Az EP-választás bojkottja lenne az igazi hasznos idiotizmus

Ungváry Krisztián történész keddi véleménycikkében arról írt, hogy az ellenzéki pártoknak bojkottálniuk kellene a jövő évi európai parlamenti (EP) választást. Szerinte ezzel lehetne nyomatékosan jelezni az Európai Unió vezetői és az Európai Néppárt felé, hogy a magyar politikai és választási rendszer tisztességtelen. Úgy gondolja, hogy az üzenet erkölcsi és politikai értéke ellensúlyozza a veszteségeket, amelyeket a választásból való kimaradás okoz.

Megkérdeztük írásban a magyar ellenzéki képviselőket, hogy mit gondolnak erről a javaslatról. Pártállástól függetlenül elutasították az ötletet. Mindannyian kiemelték, hogy a nagyonis kézzelfogható eredménye az lenne a bojkottnak, hogy a Fidesz megszerzi mind a 21 Magyarországnak fenntartott képviselői helyet az EP-ben. Ezzel pedig megszűnne a kormánypártokon kívüli magyar érdekérvényesítés az európai uniós politikában, amire a magyar Országgyűléssel ellentétben az Európai Parlament igenis módot ad.

A bojkott egy-két napig lenne hír

Balczó Zoltán, Jobbik (független EP-képviselő):

A felvetett javaslattal kapcsolatban állást foglalni nem az én tisztem, az a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökségének kompetenciája.

Személyes véleményem szerint az EP választás ellenzéki bojkottja az ötletgazda által várt eredményt nem hozná meg, az egy-két napig lenne hír, a Fideszre nézve tartós negatív következmények nélkül. Ugyanakkor a Fidesz értékét a Néppárt számára megemelnénk, tekintve, hogy huszonegy képviselőjük lenne. A felvetésben említett körülmény,

a magyar politikai rendszer tisztességtelensége természetesen az EP választások eredményére is hatással lesz, bár az országgyűlési választásoktól eltérően ebben az esetben a választási rendszer Fidesz-érdekű manipulatív átalakításáról nem beszélhetünk.

A jövő évi EP választások eredménye, az új parlament összetétele jelentősen befolyásolhatja azt az utat, amelyen a  Brexit utáni Európa haladni fog – beleértve reményeim szerint a szuperállami koncepció elvetését és a migráció kérdésében, a bevándorlás elfogadása és kezelése helyett annak megállítását.

A Jobbik sikeres választási eredményben bízva EP képviselői révén ehhez szeretne hozzájárulni.

Paks 2, korrupció elleni harc, civil szervezetek melletti fellépés – nem igaz, hogy marginális az EP szerepe

Jávor Benedek, Párbeszéd (Zöldek / Európai Szabad Szövetség EP-frakció):

A bojkottnak akkor van értelme, ha az így szerezhető haszon nagyobb, mint amit elvesztünk vele. Már az országgyűlési választások kapcsán is elmondtam, hogy ez egy releváns vita, vannak érvek mindkét állítás mellett.

A bojkott esetében ugyanakkor számomra erősen kétséges, hogy a rendkívül rövid távú, korlátozott médiafigyelem, amit egy ilyen lépés kelt, ellensúlyozza-e azt, hogy az ellenzéki választók elvesztik a képviseletüket az Európai Parlamentben. Egy ilyen lépés gyakorlatilag azzal járna, hogy mind a 21 magyar EP-mandátum a Fidesz kezébe kerül, amivel Orbán nagyon erős pozícióba kerülne az EP-n, és általában Európán belül, miközben a vélelmezett „morális vesztesége”, az, hogy „most majd megmutatjuk a világnak, mennyire kevéssé legitim a Fidesz rendszere”, nos, az finoman szólva is korlátozottan működik.

A bojkott valójában óriási ajándék lenne Orbánnak európai tervei valóra váltására – Ungváry szavaival élve szerintem ez lenne az igazi „hasznos idiotizmus”. 

