Emília
18 °C
26 °C

Nem kellett nagyszájú főnök Európának

2009.11.19. 22:56
Herman Van Rompuy lesz az Európai Tanács első elnöke, és Catherine Ashton az EU új kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja. Másfél óra sem kellett az EU 27 tagállamát vezető politikusnak, hogy ezt eldöntsék. Biztonsági döntést hoztak, nem akartak erős embereket a csúcsra.

Meglepően hamar eldőlt, hogy kik lesznek az EU új főnökei. A lisszaboni szerződés alapján létrehozott új állásokat egy belga kereszténydemokrata, és egy brit munkáspárti politikus töltheti be.

A soros elnökséget viselő, így a csütörtöki döntést levezénylő svéd miniszterelnök diplomatái ügyesen altatták az újságírókat. Irtózatosan nehéz ülésről, hajnalig tartó őrületről szivárogtattak, azt jelezve, hogy a 27 EU-tag vezetője képtelen lesz megegyezni az új posztok betöltőiről. Amikor kiderült, hogy a meghirdetett hat óra helyett a nagy megbeszélést jelentő vacsora valójában csak hétkor kezdődött, akkor még mindenki hosszú éjszakára készült.

Aztán nyolcra már a szigorúan zárt ülésről kiszivárgott az egyik név, majd fél kilencre a másik is. Negyed tízre minden eldőlt. Mint nem hivatalos forrásokból utólag kiderült, a svéd, a francia, a német, a brit és az olasz vezetők az ülés előtt már megegyeztek, hogy kiket akarnak. Ezzel a lényeg előre eldőlt, hiszen a legnagyobb államok és az elnökséget viselő alkuját aligha írhatták volna felül a többiek. Legfeljebb akkor lett volna belőle nagy vita, ha az összes többi ország is összebeszélt volna, és közös ellenjelölteket támogattak volna. Ez azonban nem így volt, sőt, a nagyok kedvenceit több kicsi is vidáman elfogadta.

Az elmúlt egy hónapban a svéd diplomácia ügyesen összehozta az alkut. Amikor pedig a múlt héten kiszivárgott, hogy a belga Rompuy megválasztása már lefutott ügy, akkor azt kezdték terjeszteni, hogy ugyan dehogy, szó sincs kompromisszumról.

A győzetsek, Herman Van Rompuy és Chaterine Ashton
A győzetsek, Herman Van Rompuy és Chaterine Ashton

Herman Van Rompuy alig néhány hónapja Belgium miniszterelnöke. A kereszténydemokrata, flamand politikus eredetileg közgazdász, volt már hazája pénzügyminisztere is. Hónapokig húzódó, flamand-vallon háborúskodástól hangos kormányválságot zárt le, amikor kormányfő lett. Pénzügyminiszterként szigorú és takarékos, kormányfőként ügyes diplomata volt: pragmatikus szürkesége ideálissá tette az EU elnöki posztjára.

Ezentúl két és fél évig Rompuy vezeti majd a tanács üléseit, összehozza a napirendet és az előzetes háttéralkukat. Kifelé ő képviseli az EU-t, reprezentál és nyilatkozik majd. Ezzel együtt nagyjából neki kell kitalálnia, hogy mit csinál az EU elnöke. Ebben évi 270 ezer eurós fizetése és 20 fős titkársága segítheti majd.

Most lett igazán fontos, hogy Bajnai Gordon több mint két órát beszélgetett vele kedden. Nyilván akkor már mindketten sejtették, hogy Rompuy hamarosan a magyar érdekeket is érintő kérdésekben lesz főszereplő. Például azt várjuk tőle, hogy ne hagyja a felzárkózási támogatások megnyirbálását.

A másik befutó Catherine Ashton lett, aki az EU kül- és biztonságpolitikáját irányíthatja majd, és egyszerre vehet majd részt a tanács és a bizottság ülésein is. Ashton bárónő brit munkáspárti politikus, az elmúlt egy évben az EU kereskedelmi biztosa volt.

Ashton jelölése egészen sima ügy volt. A nagypolitikai alku alapján az európai szocialisták dönthettek a posztjáról, akik pedig a brit kormánynak adták a jelölés jogát. Ezzel kárpótolták a briteket, hogy Tony Blair tavalyi várakozásai ellenére nem lehetett tanácsi elnök, másrészt egy gesztust is gyakoroltak a bajban lévő brit munkáspárt felé. Jövőre választások lesznek, és a toryk hatalmas győzelemre készülnek, elkel Gordon Brown kormányának a külpolitikai siker.

Ashton szerepe a közös EU-s külpolitika kiépítése lesz, például az unió követségi hálózatának kialakítása. Fontos magyar igény volt, hogy az új főmegbízott erősen támogassa Horvátország és más balkáni országok csatlakozását. Ebből a szempontból Ashtonról keveset tudni, Bajnai Gordon az Index kérdésére azt mondta, hogy nem volt lehetőség mind a 27 tagállamnak garanciát kapni a nekik fontos ügyekre a jelöltektől. Ugyanakkor bízik benne, hogy a Balkán érdekelni fogja az új főmegbízottat.

Mindkét befutót inkább szürkének, inkább kompromisszumkeresőnek, inkább háttérembernek tartják a brüsszeli politikusok és újságírók is. Az EU nem kockáztatott azzal, hogy a nagyobb együttműködést, a szuperállam felé tett lépésként is értelmezhető új hivatalokat önjáró, agilis emberekkel töltse fel. Intő jel lehetett, hogy az alkotmányból lett lisszaboni szerződést is majd 15 évig tartott végigverni a kontinensen. A lassú építkezés, fontolva haladás hívei győztek most. Ez lehet hogy nem javít az EU tutyimutyu-bürokrata képén, de kockázatot sem jelent.