a válságok a szélsőséges pártoknak kedveznek (szemöldökráncolás) – lásd Hitler felemelkedése (tudálékos félmosoly). A baj csak az, hogy néha még a nagy igazságok sem igazak, vagy legalábbis nem lehet belőlük általánosítani: egy holland származású amerikai professzor azt állítja, hogy sem a két világháború között, sem most nem általános trend a szélsőjobb térnyerése a válság-sújtotta európai országokban: a Jobbik, a francia Nemzeti Front és a görög Arany Hajnal előretörése ugyanolyan kivétel, mint annak idején Hitleré.

Pedig a tavaszi európai parlamenti választás kapcsán többen attól tartanak, hogy egy a weimarihoz hasonló forgatókönyv veheti kezdetét, ha elég populista és radikális képviselő jut az EP-be (lásd keretes írásunkat). Szakemberek szerint ha többséget nem is szerezhetnek a szélsőségesek, lehetőséget kaphatnak, hogy nagyobb nyilvánosságot adjanak nézeteiknek és saját céljaik felé tereljék az EU erőforrásait.

Nyakunkon a fasizmus?

Túloz a világsajtó, amikor a fasizmus visszatéréséről cikkez az EP-választások előtt – mondta Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem holland származású kutatója a Jobboldali populizmus, szélsőségek és az európai választások című kölni konferencián, mely arra keresett választ, vajon milyen változásokat hozhat az Európai Parlament működésébe a szélsőséges és populista pártok várhatóan erős szereplése a tavaszi választásokon.

Vilmostól Hitlerig: Weimar dióhéjban

Weimarizálódásnak azt a folyamatot hívják, melyben szélsőséges csoportok leépítik a demokratikus intézményeket (például a hatóságok erőszak-monopóliumát) és diktatúrát építenek ki. 1919-ben a weimari nemzetgyűlés fogadta el a weimari köztársaság (hivatalos nevén: Német Birodalom) alkotmányát II. Vilmos német császár lemondása után. A világválság, a jóvátételi kötelezettségek, az általános elszegényedés közepette megerősödtek a szélsőségek, 1933. január 30-án Hindenburg köztársasági elnök Adolf Hitlert, a választást megnyerő nemzetiszocialisták vezetőjét nevezte ki kancellárnak.

A Jobbikkal több felszólaló részletesen foglalkozott, már a megnyitó beszéd első perceiben előkerült például a Gyöngyösi-féle listázás. Mudde azonban az Index kérdésére elmondta: a Jobbik népszerűsége magyar jelenség, mely nem általánosítható egész Európára. Legutóbbi sikerükhöz kellett az őszödi beszéd és kísérőjelenségei, és persze az is, hogy a korábban népszerű MIÉP„egyszerűen leragadt 1917-ben” (Mudde a kilencvenes évek végén élt Magyarországon, és kutatóként többször is járt MIÉP-tüntetésen).

Mudde szerint a magyar, francia és görög példa ellenére nincs bizonyíték arra, hogy egész Európa a szélsőjobb felé tolódott volna, sőt, lehet, hogy az EP-választásokon egyáltalán nem fognak erősödni a szélsőjobboldali pártok. A kutató a válság kezdete előtti és utáni választási eredményeket vetette össze a EU-tagországokban: nyolc országban (köztük a pénzügyi mentőcsomaggal megtámogatott Cipruson, Írországban, Portugáliában és Spanyolországban) nincs is komoly népszerűséget felmutatni tudó szélsőjobb, a maradék húsz országban pedig elég egyenletes az eloszlás: 11-ben erősödött a szélsőjobb, 9-ben viszont éppen gyengült. Szintén fontos, hogy a nagy országok közül (akik a legtöbb EP-képviselőt adják), egyedül Franciaországban érzékelhető jelentős növekedés. (A kutatásban Mudde a választások első fodulóját és kétkamarás parlamentek esetében az alsóházat vizsgálta, a válság előtti utolsó és az azutáni első eredményeket hasonlította össze országonként.)

chartmuddefarright

Nem is erősödnek meg annyira

Összességében Mudde azt várja, hogy 13 EU-tagállamból kerül be a parlamentbe szélsőjobbos képviselő, és legfeljebb 6 százalékkal lesznek többen, mint eddig (és az is lehet, hogy kevesebben lesznek az új parlamentben). Ráadásul az is borítékolható, hogy nem lesz zökkenőmentes az együttműködés: „A Jobbik nyílt antiszemitizmusa vállalhatatlan több másik pártnak, és az olasz Északi Liga is borítékolhatóan tesz majd megosztó lépéseket” – mondta Mudde (a szélsőjobb Nyugat-Európában inkább arabellenes és Izrael-párti, így a Jobbik egyes nézetei még saját táborában is kiverik a biztosítékot). Mudde szerint egyébként inkább a gazdaságilag kiegyensúlyozottabb időszakokban jellemző a szélsőjobb előretörése összességében:

Majd a válság után várható, hogy előretör a szélsőjobb

– mondta talán félig viccelődve.