Emellett úgy látom, hogy az elmúlt években sok területen hatékonyan sikerült fellépni az európai fórumokon a magyar demokrácia maradékainak, az alapvető jogoknak és az ellenzéki szavazók érdekeinek védelmében, ennek elvesztését sem tartom magától értetődően marginális veszteségnek. Számos korrupciós ügy feltárása, a Paks2-vel szembeni fellépés, vagy például egy NGO-k elleni EP-n belüli támadás megakadályozása, hogy csak néhány példát említsek, az én megítélésem szerint nem volt felesleges vagy jelentéktelen – persze ezt mindenkinek joga van másképp látni, és talán sok dolog amit tettünk, nem is látszik otthon, ami akár a szemünkre is vethető. Van ugyanakkor az érdekérvényesítésnek számos olyan formája is, ami a nyilvánosság felé természetes módon nem látszik, a jelentőségét mégsem becsülném alá.

Mindent összevéve szerintem a hasznok és a károk tekintetében a mérleg egyértelműen a károk felé billenne el, sokkal nagyobb veszteséget könyvelhetnénk el, nem csak magyar, hanem európai léptékben is, mint amekkora haszon származhatna a bojkottból. 

Ráadásul az EP-választások egyelőre még nem az aránytalan, a Fidesz felé lejtő választási törvény alapján zajlanak, hanem egyszerű, arányos, listás szavazással.

Egész egyszerűen nem áll meg az, hogy itt jogszabályilag illegitim rendszer lenne létrehozva. Ungváry javaslatát persze alátámasztja a médiaviszonyok, az anyagi lehetőségek, a reklámfelületekhez való hozzáférés szélsőséges egyenlőtlensége, és a névleg független hatóságok politikailag motivált beavatkozásai, tehát korántsem tiszta és egyenlő választási esélyekkel állunk szemben, de az országgyűlési választáshoz képest még mindig erősebb a legitimitása az EP-választásnak – amíg a Fidesz el nem kezdi azt is a pillanatnyi érdekei mentén átszabni.

Ungváry nem érti az EP működését

Niedermüller Péter és Molnár Csaba, DK (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége EP-frakció): 

Vannak, akiknek a legutóbbi választások után mindössze két dolog jut az eszükbe. Egyrészt az ellenzéket bírálják (esetenként joggal, máskor igaztalanul), másrészt bojkottot kiabálnak. Az ellenzék bírálatával itt nem foglalkozom (noha lenne rá szókincsem), a bojkottal pedig mélyen nem értek egyet. Az jelen esetben ugyanis semmi mást nem jelent, mint hogy megadjuk magunkat és segítünk a Fidesznek abban, hogy 21 képviselője legyen az Európai Parlamentben. Ezt a szívességet pedig én egészen biztosan nem fogom megtenni a Fidesznek. Sokkal inkább arra fogok törekedni, hogy minél több olyan választópolgárt sikerüljön megnyerni, akik Európa-pártiak, s akik nem a bojkottal, hanem éppen a választásokon való aktív részvétellel mutatják ki a Fidesszel, illetve a kormánnyal való szembenállásukat. Azt gondolom, hogy nekem nem az a feladatom, hogy a bojkott mögé bújjak, hanem az, hogy továbbra is igyekezzek képviselni a másik Magyarországot, azt a Magyarországot, amely elkötelezett az európai hagyományok, a liberális demokrácia mellett, és nem hagyja befolyásolni magát a kormány ostoba és aljas gyűlöletkampányától.

Azt, hogy Magyarország fuldokol a korrupcióban, hogy milyen szervezett módon lopják el az EU-s pénzeket, hogy a miniszterelnök veje és baráti köre milyen csalások segítségével gazdagodott meg, hogy a Polt Péter vezette ügyészség miképpen akadályozza, illetve tagadja meg a vizsgálatokat, azt mindenki tudja az EU-ban és az EP-ben, amint azt a számos folyó OLAF-vizsgálat is igazolja. Ennek felismeréséhez nem kell bojkott. 

