Azt se tudja a Magyar Nemzet, mivel piszkít a házba a TASZ

A Magyar Nemzet pénteki számában keményen ráállt a civil szervezetek ócsárlására. A TASZ és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala közti emailváltással kapcsolatban konkrétan az a fő vád, hogy az „bensőséges, tegeződő stílusban” (!) zajlott. A vezércikk pedig a TASZ vezetőjét ekézi, aki Strasbourgban az EP liberális frakciójától

szankciót kért a hazájára (vagy aminek ő ezt a helyet tekinti).

Pedig

A kutya sem piszkít a házába.

A szerző Pilhál Tamásból amiatt bukott ki a hazaárulózás, mert szerinte Kapronczay Stefánia a hetes cikkely alkalmazására buzdította az európai képviselőket. Ez a hetes cikkely már régóta téma, mint az egyetlen politikai eszköz, amivel az Európai Unió valóban meg tudná rendszabályozni az Orbán-kormányt.

Az uniós Alapszerződés hetedik cikkelye szerint ugyanis a Tanács eljárást folytathat le az EU alapvető értékeit megsértő tagállamok ellen, ha ezt a tagállamok egyharmada, az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság javasolja. Ha pedig a meglehetősen bonyolult, kétkörös eljárás célba ér, akkor az a tagállam Tanácsban élvezett szavazati jogának felfüggesztésével, és ami talán még súlyosabb – az uniós támogatások befagyasztásával járhat.

Arról el lehetne vitatkozgatni, hogy a hetes cikkely melletti lobbizás a jelenlegi politikai helyzetben a hazaárulás vagy inkább a hazaszeretet megnyilvánulása-e – ha Kapronczay Stefánia valóban a hetes cikkely mellett lobbizott volna. De nem így történt. 

A TASZ vezetője ugyanis nem a hetes cikkelyt, hanem ennek előkészítő fázisát, az úgynevezett „pre-Article 7”-t javasolta. A különbség nem kicsi. Ez ugyanis nem veszi el a tanácsi szavazati jogot, egyetlen fillért sem tart vissza Lázár János pénztárától, hanem egyfajta mediációs folyamatot indít be, melynek keretében az EU megbeszéli a jogállam szisztematikus leépítésének gyanújába keveredett tagállam kormányával az ügyeket.

A lépcsőfok beiktatásával az az EU célja, hogy megelőzzék a legradikálisabb lépést, az uniós jogok felfüggesztését (amire az EU történetében eddig még nem volt precedens, Orbán valóban bevonulhatna a világtörténelembe, ha vele történne meg ez először). Ez a procedúra ráadásul adott esetben az Orbán-kormánynak sem lenne feltétlenül kárára, hiszen így lehetősége nyílna bizonyos kérdésekben az arcvesztés nélküli visszavonulásra – mint anno a médiatörvény esetében, ahol relatíve jelentéktelen változtatásokkal sikerült megbékíteni a Bizottságot.