Bergendyvel üzent Gyurcsánynak az MSZP

A színpad mögött már felsorakoztak a fiatal szocialisták az EU-tagállamok zászlóival, és fel-felbukkan egy-egy szocialista, illetve szakértői fej: Bajnai, Kiss, Szekeres, Lendvai, Göncz. A Bergendy szalonzenekar éppen befejezte röpkoncertjét, ahol üzentek a múltnak („Ha ma lesz a holnap tegnapja / Tedd a bús emléket az ablakba / Nehogy szomorúan gondolj a tegnapra”), és a jövőnek („Mindegy fenn vagy lenn kell lenned / Tedd, amit meg kell tenned”), amikor a színpadra lépett a konferanszié és egy hatévesforma kisfiú.

Megkérték a kisfiút – aki nem volt különösebben megszeppenve, bár minden oka megvolt rá –, hogy mutatkozzon be. Rómeónak hívták, és, mint a műsorvezető közölte, elveszett, csakúgy, mint egy forgalmi engedély.

Alig telt egy perc, amikor oldalt megjelent egy idősebb férfi. A konferanszié boldogan újságolta, hogy jelentkezett a kisfiú nagypapája, gyorsan kezébe nyomta a gyereket, a nagypapa bizonytalanul elindult, kezében a gyerekkel, de csak nem hagyta nyugodni valami és visszafordult: ő valójában az elveszett forgalmiért jött, a gyereket most látja életében először.

Volt már a mostaninál jobb passzban az MSZP, na, és akkor még finoman fogalmaztunk.

A Bergendy-féle kishitűség az egész napozórétet átjárta, még ha zsúfolásig telt is. Szórólapjukon például az MSZP európai parlamenti jelöltjei közül csak az első hetet mutatták be, a többieknek még a nevét se írták le. És a vitasátorban a legnagyobb tapsot nem a politikusok (Horváth Csaba, Hagyó Miklós, stb.) aratták, hanem azok az MSZP-aktivisták, akik őket bírálták határozatlanságukért, puhányságukért, az EP-választás feladásáért.

Burtány Sándor a parlagon hever

És Burány Sándor, az MSZP budapesti elnöke is mintha előre magyarázná a bizonyítványt, amikor a színpadra invitálja az első szónokot, Lendvai Ildikó pártelnököt: „Összejövünk, amikor jól megy, összejövünk, amikor rosszul. Összejövünk, amikor bevezetünk valamit, amitől több lesz a családi kasszában, és összejövünk akkor is, ha olyasmit teszünk, amitől évek múlva lesz több a családi kasszában.”

Ami azt illeti, ennél cizelláltabban még nem jelentettek megszorítást, nem is értjük, miért hagynak a szocialisták parlagon heverni egy ekkora szónokot.

Lendvai – farmerban, fehér blúzban, blézerben – meghirdeti a baloldali minimum harcias programját, ami a soha nem látott megszorítások és a kis híján kudarcba fulladt miniszterelnök-keresés fényében különösen falsul hangzik. Szűk egy hónapja még bárkit, bármilyen kemény programmal megszavaztak volna miniszterelnöknek, csak hogy elkerüljék az előrehozott választást, és az igaz baloldali minimum programját, a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalék elérését. Mostanra azonban kiegyenesedtek a szocialisták, akármit nem nyelnek le, és még az úgynevezett szakértői miniszterelnököt is kiédesgették a Városligetbe.

A baloldali minimum programja, csak a jegyzőkönyv kedvéért: 1. A nyugdíj vásárlóértékének megőrzése. 2. A munka nélkül maradtak támogatása. 3. Ne vegyenek fel osztalékot, prémiumot azok a vállalati vezetők, akiket az állam húzott ki a bajból. 4. A vétlen baloldaliakból ne legyenek bűnbakok. (A fogalmazásból nem derült ki, hogy Lendvai szerint az összes baloldali vétlen-e.) 5. Őrizzük meg az oktatás, az egészségügy színvonalát.

Sok-sok civilrendőr

A baloldali minimum ismertetése után nem volt könnyű dolga a színpadra lépő következő szónoknak, a politikától való távolságtartást ígérő, a szüzességét a május elsejei kampánymajálison elvesztő Bajnai Gordonnak.

A közönségből néhányan gágogni kezdtek, volt, aki durvaságokat kiabált, de a viszonylag kevés szélsőséges hangja elveszett a tömegben, nem is vezettek el most senkit sem. A civil ruhás rendőrök pedig a szokottnál is nagyobb számban biztosították az MSZP kampánynyitóját, cserébe viszont egyenruhás rendőrt nemigen lehetett látni.

Bajnai rövidke, a korábbi megszólalásaiból összeollózott beszéde alatt húszszor tapsoltak közbe, egy idő után már minden mondatát taps zárta. Nem az a záporozó fajta, ami Gyurcsány megnyilvánulásait kísérte, hanem amolyan udvarian, „köszönjük, hogy kihúztál minket a szarból”–típusú. A legmeglepőbb, hogy olyan kijelentéseket is megtapsoltak, hogy fájni fog, nem lesz 13. havi nyugdíj, a mai aktív korosztály később mehet nyugdíjba, együtt sírunk, együtt nevetünk.

Nem vagyunk egyedül

A főszónok Göncz Kinga életének legpolitikusabb beszédét mondta el. „Hajrá, MSZP! Gyerünk, MSZP!” Ezek voltak az első szavai. Mint mondta, a forint támadása idején az európai baloldal sietett először a védelmünkre, a csúnya jobboldal viszont bezárkózó, segítséget onnan nem várhatunk. „Először a történelemben nem vagyunk egyedül” – mondta, bár a forgalmiját elvesztő, és a napozórétről kis híján egy gyerekkel távozó szocialista nagypapa ilyet már hallhatott a 1945 előtt éppúgy, mint utána, az más kérdés, hogy mindig utólag derült ki, hogy klasszabb lett volna egyedül lenni, vagy nem azokkal együtt lenni, akikkel nem voltunk egyedül.

A beszéd nagy részét az aktuális szocialista irányvonalnak megfelelően a fideszezés és a jobbikozás tette ki, a Fidesz 179 önkormányzatban működik együtt a Jobbikkal, a gyűlöletkeltő Jobbik szégyent hozna ránk Európában, satöbbi. (Ahogy 2006-ban Mikola és társai antiliberális blablái juttatták be az SZDSZ-t, úgy most az MSZP az egész Jobbik-vezérkarnál többet tesz a párt sikeréért.)

Szintén a jegyzőkönyv kedvéért véssük fel a Göncz két javaslatát: 1. Minden EP-képviselő évente kétszer számoljon be a magyar parlament előtt arról, hogy mi a jó bánatot csinált Brüsszelben. (Elképzelhető, mekkora érdeklődés övezi majd ezeket az üléseket.) 2. Ki akarja hívni, ahogy fogalmazott, elsősorban a Fidesz listavezetőjét kampányvitára.

Itt véget is ért a kampánymajális. Az addig háttérben lévő Szekeres és Kiss a miniszterelnökkel elsétált a szakszervezetekhez. Útjukon több tucat civilrendőr fogta őket gyűrűbe, a néhány Kossuth térin kívül tisztes, babakocsit toló családapák ordítottak feléjük válogatott disznóságokat, de volt, aki Bajnaival akart fényképezkedni, őt át is engedték az emberkordonon, mert előre meg volt beszélve, mert ez jól fog mutatni az esti híradókban.