Ugyanakkor Ungváry az EP működését sem érti. Kiszámolja, hogy hány ember álláshelyéről van szó, felhánytorgatja, hogy a Magyarországról szóló jelentéseket nem magyar képviselők írják, hogy az uniós kvóták és pénzek sorsát sem ők döntik el – mindezzel bizonyítva tökéletes tájékozatlanságát. Nyilván sejtelme sincs arról, hogy a különböző bizottságokban készülő jelentések hogyan kerülnek szétosztásra – de legalább megkérdezhetett volna valakit. Akkor megtudhatta volna, hogy tudatosan nem magyar képviselők a jelentéstevők a magyarországi ügyekben, hogy ily módon is elkerülhető legyen a részrehajlás vádja. 

Mint ahogy az is magától értetődő, hogy az uniós pénzek és támogatások sorsa nem képviselői döntés, hanem az EP által is megvitatott szerződések kérdése.

Ezekben a hetekben például épp arról folyik jelentős vita, hogy az egyes tagállamoknak juttatandó pénzügyi támogatások mennyiben legyenek a jogállamiság függvényei. S ebben a vitában, ennek a kérdésnek az eldöntésében bizony nagy szerepe van a magyar ellenzéki képviselőknek is – már azoknak, akik részt vesznek ebben a vitában.

Hasonlóképpen jelentős szerepe van azoknak a magyar képviselőknek is, akik aktívan részt vesznek a korrupció elleni harcban, vagy éppen az európai bevándorlás- és menekültügyi politika alakításában. 

Végül Ungváry nem érti, hogy a parlamenti munka talán legfontosabb színterét az egyes bizottságok, és az ott folyó munka jelenti. S ha vette volna a fáradtságot, s vetett volna egy pillantást az EP honlapjára, akkor megállapíthatta volna, hogy bizony van jelentősége annak, amit az ember parlamenti képviselőként tesz, tehet. Dehát attól tartok Ungvárynak nem az volt a célja, hogy előre mutató javaslatokat tegyen, hanem az, hogy elriassza a magyar választókat az EP választásokon való részvételtől. S ezzel semmi mást nem ér el, mint a kormánypárt támogatását.

A bojkott felvetése már rögtön a kampány elején eltereli a figyelmet a tartalmi ügyekről

Szanyi Tibor, MSZP (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége EP-frakció):

Ungváry Krisztián belesett abba a csapdába, hogy ő maga ugrott a „hasznos idióta” szerepkörébe. A bojkott felvetése ugyanis kizárólag a Fidesz malmára hajtja a vizet.

Nem a bojkottról, hanem annak felvetéséről beszélek, ugyanis ezáltal már rögtön a kampány elején a taktikai, technikai kérdések ugranak az élre, elfedve minden tartalmi ügyet, és kristálytisztán belpolitikai térbe szorítva a tényleges európai kihívásokat. Ugyanezt gondolom a közös ellenzéki listáról, mert amint az országgyűlési választások bebizonyították, a szavazópolgárok nem kértek a róluk megfeledkező, színpadias alkudozásokból.

Az EP-ben tudvalevőleg senkinek sincs többsége, ezáltal minden esetben úgy kell „összelegózni” az adott ügyhöz a szükséges többséget. Darabra, egyenként kell a szavazatokat megszerezni. Ha az ellenzék feladná a jelenlegi 9 szavazatát (amiből a Jobbik révén három eleve a szélsőjobbé), úgy az EP-ben élből hat vokssal növekedne a populisták szavazati ereje. 

Afelől ne legyen kétségünk, hogy a Fidesz pillanatok alatt elő tudna állítani néhány kamupártot, tehát semmi szín alatt nem maradna egyedül a lehetséges pártpalettán.

Egy hazai bojkott esetén az európai szélsőjobbos populisták üvöltenének a gyönyörtől, látván az ajándékba kapott 6 mai szavazatot.