Abban több előadó is egyetértett, hogy a populista és radikális pártok megosztottsága régiónként eltér: az északi államokban hasonlóak, Délen és Keleten országonként erősen eltérnek a mozgalmak és pártok. Elég például a Brit Függetlenségi Pártra gondolni, ami EU-szkeptikus, de több-kevesebb sikerrel igyekszik elhatárolódni a rasszista megnyilvánulásoktól, szöges ellentétben a görög Arany Hajnallal.

De nem az antiszemitizmus az egyetlen, ami megüti a nyugatiak fülét a Jobbikkal kapcsolatban: Andreas Umland, a Kijevi Állami Egyetem kutatója az orosz szimpátiát emelte ki többek közt a Jobbik esetében: „Oroszország megerősödésével ezek a pártok egy nukleáris szuperhatalom játékszereivé válhatnak” – emelte ki, hozzátéve: egy szélsőséges forgatókönyv szerint a kelet-európai fasiszták és iszlám fundamentalisták foghatnak össze például Amerika ellen. Umlandot egyébként a Jobbik erősödése a Szovjetunió felbomlása utáni időkre emlékezteti, az orosz kapcsolatot pedig (mint meg nem erősített esetleges Jobbik-finanszírozási forrást) Mong Attila, az Átlátszó.hu munkatársa is megemlítette, aki szerint „a Jobbik nem a válság terméke, hanem az EU-integrációé”.

A szkinhed, aki informatikatanárból lett megyefőnök

A legnagyobb veszélyt sokan abban látják, hogy egy-egy párt látványos sikere bevonzhatja a bizonytalan szavazókat: Peter Ucen szlovák politológus Marian Kotleba szkinhed informatikatanárból lett szélsőjobboldali pártvezető példáján mutatta be, hogy az elmélet nem légbőlkapott. Kotleba, a Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) eredetileg esélytelennek tartott elnöke 55 százalékot kapott a kormányzó Smer jelöltjével szemben a besztercebányai megyei választás második fordulójában 2013 őszén, így ő lett a megyefőnök.

Ehhez kellett a Szlovákiában szokásosan alacsony részvétel (kevesebb mint 25 százalék) is, de leginkább az, hogy az első forduló váratlan, de nem sorsdöntő sikerén felbuzdulva tömegesen jöttek el szavazni a második fordulóban a korábban otthon maradt vagy másra szavazó szimpatizánsok. Az LSNS szórólapjai egyébként ismerősek lehetnek, „a jóravaló emberek” (nem cigányok) érdekei mellett állnak ki könnyen értelmezhető üzenetekkel, például:

Véget vetünk a nem csak cigány paraziták igazságtalan előnyben részesítésének

– ígérte 2009-ben, amit az ügyészség még fajgyalázásnak tartott, a járásbíróság viszont már nem.

Mennyire zöld a Jobbik?

Egy másik sokak által érzékelt tendencia a szélsőséges nézetek beépülése a mainstreambe. Az iskolapéldáért itt sem kell messzire menni, elég a román parlamentet megnézni, ahol jelenleg nincs ugyan szélsőséges párt (korábban koalícióban kormányoztak is), de a szélsőséges és nem szélsőséges figurák egyaránt páratlan könnyedséggel váltanak pártot és tűnnek fel szalonképesebb szervezetekben, miközben megesik, hogy vezető politikusok koszos cigánynak hívnak egy újságírót. A témát kutató Radu Cinpoes egyébként az ilyen gyakori pártváltásra (amit, ne legyenek illúzióink, nyilván nem ingyen lépnek meg a politikusok) Nigériában találta a legközelebbi példát.

A Jobbik egyébként lassan az ország vezető intellektuális exporttermékévé válhat, legalábbis abból kiindulva, hogy hány külföldi kutató és PhD-diák kutatja a párt sikerének titkát. Abban mindenki egyetért, hogy nagyon jól használják a közösségi oldalakat és nagyon hatásosan szólítják meg a fiatalokat – olyannyira, hogy egy fiatal kutatóban felmerült, hogy a párt fejlődését a zöld mozgalmak előretörésével hasonlítsa össze. „Elképzelhető, hogy van párhuzam, hiszen mindkét esetben kiábrándult fiatalok fordultak egy új mozgalom felé″ – mondta.

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.