Ami pedig az üzenetértéket illeti, ez totális tévedés. Az európai demokratikus politikai mozgalmak teljességgel tisztában vannak a magyar állapotokkal, tehát feléjük semmilyen új üzenet nem keletkezne. A szélsőjobbos populista erők ugyancsak mindent tudnak, örülnek is Orbánnak, tehát nekik se mondanánk újat. Ungváry üzenet-elmélete akkor működhetne, ha az európai politikai élet kizárólag naiv, tudatlan, ám integrációpárti erőből állna, amely a magyar bojkott hatására térne magához. Erről azonban szó sincs. Mindössze egy törékeny Európa-párti többség van. 

De tételezzük fel, hogy a bojkottnak lenne valami ébresztő hatása. Az EU-ban ettől még nem lesznek meg azok az eszközök, amelyekkel tagországokat rendszabályozni lehetne. Az EU-t ugyanis nem büntetésekből, hanem együttműködési akaratból rakták össze. Az EU-koktél 99,99 százalékban az együttműködésről szól, és csak 0,01 százalékban tartalmaz fegyelmi intézkedéseket.

Végezetül annyit, hogy az EU-polgárok normális többsége eleve furcsán nézi, hogy a magyarok háromszor is megválasztották Orbánt. Ha az ellenzék küzdelem helyett bojkottálni kezdene, akkor a rólunk alkotott kép kiegészülne egy mondattal: „A magyar ellenzék idióta.”

És akkor ahogy Steve Jobs mondaná: „there is one more thing”, azaz van még valami. Bojkottálni ugyanis csak a nagyobb erő tud. Jelenleg Magyarország fele teljesen jól elvan a NER-rel, sőt, bő kétharmad eleve az egyívású, szélsőjobbos Fideszre, illetve Jobbikra szavaz. Egyharmadnyi ún. „demokrata” nem tud bojkottálni, ám magából „hasznos idiótát” csinálni jóval könnyebb lenne. Sőt, Ungváry eleve így láttatja. Nos, vigye! Övé a szerep!

A Fidesz zsebéből kitömött kamupártok indulnának a választáson az ellenzék helyett

Ujhelyi István, MSZP (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége EP-frakció):

A választási bojkott lehetősége az utóbbi választások során rendre asztalra került, azonban – bár minden tiszteletem Ungváry Krisztiáné – a demokratikus játékszabályokkal visszaélő NER működésének totális félreértésén alapul.

Az a Fidesz, amely kész közpénzből kamupártokat finanszírozni, csak hogy megnehezítse az ellenzék dolgát; amely képes ugyanolyan névvel kamujelöltet indítani, csak hogy megtévessze a választókat, az a Fidesz bármire képes.  Senki nem gondolhatja, hogy egy – akár összellenzéki – bojkott esetében ne indulnának el a Fidesz zsebéből kitömött kamupártok, amelyeket majd a virágzó demokrácia bizonyítékaként mutatna fel Orbán Viktor az európai közösségnek. Önbecsapás azt hinni, hogy ez működhet, és valós, hatásos üzenete lenne.

Bojkott helyett arra van szükség, hogy az európai demokraták erős és érdemi felhatalmazást kapjanak az Európai Parlamentben az illiberális, EU-ellenes bomlasztó erőkkel szemben.

A jövő évi EP-választás sok tekintetben sorsfordító lesz: az európai közösség értékeivel és szabályaival szemben permanens háborút folytató Fidesz tovább emeli a tétet és immár az Unióból való kilépésünk előkészítését tervezik. Orbán Viktor az EU-ellenes, bomlasztó erők összeurópai vezetőjeként látja magát és mindent el is követ, hogy ezt megvalósítsa. Ennek ellen kell tartani és ezt csak valós társadalmi felhatalmazással tehetjük meg. Az MSZP-Párbeszéd szövetség erre a feladatra készen áll.

Borítókép: fotósok az európai parlament plenáris ülésén 2018. március 14-én. Fotó: Patrick Seeger / MTI.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !